Merengő Fórum

Szegény briteket mindenki rondázza... Maradjunk annyiban, hogy, hm, érdekes emberekbe tudok belehabarodni oké, van olyan színész-szerelmem is, aki nagy női rajongótáborral rendelkezik, de a legtöbb nem. Bár sajnos még nem jártam arrafelé, csak képeket láttam, szóval lehet, hogy nem lenne az olyan jó... Majd elválik.

Masinyka: persze, tudom, mire célzol. Azért Lássuk be, kevés olyan orosz van, akit nem lehet eladni maffiózónak, már úgy arc-szerkezetileg

_________________

Én vagyok a Meri orosz-mániása? Tök jó, pedig nem pályáztam a címre. De érthető, alig pár írásomat tudom felhozni, ami mentes Oroszországtól. Szolzsenyicint én is szívesen olvasnék, jó lenne kicsit kimozdulni a dosztojevszkiji, gogoli világból - na, nem mintha azt nem imádnám.

Érdekesek a szláv országok, de ha élni akarsz valahol, ne ott keress helyet.

Azt hiszem, nekem az angolban az is rájátszott, hogy gyűlöltem a tanárt. De egyébként észrevettem, hogy te sem szívleled valahogy az angolszász környezetet - ez közös pont. A névelőkről annyit tudok mondani, hogy maguk a németek sem figyelnek rá. Amikor kint voltam, és javítgattam magam folyamatosan, rám szóltak, hogy felesleges ennyire ügyelni a névelőkre, értik, amit mondok. Persze, a nyelvvizsga már egy másik környezet.

Ó, a rossz tanárokról akartam még írni, hogy nekem a biosz tanárom hangoztatta folyton, hogy én belőlem nem lesz senki, éhen fogok halni, stb... Az egyetemen megint vannak szörnyű tanárok, tehát ez kísérteni fog, míg tanulunk.

Talán én játszottam túl sokat, de nekem a kórházakról mindig a horrorjátékok jutnak eszembe, főleg a Silent Hill. Kémia emelt? Hűha, sok sikert hozzá! Nem lesz egyszerű menet. Én még a matektól is rettegtem, de hősiesen kiálltam a próbát, nem akartam belehalni a tanulásba, csak legalább százszor.

Naomi, nem azt mondom, hogy nem lehet jót olvasni róla, csak tőlem amúgy is távol áll a maffia világa. Fűzzem hozzá azt is, mennyire hozzátette az amerikai kultúra a magáét, és manapság már minden orosz maffiózó. Na, érted, mire gondolok. (Remélem.)

_________________

Az orosz maffiáról jó sztorikat lehet írni/olvasni, ennyi jót tudok mondani

_________________

Masinyka, amúgy amikor a random ország iránti rajongást írtam, pont te jutottál eszembe, te vagy a Meri nagy orosz-mániása. Elsőre két orosz regény ugrott be, két elég különböző, az egyik Szolzsenyicintől a Rákosztály, a másik meg az Éjszakai Őrség Lukjanyevkótól (Így írják? Ugye így írják?). Annyira tetszik, ahogyan a maga nyomasztó de érdekes valóságában megjelenik az ország. De a régebbi klasszikusok is zseniálisak. A nyugati irodalmat valahogy annyira nem is szeretem... :/

A szláv országok valamiért engem is érdekelnek. Nem tudom, a nyelv, a hangulat... Lehet, hogy ha választhatnék, hol éljek, valami napfényes, steril, gazdag helyet mondanék, de van valami nagyon izgi a nyelvükben és a tájaikban is egyaránt.

De akkor ezek szerint pont ellentétek vagyunk. Most már remélem, hogy németből is feljöttem egy valamilyen szintre, de kétlem, hogy ez valaha is az igazi lenne. Valahogy ott bukik meg a dolog, hogy névelőket meg ilyesmiket kell tanulni, és az nekem annyira (semennyire) nem fekszik. Megvan az a rossz szokásom, hogy kábé semmire se tanulok, csak ha az életem múlik rajta.

Aztán lehet, velünk is az lesz, hogy elbizonytalanodunk... Esetleg totál máshol kötünk ki, mint ahol eredetileg akartunk. Ez az egészségügy-dolog egyelőre nekem eléggé fekszik, gáz bevallani, de a kórházak hangulatát is szeretem valamiért, nem azért, mert olyan jó hely az, és szerencsére nem is töltöttem ott sok időt, de szerintem fehér köpennyel, papucs-zoknival és az arrogáns stílusommal abszolút illenék a környezetbe. Szóval ha végül ott kötnék ki, szerintem boldog lennék. De aztán fene tudja, mi lesz belőlem. Az biztos, hogy jövőre a kémia emeltet ikszelem, mert nem veszhet kárba az a sok energia, amit a drága időmből a számolásra fordítottam. Szóval csak legyen olyan szakmám, ahol okoskodhatok, meg emberek utálatát vívhatom ki, és akkor boldog leszek.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Valaki azt mondta, hogy Oroszország?

*berobog egy Kamazon, fején usánka, egyik zsebében egy üveg vodka, a másikban egy matrjoska baba, háttérzeneként a Kalinka szól*

Random országszeretettel bátran jelentkezhetem, engem pályára is állított - habár a katonai hivatás sincs kiütve teljesen. Oroszország nagyon nem "trendi" - sőt, mindig hülyének néznek, mi ez a nagy imádat. Bezzeg, ha Anglia, Franciaország vagy az USA a cél... Szerbia meg Belorusszia szintén nagyon érdekel, meg úgy a szláv országok általában, csak a nyelvük nehéz, a lengyeltől előre félek, az orosszal pedig már szenvedek.

Gigi, szerintem az angol meg a német között van annyi különbség, hogy az egyikhez érts, a másikhoz ne. Példának magam tudom felhozni, a német simán megy (de szerény vagyok...!), az angolt meg rühellem, az egyetlen mondat, amit hibátlanul megtanultam gimiben az "I haven't got homework" Az orosz regények pedig tényleg nagyon jók (szerintem egyenesen zseniálisak) - habár nem tudom pontosan, miket olvastál. Magának az országnak is van egy hangulata, legyen szó Moszkváról vagy az orosz sztyeppékről. Utálom, hogy manapság csak a maffiát látják bele az országba...

Naomi, Oroszországnak mindig ilyen volt a rendszere, most, hogy főállásban tanulok róla, egyre jobban rádöbbenek, az oroszoknak ez a sorsuk. Nagy ország, össze kell fogni, ahhoz erős kéz kell.

De amúgy irigyellek titeket, amiért így be tudjátok határolni, mivel szeretnétek foglalkozni később. Én annyi hivatást találtam már. Politikai és/vagy katonai pályára lettem én szánva, mégis a tolmács/műfordítói irányba haladok - itt vagyok egyetemen, és fogalmam sincs, mi leszek.

Na, kipofátlankodtam a beszélgetésből.

*robog tovább oroszt tanulni*

Hupsz, azt javítottam. Hiába, látszik, hogy melyik ágazat felé húz a szívem...
Szerintem ez a szinesztézia-dolog nem feltétlenül arról szól, hogy egoizmus hirdetni, csak teljesen fölösleges. Van aki így születik, van aki nem. Tulajdonképpen nem oszt nem szoroz, inkább csak egy vicces dolog, egy plusz érdekesség magaddal kapcsolatban, de nekem az, hogy mindenhova kiírja az ember, hogy szinesztéziás, így és így látja a világot, mindig is sok volt. A te versed aranyos volt amúgy, utána rosszul is éreztem magamat, hogy így letámadtalak az idegbajommal.

Oroszország szerintem már pölö annyira nem trendi. És annyi jó orosz regény van, döbbenetes atmoszférája van annak az országnak. *.*

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Ja, értem ilyen rossz memóriával, mint az enyém tudod születni kell... viszont töridogán segített, frankón fölhúztam négy csíkot a padra és abból tudtam mettől meddig tartott a háború amúgy most úgy érzem, mintha én is felvágnék vele pedig nem, csak gyakran marhára úgy jön ki, hogy egoista vagyok, és nem utolsó sorban szép beszédű. Amúgy azt a verset még a kritikád előtt le akartam törölni, mert simán félreértés lehetett belőle, de a kritikát elmentettem, mert most már tudom mire kell ügyelni amúgy szerves kémiát írtál mindenhova, de értem. És mennem kéne... hm, Észtország és Lettország jó lehet, utánuk kéne néznem. És mennem kell... majd jövök még fecsegni., Hali!

Éljen Oroszország! *felbukkan* Magát az ottani, khm, berendezkedést nem szeretem, de valahogy van az az orosz életérzés, ami tetszik. Tiszta lököttek Mondjuk nem tudom, hogy ez mennyire divat-ország, vagy sem. Én Angliát is szeretem, de nem azért, mert divat, hanem mert imádom a kultúrát és ott akarok majd élni. Vagy Írország! *-* Na, az még szebb lenne. Sok-sok vörös hajú, kék szemű, sápadt fiúcska nekem...

_________________

Mert a szinesztézia ilyen érzékenykedős cucc, vagy fene tudja. Elvben nekem is van a netes tesztek meg a hozzáértők szerint, de aki erre vág fel, az meg is érdemli, hogy beoltsák vele. Engem amúgy pont nem is érdekel, hogy másnak mi milyen színű... Ez a memorizálásban segít amúgy a leginkább (meg persze abban, hogy az ember különlegesnek érezze magát ), szóval fura is olvasni, hogy nehézségeid vannak a dolgok megjegyzésével, mert nekem szerintem pont emiatt nem volt (enyhe túlzással) soha.

A szervetlen és a szerves kémia között az a különbség, hogy a szerves kémiában a szénvegyületek vannak, ezek építik fel az életet gyakorlatilag, és ez a híd a biosz és a kémia között, amíg a szervetlen kémiában minden más vegyület megy. Az összes többi vegyületből nincsen annyi, mint szénvegyületből.
De igazából ezt nem is feltétlenül tanulni kell, a kémiában nagyon sok a logika, és ha azt megtalálod, onnantól fogva simán érted az egészet, és max csak egy kicsit kell hozzátanulni.

Úgy értem, hogy azért a francia, olasz, miegyebek divatországok, hogy ha azt mondják, hogy Európai ország, mindenki ezekre asszociál. Nem divatország pölö Szerbia vagy Fehéroroszország.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Igazából nem tudom mit nem értek, csak nem bírom megjegyezni, de köszi csak aztán majd ne csodálkozz, hogyha fél évvel ezután a beszélgetés után és ezt a napot teljesen elfeledve egyszer csak érkezik egy olyan pü-d, hogy "ez micsoda?" meg momentán szervetlen kémia van amúgy is... bár hogy mi a különbség, azt nem t'om...
Sokan mondják ezt, de valamiért a tanárnő az alapfokút emlegeti nekünk, mondjuk lehet, hogy csak a szűkös határidő miatt (tavasszal lesz a vizsga és jövőre már nem tanuljuk a nyelvet). Országszeretet? Ezt se tudom... igaz, Franciaország lehet divat-ország (bár ezt eddig nem tudtam, csak két másik ország a hírességével van tele néha a hócipőm, bár magukkal az országokkal semmi bajom... és szóismétlés háromszorosan, de mindegy), valamiért annyira jó lenne tudni franciául nekem tetszik mondjuk ha nagyon keresni akarok valamit, akkor Olaszország tetszik még nekem, meg finnül tök frankó lenne tudni de hogy miért, azt nem tudom. Meg valami speckó holtnyelvet... áh, a szép álmok. Meg Koreával sincs semmiféle szimpatizánsom, nagyjából egy ország és ennyi, de valamiért mégis más (talán mivel az én drága Alejandróm is onnan jött de ne tessék félreérteni! )
És ha már Gyakori: emlékszem, az ezo rovatban egyszer volt egy olyan kérdés, hogy milyen színű ez meg ez a nap, vagy valami ilyesmi. Ezt a kérdést valaki belinkelte egy olyan típusú kérdés válaszába, aminek az volt a lényege, hogy ki milyen butaságot olvasott már az ezo-ban, és akkor ez a linkelő emberke valahogy így kommentálta: most komolyan, normális ez? Mi az, hogy milyen színű a kedd, meg a szerda, meg a csütörtök...?! Poén legalább egy választ elolvasott volna... viszont azt most sem értem, hogy hogy került ez az ezo rovatba de mindegy

Sybill, ha kell segítség, nyugodtan dobj meg egy üzenettel, és meglátjuk, mit tehetünk.
Egy alapfokú nyelvvizsgával nem sokra mész. Nyelvek terén érdekesen állok, mert nyolc évig németes voltam, de olyan hármas-négyes, mert felsőben német tagozatra jártam, ahova mindenféle kéttannyelvűből jöttek egyébiránt, én meg szenvedtem vele, hogy nincs nyelvérzékem, meg a többi. Aztán jött az angol. Azt kilencedikben kezdtem, tizedikben érettségiztem belőle (ötösre), most meg háváj van nekem, amíg a többieknek nyelvóra. Szóval úgy tűnik, hogy ilyen korcs vagyok, hogy egyik nyelvhez van érzékem, másikhoz meg nincs. Azért semmi pénzért nem foglalkoznék nyelvekkel, valamiért rámjön a para, ha nem magyarul kell megszólalni. Még ha néha muszáj is. Még lengyelül akarok megtanulni... Az egy irtó király dolog. Valakinek van még ilyen random országszeretete amúgy? Hogy valamiért szeret egy ilyen nem-trendi (tehát nem Anglia, Franciaország és társai) országot/kultúrát/nyelvet?
Én azokat a kérdéseket bírom Gyakorin, amit ha beütne a gugliba, két perc alatt meglenne. Tegnap pölö az elektromos és kémiai szinapszis közti különbségre kérdezett valaki. Csak egy Wikipédia oldalt kellett volna megnyitnia...
Ezek szerint csak én vagyok színkörös. Egyedül maradtam. De nekem is sok szövegem van, szóval valahogy megérthetjük egymást...

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Jaj, ha az menne... egyszer egy majdnem ugyanilyen felelés alkalmából leültem bevágni a periódusos rendszert, azóta tudom Dimitrij Ivanovics Mengyelejev nevét (már ha jól írom...) és tessék, bizonytalan vagyok jaj, a Gyakorikérdések... szeretem, ahogy oltogatják a kérdezőt, aki szerintem jobb esetben az első három undok válasz után odébbáll, rosszabb esetben meg tovább vitatkozik... jó, én is kedves vagyok, na. A leckeírós kérdéseket viszont nagyon bírom
Jaja, de azért nem ártana dönteni... pölö ha latinból nem teszem le az alapfokút idén és később esetleg kelleni fog, akkor bebuktam, mert jövőre már csak német van helyette, de majd ha indul kezdőcsoport felveszem az olaszt, amit az angoltanárom tanít *mondja ezt nulla nyelvérzékkel* tényleg, ti hogy álltok nyelvek terén?
Ó, Gigi nem, én nem vagyok színjátszós, ez az Alvilágjárás csak az A)-sok sajátja, egyszer voltam már a másik oldalán, most ezen leszek már ha érthető vagyok. És hosszú szövegem van bár elméletileg nem kell szó szerint tudnom majd... de az előadásmódja nem lesz könnyű, mert béna vagyok, de segáz, nem a legemlékezetesebb a Phaedra

Régebben én se voltam jó kémiából, mert mint ahogyan azt mondtam, jogász akartam lenni, hova kellett ott a kémia? Aztán kisütöttem ezt az orvososdit, mert azért mégiscsak ez volt a kis életem álma, és gondoltam, ilyen nyálasan, amerikaiasan meg is valósítom akkor, és először megriadtam, mert bioszból jó voltam, na de a kémia... Aztán leültem mellé, és bumm, elkezdett baromira érdekelni, most - kis túlzással - a kémiával kelek és fekszem, néha még a taknyosok háziját is megcsinálom a Gyakorin, mert olyan jó érzés, hogy értem, és elmagyarázhatom, és egy bizonyos éberségi szint alatt már a számolás is olyan, mintha hangszeren játszanál, vagy mifene. Nyomogatod a billentyűket, átváltasz köbdecibe, térfogatszázalék alapján tömegszázalékot számolsz, és teljes a boldogság. *Gigi totál meghülyült*

Ahogyan én tudom (mert a gyógyszerészet a b,-terv), azért ott a kémia a hangsúlyosabb, meg van matek és a fizika is, amíg orvosin annyirahűde azért nem kell tudnod számolni (persze sehol se hátrány). Shanon ezt biztos jobban tudja.

Sybill, neked mondjuk még könnyű, van négy éved eldönteni, hogy mit akarsz. Nekem is van még, meg úgy mindenkinek, de ha komolyan gondolom az orvososdit, akkor nem halasztgathatom a tanulást, mert ha első körben csont nélkül elvégzem az orvosit és lediplomázom, akkor is huszonhat leszek, mire végre odajutok, hogy munkába állok. Legjobb esetben. Nekem az ofőm arra veri magát, hogy tökmindegy a pályaválasztással foglalkozni, mert úgyis mindenki meg fogja gondolni magát az egyetemen. Ami tök jó, éppen csak az állam véges számú félévet finanszíroz, szóval ha lehet, én inkább választok először jót, mintsem a fölös millióimat verjem el diplomára.

Jaj, mindig vannak olyan tanárok, akik letörik az ember álmait. De ha már egyszer jó voltál belőle, valószínűleg nem lehetsz olyan rémes, szóval szerintem semmiképp se add fel. Szerintem ez tipikusan az, amikor a megkeseredett ember rájön, hogy mást kellett volna választania, és féltékenykedik a diákjaira, mert tehetségesek. Lelombozó látni az ilyet. :/ Pedig amúgy tényleg nagyon-nagyon sok inspiráló, jófej, közvetlen tanár van, akiken tényleg látszik, hogy nem azért mentek erre a pályára, mert "csak ennyi tellett tőlük", hanem azért, mert ez a szenvedélyük, jól tudják csinálni, és szeretik a diákokat.

A mi iskolánk alapvetően reál beállítottságú, kábé mi vagyunk a suli szégyene. Nem szívatnak minket a reál tanárok, inkább csak látszik, hogy nem itt szeretnek a legjobban tanítani. Egy tanár van, aki folyton megjegyezgeti, hogy "mi nyilván a jövő klasszika-filológusai vagyunk", tehát nem fogunk megérteni egy egyszerű összefüggést... És sajnos nagyon sok osztálytársam van, akik tényleg buták, és csak azért jöttek ide, mert itt vették fel a legnagyobb létszámot, nem azért, mert érdekli őket a töri mondjuk. A magyar meg töri tanáraink amúgy iszonyatosan gyengék, szóval nem csoda, hogy gyorsan átbillentem. Mert jó suli amúgy, csak bár más tagozatra jelentkeztem volna... Fakton viszont egészen más a helyzet, ott nem néznek hülyének, és rendesen tanítanak is. Remélem, még egy kis rákészüléssel összejön valahogy az az orvosi is, és soha nem kell irodalmat tanulnom.

Sybill, én is színjátszós vagyok amúgy.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Ó, szia Quilly! és gratula, ez tök jó Jajj, a távoli jövő... *ábrándozik* Gigi, amit elsőre írtál én is hasonló álmokat dédelgetek, ám a kémiát sztem soha nem fogom megszeretni... két óra tanulás után egy négyes és két gyerek röhög rajtam, meg egy másik tök hangosan megjegyzi, hogy sírok, marha király volt. És így alaposan végiggondolva sincs ötletetek, hogy nálatok merre dől a mérleg? mázli, hogy van vagy három évem amíg ki kell találnom, mert a jog és a képzőművészet közül variálok momentán. Mondjuk ha nem lennék idén negyedik éve gimis, akkor bajban lennék, hogy milyen osztályba menjek. Tényleg, itt ki milyen suliba jár, van valami külön szak, vagy még nincs? Shanon, azt hittem hogy még te is gimnazista vagy
De most ne emlegessük a sulit... *tördeli a kezét az Alvilágjárás miatt* amúgy Quilly, most erről eszembe jutott az, hogy kicsinek a színészes játékhoz írtál, de nem szerettétek a szövegkönyvet magolni. Akkor hogy játszottatok színészeset? De nem kötözködésből, bár eléggé úgy hangzott De aaa, kedden megkapom a szövegemet... *tovább ropogtatja magát*
Szerk.: Nao, majdnem egyszerre küldtük el Ezért még ne add fel Nao, biztos hogy nem csak veled ilyen. Mondogasd magadban, hogy a tanár a hülye, ez piszokság volt tőlem, de talán segít. Bár a tanárokat meg tisztelni kell... jó, erre nem tudok okosat mondani.

A gimnáziumban mondjuk ez a jó, ott van választási lehetőség - oké, hogy most reálra mentél vagy humánra, azért az még nincs kőbe vésve. (Egyébként a húgom humánra jár jelenleg, és azt mondja, a reál tanárok nagyon szívatják őket - ez veletek is így van, vagy csak eme iskola tanári kara bunkó?:D) Én három éve tanulok építészetet, ez a negyedik, idén megkaptuk az iskola legszigorúbb építésztanárát műszaki rajzra, és arra, amire a másik tanár (mert csoportbontásban vagyunk, csak együtt tartjuk, mert miért ne) ötöst adott, ő egyest Jelenleg két jegyem van, mindkettő egyketted, eddigi átlagom négyes volt... Valahogy kezdem feladni, hogy valaha építész legyek, pedig tényleg ez volt az álmom. Szóval a tanárok nagyon sokat jelentenek egy diák életében, ezért nem is szabadna hagyni, hogy minden hülye az legyen - vannak nagyon jók, akik inspirálnak (szerencsémre az angoltanárom ilyen, egyem a máját), és van, aki röhögve várja, hogy elbukj. Kár. :/

U.i.: shanon widow, mit mondanál, a gyógyszerészhez biológia vagy kémia kell több? Lehet, hogy hülye kérdés, csak úgy nem jövök rá magamtól.

_________________

_________________
Írófigyelő

Quilly, akkor hasonló dolgokon megyünk át. Illetve mentünk, mert velem ez tavaly volt. És nem is volt egy marha nagy dilemma, mert én jogász akartam lenni, humán tagozatra jelentkeztem, és teljesen odavoltam, hogy újságíró, politikus (!) vagy válóperes ügyvéd leszek, valami, ahol vájkálhatok mások életében és okoskodhatok. Közben meg totál belezúgtam a szerves kémiába meg az idegrendszerbe, és valamikor tizedik novemberében coming outoltam, hogy szerintem reál beállítottságú vagyok, és orvos akarok lenni. Ez igazából olyan dolog szerintem, amit neked kell tudni. Hogy tíz év múlva azt lesz-e fájdalmasabb kimondani, hogy nem lettél gyógyszerész, vagy azt, hogy nem a törit választottad.

Ezek a faktok amúgy marha jó eszközök a pánikkeltésre, nálunk év elején a matek-fizika faktosok durván fele helyet cserélt a biosz-kémiásokkal az első pár héten. A tanárok egy része meg perverz örömmel figyeli az egészet, hogy úgyis elcseszik, nyehehehehe.

A töriversenyes eredményhez nagy gratula amúgy

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Én is itt vagyok ám.

Először a harmadikos fogalmazásórára kellett írni mindenfélét, az első farsangos volt (de azt közösen írtuk). Aztán negyedikes koromban volt egy meseíró pályázat, arra elkezdtem egy történetet írni egy háromfejű sárkányról, három királyfiról és öt királylányról. Soha nem fejeztem be, de illusztráció és pár szavas karakterjellemzés van. A névmániám is megmutatkozott: a királyfiak és királylányok nevét az én és testvéreim nevének eltorzításával hoztam létre.
Tíz éves koromban a velem egy házban lakó hasonló korú gyerekekkel gyakran játszottunk színészesdit. Két drámát én írtam, népmesére épülnek és nem túl logikusak (valamiért az íródeáklány lesz a királynő). Valamint konkrét emberekre írtam a szerepeket, a legpozitívabb/leghatalmasabb nő lett volna a barátnőm, a hányattatott sorsú, okos, szegény lány pedig én. Soha nem játszottuk el őket, nem szerettünk szövegkönyvet magolni.
A Merengőre azért töltöttem fel az első történetemet, hogy legyen a profilomon valami. Egy Csodaidők novellácska, nem szól semmiről, köszönés akart lenni és tisztelgés Eta előtt.

Én jó sokáig fodrász szerettem volna lenni. Aztán rá kellett jönnöm, hogy létezik olyan, hogy egyetem, és én szeretnék oda járni. Két éve egy német vizsgára ki kellett találni, hogy mi szeretnék lenni. Úgy gondoltam, hogy gyógyszerész, mert szeretem a kémiát, és az kb. csak biosszal párosítható jól, de nem szeretnék orvos lenni. Tavaly országos tizenegyedik lettem a legrangosabb történelem versenyen. Rá kellett döbbennem, hogy szeretem a történelmet. És most, pár hónappal a fakultáció-választás előtt fogalmam sincs, hogy humán vagy természettudományos irányba menjek-e tovább.

Naomii, nyugodtan pofátlankodj csak ide, minél többen vagyunk, annál jobb. *Gigi fellelkesül, hogy végre pörög egy topik*
Ilyen szempontból én szerencsés vagyok, mert a szüleim támogatnak a "művészetekben". A húgom nagyon jól rajzol, anyukám odavan érte, és engem is nyaggat, hogy rajzoljak többet, mert régebben egész sokat rajzoltam, de én annyira nem vagyok jó benne, mint ő... Az írásaimat sose mutatom meg nekik (ahogyan azt lejjebb írtam asszem), de azt mondja, biztos abban is nagyon ügyes vagyok. Hízik a májam. Csak szerinte szép is vagyok, okos és jó a humorom is. Szóval nem a legmegbízhatóbb forrás.
Az írás pedig nagyon hasznos hobbi. Egyrészt, mert megtanulsz helyesen írni. De a szókincsedet, beszélőkédet, és úgy az összes nyelvi kompetenciádat fejleszti. Másrészt, mert nagy segítség abban, hogy megértsd magadat és a társaidat. Harmadrészt pedig elszigetel a külvilágtól, amikor akár éppen drogot is árulhatnál a suli klotyójában. Sokan akarnak írni amúgy, és egyáltalán nem dinkaság. Rengeteg jófej, nyitott és abszolút normális embert ismerek, akinek mégis ez a netes írósdi a hobbija.
Amúgy meg valamelyiküktől csak örökölnöd kellett az írói vénádat, nem?

Juj, az én első történetem egy tinilányról szólt, akinek felbukkan a gazdag apja, és elviszi külföldre. Cseszett kreatív voltam hét évesen, mi? Meg volt még egy drámám, ilyen egy oldalas, nyomtatott betűkkel, amikor még az összes mássalhangzót sem ismertem, de azt gondoltam, ha kispórolom a betűket, csak "művészibb" lesz. Már akkor is sejtettem valamit a dadaizmusról... Egy kiscsikóról szólt, akinek megdöglött az anyja, és volt hozzá valami cuki kis illusztráció is. Nagyon büszke voltam magamra. Na ez lehetett az abszolút első (vagy inkább egy közülük), mert ezt öt évesen írtam, nagyon büszke voltam magamra, és kitaláltam, hogy író leszek meg orvos. Az a nagyon gáz, hogy ez tizenegy év alatt lényegében nem változott.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Egy Sybill *visszaölel* Nem, sosem írtam slasht, nem az én műfajom (kivéve a Sterek Teen Wolf párost, mert az cáfolhatatlanul szuper). Nem tudom, melyik beszélgetésre célzol, de szerintem ott voltam, ha mást nem, hát szemlélődőként. Azt hiszem, azt már mondtam, hogy a szüleid kicsit túlzottan aggódnak érted, bár azért a maga nemében az is szép dolog. Legalább foglalkoznak veled, bár az, hogy zagyvaságnak tartják azt, amit szeretsz, nem túl felelősségteljes, sem pedig szép. Mármint, az írás becsületes dolog. Nem gettórapper akarsz lenni.

_________________

Jé, egy Naomi! *megölelgeti* Hát ez így érdekes amúgy te írtál Slasht? Ez fura, bocsi csak így ahogy eszembe jutott egy beszélgetés a szerepjátékos oldalon (aminél lehet, hogy pont nem voltál ott) valahogy nem hittem volna, de mindegy is de nem nyírtak ki és ez már egy jó jel, mert szerintem amíg nem reagálnak úgy, mintha dinka lennél addig oké. És tessék, nekem is ilyen aggályaim vannak, de jogos. Ha visszaolvasol, le is van írva, hogy apa szabályosan bolondnak titulálta azt, ami nekem többek között fontos. Amúgy az írós jelenet érdekes lehetett, de na És mennem kell, de... hát, hajrá mindenki!

Sybill, az én első történetem arról szólt, hogy van egy istálló az iskolánk udvarában, és de jó nekünk, hogy vannak pónijaink Ahhoz képest a te sztorid Alapítvány-trilógia jelleggel összerakott.

Egyébként bocsánat, hogy idepofátlankodok, de olyan jó volt olvasni, hogy kinek milyen volt az írói fogadtatása a családban... Nálunk újabban lettem téma, mert elkezdtem angolul írni, anya meg angolul tanul, rátalált a dokumentumaimra és rájött, hogy jé, ezt érti és elolvassa, aztán később jött rá, hogy nem kellett volna. Igen, pont egy 18-as történetbe futott bele... Mondjuk korábban meg kiderült, hogy apa rendszeresen visszanézte az előzményeim, és olvasgatta a reagjaim egy szerepjátékos oldalon. S.O.S., szerintem ez már gyerekbántalmazás! Hát ilyenkor hol vannak az aktivisták, hogy védjék a jogaim? Abban is volt rendesen olyan tartalom (nem is feltétlenül erotikus, de a legtöbb karakterem férfi volt, és, khm... Érdekes mentalitásúak), amit nem biztos, hogy önszántamból megmutattam volna szülémnek. Múltkor pedig angolon volt kérdés, hogy ha lehetnék akármi, mi lennék, én meg voltam elég hülye, hogy benyögjem az "író" szót (ami jól hangzik, mikor az ember négy éve építésznek tanul), és azóta az angol tanár (legjobb barátnőmmel karöltve) rendszeresen azt keresgéli, hol bukkan rá a sztorimra. Sok sikert neki. Mondjuk az biztos, hogyha megtalálná és elolvasná egy-egy írásom, akkor az érettségi elég érdekes lenne, tekintve, hogy nem mernék a szemébe nézni...

Vagy csak nekem vannak ilyen aggályaim, hogy megbélyegeznek, mint valami perverz, aberrált gyökszi? Megint nem feltétlenül tizennyolcas tartalomra értem, hanem úgy általában. Az E/1 miatt elég sok személyes gondolatom, titkom belekerül a sztorikba, akarom vagy sem...

És tényleg bocsi, hogy teleírkálom a topicot, de ez most nagyon életbe vág.

_________________

_________________
Írófigyelő

Ja, értem és köszi mindenkinek, szerkesztettem hát, nekem jól is jönne ha lenne tapasztalatom első történetemet alsóban kezdtem, egy huszonéves csajsziról szólt aki tudós és rájön, hogy a Földet egy aszteroida fenyegeti és tizenkét "szuperokos" tudóshoz megy segítséget kérni akik nem hisznek neki, de végül meggyőzi őket, majd definiálja hogy hogyan kéne megsemlegesíteni az aszteroidát (emlékszem: ...olyan mint a kóla, felmarja de olyan, mint a láva, elégeti... ) majd felmennek az űrbe és megsemmisítik. Mindezt nyolc-tizenkét sorban ezt miért is kellett megírnom? na mindegy. Te emlékszel még az első töridre? sőt, Shanon, és aki még erre jártok, ti emlékeztek még az első töritekre? És... ha már Slash-nél össze lehet keverni a kategóriát és az énekest, akkor miért is Slash a fiú-fiú kapcsolatos írások neve?
Hát, tuti nehéz dolgom lesz, de majd utólag megmagyarázom, hogy miért is nem annyira ezz de értelmes volt amúgy elnyomtam valamit és most kisebb lett a képernyő. Van ötlet, hogy mit csináljak hogy vissza menjen?
Szerk.: már semmi, rendbe jött

Haha, örülök, hogy régi motorosnak tűnök, úgyis kell az imidzs. De igen, aktívkodok, és töltök fel rendesen, de pölö az első meris történetem (oké, második, mert tavaly augusztusban töltöttem fel először, de azt aztán le is töröltem) ma egy éves.
Aktív vagyok persze, mert egy ilyen oldalon pont a beilleszkedés az, ami kulcsfontosságú. Hiszen végső soron ez dönti el azt, hogy maradsz-e, vagy két hónap után feladod. Meg persze szeretek is itt tevékenykedni, még ha néha még engem is idegesít az állandó lelkesedésem.

Szerintem amúgy egész sokan vannak, akik "korán kezdték", ki ne szeretett volna saját mesét írni kiskorában... Nyilván nem voltam egy frankó író öt évesen, de az az igazság, hogy tényleg nem tudok más kort mondani, hogy mikor kezdtem, mert onnantól fogva gyakorlatilag egyfolytában foglalkoztam az írással. Most meg örülök, hogy tizenhat évesen osztogathatom az észt meg a tippeket, mert ha tehetséges nem is vagyok, tapasztalatom azért mégiscsak van az írás terén.

A slash-mondattal szerintem Shanon azt akarta mondani, hogy még fiatal vagy, és ezért nehéz lesz jó slasht írnod, de szerintem végső soron nem lehetetlen. Csak gondold át nagyon-nagyon alaposan a dolgokat, de végtére is ha elsőre nem jön össze, az is egy tök jó tapasztalat.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

_________________
Írófigyelő

Köszönöm szépen Amúgy ezt az utolsó mondatot ha megőrülök se értem nekem szántad, hogy "Slasht csak az írjon..." vagy másról beszéltél? Bocsi

_________________
Írófigyelő

Na, két nap után újra írok ide, hátha olvassa még valaki A Slash miért gitáros? Amúgy Gigi, én megmondom neked, amíg nem néztem a dátumot szentül megvoltam róla győződve, hogy bizony nagyon régi motoros vagy ám... annyi mindent töltöttél fel azóta és KK tag is voltál és elég aktívnak tűnsz meg minden *Sybill tud ám fogalmazni... tud, beza* azokat a segítségeket amúgy olvastam már, de köszönöm viszont én hülye a Sev-ek közti különbséget még mindig nem fogom fel agyilag, de igyekszem nekifutni még egyszer. Amúgy ha már itt tartunk, miért nincs még Sevitus kategória?
Ha már Slash, még mindig Slash, már pár napja annak, hogy belefutottam a "Melyik történet volt?" topikban egy Harry-Scorpius leírásba és asszem most már értem, kezdeti sokk alatt miről beszéltek :schock: *visszaemlékszik, majd sietve bebújik a takaró alá és teljes erejéve szorítja Dezsőkét, a plüsscicát* pedig ez még nem is durva és csak leírás és én már azt hittem, kibékültem a Shash-ekkel, mert pölö a Rómeó és Júliásakat végigolvastam már. Na mindegy
Amúgy ezek szerint mindenki tizenévesen kezdte? kivéve persze Gigit. Te mesélted is talin, alig akartam elhinni
Szerk.: és ezennel 150 hozzászólás, szép kerek szám, ó je!

Juuj, Amphe, nagy gratula!

Én is tizenhárom nyarában regisztráltam... Régi szép idők. Akkor nagyon viaskodtam magamban, hogy merjek-e, ne merjek, töltsek-e fel, vagy akkor mi van, mostanra meg már csúnyán ráfüggtem a Merengőre. Elképesztően klassz, hogy milyen biztatást kap az ember itt, ennél nagyobb motiváló erő nincs is az írásra.

Slashről bárgyú módon én is azt hittem, hogy a gitáros... Pont pár hete fordult amúgy elő, hogy találtam egy nagyon jól megírt slasht, csak éppen az eddig feltöltött fejezetekben nagyon konkrétan nem történt semmi, és chaten nyafogtam a barátnőimnek, hogy ez így kínzás. Hogy enyhítsék a fájdalmamat, megdobtak a kedvenc korhatáros slashjeikkel. Egyszer talán én is írok egyet, de még nem érkezett el az idő... (hűűű de akciófilmhősösen hangzott ez)

A Sev-ekről amúgy van magyarázat valahol az oldalon. Asszem az egyikben az a lényeg, hogy Perselus Harry apja, vagy ilyen apa-fiú kapcsolat alakul ki köztük a másikban meg ez még meg van spékelve egy kis mókával is.

Hajaj, én először egy Perselus-Remus tizennyolcasba futottam bele... Akkor egy kicsit sokkolva voltam, de mit ne mondjak, elég jól vettem az akadályt.


Amúgy a szabályokkal én is úgy vagyok, hogy addig dumálom a lyukat a család hasába, fátyolos tekintettel érvelve az igazam mellett, mígnem megadják magukat Kellemes ember vagyok, az biztos.

Első reakció... Amikor írni kezdtem, nagyon kicsi voltam, de marha komolyan vettem magamat azért, szóval persze nem titkoltam anyáék elől sem, aztán ez valahogyan megmaradt... Az első reakció a meris létre a barátnőmtől jött, azt lejjebb meséltem. A szüleim akkor tudták meg, amikor könyvet nyertem a Magyar Agyar pályázaton, hogy ne lepődjenek meg, ha random küldemény érkezik a postán.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

_________________


"I'd consider myself a realist, alright? But in philosophical terms I'm what's called a pessimist."
There's no such thing as proper immortality. The universe will always take care of its nutcases.

_________________
Írófigyelő

Tényleg sokan vagyunk tök jó Amphetamin, nyomtatásban??? Muta! Mi a címe, miről szól, mikor nyomtatták ki és miért nem tudok ilyeneket? Más is van, akinek kinyomtatták az írásait Merengőről?
SlytHay, nekem itt mindenki őskövület aki '13 nyara előtt regisztrált Viszont Shanon az úgy érdekes lehetett én anno nem is tudtam mi az a Shash, meg erotikus tartalom, oszt aztán csodálkoztam amikor keresésnél a kategória szűkítése érdekében ezt írtam be és csupa olyan ficet adott ki A fórumtól meg képzeljétek, azért féltem mert világoskék meg mert ilyen túl szabályos formája volt amikor először megláttam és van/volt (inkább volt) egy olyan érzésem, hogy ami új ablakon nyílik meg, az csakis rossz lehet De ezt a Snarry-s dolgot még mindig nem irigylem. Amúgy ha már "Sev" kezdetű szavak, tudja valaki mi a Sevitus és Severitus közti különbség?
És a +18... olvasok ám olyat, de nem a lepedőbepirosítás miatt, hanem mert olyan volt a történet, hogy na, muszáj volt elkezdenem... aztán azokat a jeleneteket szépen átugrottam
Amúgy tök fura volt, tegnap mentünk operába és legjobb barátnőm (aki beteg és pont a kihívásra jelentkezésről és a facebookkal való küzdésemről maradt le) amikor meghallotta, hogy Shash-t akarok írni, konkrétan a nyakamba vetette magát. Annyira jólesett ő szereti a Shasht De visszatérve még egyszer a kérdésemre, emlékeztek még, hogy mi volt az első reakció otthon, barátoknál? csak érdekel

ó, milyen jó kis csapat verődött össze ide
én csak félig vagyok őskövület, haha 2009 óta rontom a levegőt errefelé

Shanci, teljesen egyetértek veled a Merengő mellett felsorakoztatott érvekben.
Hála az égnek, engem mindenben támogatnak a szüleim. Anya nagy HP rajongó, ezért térre, időre tekintet nélkül képes hallgatni az áradozásomat, sőt be is kapcsolódik, ha úgy tartja kedve
Barátokkal és barátnőkkel szintén rendszeres témám az írás, akár értenek hozzá, akár nem. Meghallgatnak, ötletet adnak, kiröhögnek, ha vergődök, aztán együtt szakadunk. Legjobb barátnőm kifejezetten odáig van a fantáziavilágomért, úgyhogy nekem könnyű dolgom van. Gimnáziumi barátnőm titokban olvasta Merengőn az írásaimat, és már csak akkor szólt, mikor befejezte őket.
Mindenben támogatnak az írás tekintetében, ezért is születhetett meg az a két mű, ami az elmúlt két évben megjelent nyomtatásban. Szerencsésnek érzem magam, hogy nem kell sem titkolóznom, sem süket fülekre találnom, ha ki szeretném önteni a lelkem az írással kapcsolatban.

+18-as történetek, hááát... régen valóban nagyobb volt a varázs, "nincs is izgalmasabb, mint tilosban járni" alapon, de azt még véletlenül sem mondanám magamról, hogy kinőttem belőle sokkal finnyásabb vagyok, az tény, de mivel én is előszeretettel alkotok +18-as kategóriában, elkerülhetetlen az állandó plusz hajkurászása ^^

Sybill, csodálom a szabálybetartásod és az elfogadásod, engem soha nem tudtak megkötni ilyesmivel, meg is bolondultam volna. Próbáltak szabályozni, de aztán hamar rájöttek, hogy nem én vagyok rá a megfelelő ember; olyan vagyok mint a víz. Ha erre nem enged az út, akkor keresem amarra, addig törtetek, amíg ki nem török, és el nem érem, amit akarok. Ez se feltétlenül jó, dehát... ilyen vagyok

_________________

Long live Dramione* *Bill Kaulitz~
Feel it all / I just run, run, run, run, run...

_________________
Írófigyelő

_________________


"I'd consider myself a realist, alright? But in philosophical terms I'm what's called a pessimist."
There's no such thing as proper immortality. The universe will always take care of its nutcases.

Na, hazaértem operából, fürödtem, kell egy kis pihenés... nem szoktam ám ilyet csinálni, még mielőtt bárki azt mondaná, hogy ezért leszidni jogos! (Mert az ) Amúgy lehet, hogy nem kéne magam ráerőltetni barátaimra rajongás téren... de akkor titeket foglak többet fárasztani És nem, nem vicceltem, tök komoly a dolog - a Merengőt engedik, a tábort nem mert féltenek a nagyoktól (és akkor fel ne soroljam már azt a három olyan dolgot, ami szerintük az "idegen" tizenhat évesnél idősebb gyerekekkel velejárhat ), de nem olyan vészes szülők, néha jófejek meg minden, ma is megengesték, hogy holnap negyedórával tovább aludjak mert nem rég értem haza. És köszi mindenkinek hogy foglalkoztok velem és közösen, sokan beszélgetünk és most húzás aludni XD *Sybill el*
U.I.: Shanon, 14 és majdnem fél vagyok

Akkor még én is őskövület vagyok
Meg lehet kövezni, de szerintem pont 12-13 évesen nagyon érdekesek a +18-as történetek, aztán... Valahogy nem ugyanaz, nekem legalábbis nem, kinőttem, most már nem olvasnék/írnék a korhatáros tartalom kedvéért egy ficet, kell hozzá valami plusz, akkor viszont tök jó volt. (és Sybill szülei kedvéért, ha esetleg erre járnának: nem maradtam úgy)

_________________
Ficblog, Facebook, Twitter, Blog

Őskövület mindenki, aki nálam régebbóta van itt. Ő amúgy 2010-ben regisztrált, nekem amúgy kábé innen kezdődik az őskövületség.

Hahaj, szerintem a kis sztorim elég hosszú beszélgetést vonna maga után... D Fiúk közelébe talán nem is engednének egy darabig, de a netmegvonás meg a szobafogság nem fogna rajtam és a beteg agyamon nyehehe

Amúgy szerintem Sybill részben viccelt. Én inkább engedném ifjabb Giginek a karikás slasht, mintsem a mindenféle beteg emberrel teli chatszobákat. Ő rontson el másokat, ne fordítva.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

_________________
Írófigyelő

Ha nagyon rajongok, én sem tudom visszafogni magamat.

Amúgy vicces, hogy egyes fiataloknál hogy megvan ez a "Jaj csak anya el ne olvassa!"-érzés. Én is tegnap olyan boldog voltam, gondolkodás nélkül elkezdtem lelkendezni anyáéknak, hogy továbbjutott a sztorim Aranypennán, szinte kiprovokálva az "És mi mikor olvashatjuk el?"-kérdést, akkor meg zavarba jöttem, és mondtam, hogy ezt biztosan nem akarják elolvasni. Meg azt is, hogy sok a szex és az alpári poén benne. De ezen csak vigyorogtak igazából, pedig azért "szülős" szülők, szóval nem ez szokott a téma lenni vacsoránál odahaza. De tulajdonképpen az, hogy ilyesmiről is írsz, szerintem totál természetes, és azt egy szülő is tudja, max van az a szint, amit már tényleg jobb nem olvasnia. Persze esete válogatja. Azért el tudom képzelni, hogy ha a gyerekedtől olvasol, tényleg nehéz nem elvonatkoztatni, és nem komolyan venni minden egyes szót.
De lényeg a lényeg; szerintem ezek a kihívásos-fanfictionos cuccok már csak azért se hülyeségek, mert jó esetben irtó kreatívan vannak összerakva, és egy nagyon szórakoztató játék is egyben, meg kompetenciákat fejleszt, szóval még hasznos is.

Amikor felregisztráltam ide amúgy, nagyon be voltam szarva, és nem akartam senkinek se mesélni róla, aztán egyszer csak megemlítettem a dolgot a legjobb barátnőmnek... És kiderült, hogy egy meris őskövülettel van dolgom.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

_________________


"I'd consider myself a realist, alright? But in philosophical terms I'm what's called a pessimist."
There's no such thing as proper immortality. The universe will always take care of its nutcases.

_________________
Írófigyelő

_________________


"I'd consider myself a realist, alright? But in philosophical terms I'm what's called a pessimist."
There's no such thing as proper immortality. The universe will always take care of its nutcases.

_________________
Írófigyelő

A Bermuda-háromszöges történetem alapötletét a legjobb barátom találta ki, azt ő is szépen elolvasta, kihúzta neonsárgával, kérdezgetett – annyira jó volt!
De én a barátaimnak, Anyának, az öcsémnek megállás nélkül rajongok, akár érdekli őket, akár nem. Slasht nem mesélek nekik, pedig szinte csak azt olvasok.
A Perselus Piton kihívásos történetemre érkezett kritikákat meg családilag olvastuk el.

Hű mennyien írtatok rá de köszi! az én családom már csak ilyen, én is ilyen vagyok csak kicsit nyitottabb, de ezt a történetemet még véletlenül sem mutathatom majd meg nekik a SLASH szál miatt, mert egy életre eltitltanának a Merengőtől XD de ha soha többé nem említem meg nekik csak néha-néha, hogy jé írtam valamit és kaptam egy kritikát, akkor talán mindig engedni fogják a Meris dolgokat különösebb leszólás nélkül. És most rájöttem, hogy k*rvanagy egoista vagyok Amúgy olyan jó nektek, akiknek szeretik a Hp-t és legalább eltűrik ha beszéltek róla A barátok/barátnők, sőt legjobb barátnők hogy reagáltak az első ilyen megnyilvánulásotokra?

_________________
Írófigyelő

_________________


"I'd consider myself a realist, alright? But in philosophical terms I'm what's called a pessimist."
There's no such thing as proper immortality. The universe will always take care of its nutcases.