OFF-SZTRÁDA

Ella Moon

Gigi685 írta:

Perpillanat úgy érzem, eddig érdemiekben kábé csak én tudtam magamnak beszólni az írásaimra, de azért érzi az ember, hogy ez nem azért van, mert kiváló író vagy kritikus lenne, egyszerűen csak kedvesek vele az emberek.

Ez velem is így van

Meg persze van, aki toporzékolni kezd, ha a szemébe mondják az esetleges negatív kritikát, de szerencsére a Meris többség tapasztalatom szerint nem ilyen. Az más tészta, hogy az Aranymosás-féle kiosztást nem sokan bírnák (én 15 éves fejjel, mint mondtam, elbújnék).
De emiatt az egy cikk miatt tényleg nem elítélhető az egész oldal, ugyanakkor ennek a cikknek a megjelentetése nem volt átgondolt ötlet szerintem. Mondjuk, volt olyan író, aki egész jól lereagálta

De hogy kínjában-e, vagy őszinte vidámságból, arra van pár tippem.

mod.szerk.

Lilyana írta:

Na igen, ha tényleg vmi pozitívat is belepakolnak, akkor már jelentősebb jobb a kép.

Mondjuk, ha az embernek van egy nagyon tapasztalt bétája, akkor ő nagyon sokat tud segíteni stilisztikában, cselekményépítésben, mindenben. Pláne, ha amolyan írói lelki társak is.

Én pölö Odettől tanultam az utóbbi években rengeteget, bár ő túlszerénykedi, hihetetlenül sokat tud az írásról. Rendszeresen bétázzuk egymást, és nagyon jó érzés, hogy köntörfalazás nélkül megmondhatjuk a másiknak, hol a hiba az adott jelenetben vagy kifejezésben, mit kéne talán másként, miért nem működik valami, anélkül, hogy vérig sértődne a másik. Igazából szívem szerint minden író mellé odaállítanék egy kis Odettet, hogy zümmögjön a fülébe, mert szinte mindig sikerül a szükséges infókat az író által befogadható szintre vinnie, és ha kell, eltérő módszereket is alkalmaz. Anno, mikor még kicsi voltam, Reszisz bétázott, nagyon szerettem őt is, mert megpróbálta az akkori szintemre levinni az infókat, és nagyon érdekes visszaolvasni az akkori levelezésünket, sokkal makacsabb voltam, kis egoista pukkancs, csodálom, hogy el tudott viselni olyan sokáig.

Nektek van valami ilyen élményetek?

Én bétázok egy lányt, és nagyon örülök, hogy megtaláltuk egymást a Fogóban. Eszméletlen látni, ahogy fejezetről fejezetre fejlődik, ráadásul nem küld el a a búsba, ha elmondom neki a véleményemet, és ez nekem igencsak jól esik. Neki köszönhető, hogy most itt, a fórumon is próbálok aktívkodni (azt nem mondom, hogy mindenki legnagyobb örömére :mrgreen:

). Ő ad nekem bátorságot. Szóval, mind emberileg, mind írásfejlődés-szempontjából rengeteget köszönhetek neki, és remélem, hogy még jó sokáig lesz okom levelekkel megszórni Őt, mert igencsak hiányozna, ha beszippantaná a netes feketelyuk, mint oly sokakat.
Mondjuk az elején szőrszálhasogatónak éreztem magamat, és féltem, hogy ki leszek átkozva az életből... elég rosszak voltak a tapasztalataim e téren. Egészen addig, míg meg nem ismertem őt.
Bocsánat, hogy itt csöpögök, de sokat jelent nekem. ;;)

Amúgy a netes feketelyuk csapdája az egyik legrosszabb szerintem, ami megkörnyékezheti a levelezőtársat. Nincs is rosszabb, mint várni az e-mailt, ami nem jön... aztán hónapok múlva feladni a reményt ~x(

Lilyana

Gigi685 írta:

Ójaj, én pont tizenhat vagyok...

A negatív véleményekben is vannak jó dolgok, például a bevezetés nagyon jó, ahol ki kell fejteni, hogy milyen erős ember az író és milyen remek ötletei vannak, amivel belevágott az alkotási folyamatba. Nekem pölö tök jól esett, amikor negatív kritikát azzal kezdtek, hogy milyen érett lány vagyok, mert ez nyilvánvalóan igaz, és nem bullshitből találta ki a kritikaíró, hogy ne legyek szomorú...

Aztán lehet, ha valaki most csak felebaráti kedvességből odajönne hozzám, és elkezdené szétoltani a kis trilógiámat, aminek az első részét kábé fel se merem vállalni, pedig nem olyan régen írtam, behisztiznék, hogy márpedig én ilyen meg olyan nagyszerű író vagyok, és milyen dolog az már, hogy megmondja a tutit. Nehéz ez a kritika téma, mert igazából az embernek nagy igénye van arra, hogy megmondják neki az őszintét, ugyanakkor marhára tart attól, hogy eljön az a pillanat, amikor tényleg megmondják neki az őszintét.
Perpillanat úgy érzem, eddig érdemiekben kábé csak én tudtam magamnak beszólni az írásaimra, de azért érzi az ember, hogy ez nem azért van, mert kiváló író vagy kritikus lenne, egyszerűen csak kedvesek vele az emberek.

Na igen, ha tényleg vmi pozitívat is belepakolnak, akkor már jelentősebb jobb a kép.

Mondjuk, ha az embernek van egy nagyon tapasztalt bétája, akkor ő nagyon sokat tud segíteni stilisztikában, cselekményépítésben, mindenben. Pláne, ha amolyan írói lelki társak is.

Én pölö Odettől tanultam az utóbbi években rengeteget, bár ő túlszerénykedi, hihetetlenül sokat tud az írásról. Rendszeresen bétázzuk egymást, és nagyon jó érzés, hogy köntörfalazás nélkül megmondhatjuk a másiknak, hol a hiba az adott jelenetben vagy kifejezésben, mit kéne talán másként, miért nem működik valami, anélkül, hogy vérig sértődne a másik. Igazából szívem szerint minden író mellé odaállítanék egy kis Odettet, hogy zümmögjön a fülébe, mert szinte mindig sikerül a szükséges infókat az író által befogadható szintre vinnie, és ha kell, eltérő módszereket is alkalmaz. Anno, mikor még kicsi voltam, Reszisz bétázott, nagyon szerettem őt is, mert megpróbálta az akkori szintemre levinni az infókat, és nagyon érdekes visszaolvasni az akkori levelezésünket, sokkal makacsabb voltam, kis egoista pukkancs, csodálom, hogy el tudott viselni olyan sokáig.

Nektek van valami ilyen élményetek?

Lilyana

bojoe írta:

teljesen egyetértek. a magyar íróknak kemény piacon kell megállni a lábukat, és a kiadóknak nehéz kielégíteni úgy az igényeket, hogy haszonnal zárják az évet.
olvastam már az aranymosásról mást is, és szimpatikusak voltak. rengeteg melójuk van, nem vitatom, és biztos, h nem olvassák végig betűről betűre az összes pályaművet. miért is tennék.
de. ne öt sor alapján ítéljen. de ha ítél, akkor ne járasson le. de ha lejárat, ne ország-világ előtt. de ha ország-világ előtt, akkor legalább ne tegye mögé (elé) az író nevét, pláne, ha nem művésznév.

Én úgy tudom, hogy nem öt sor alapján ítélnek, legalább 10-20 oldalt, vagy 1-2 fejezetet elolvasnak a beküldött szinopszison túl, és ami ígéretes, azt ugye végig is olvassa teljesen több lektor is.
Ha nem is volt egy szerencsés húzás ezt kitenniük, azért ne ez alapján ítéljük meg a teljes Mosást.

Gigi685

Lilyana írta:

Gigi, én is szívesen olvasnék néha ilyen kíméletlen véleményeket (bár jobb szeretném, ha szöveg erősségeiről is beszélne egy keveset), aztán majd én eldöntöm, egyetértek-e vele, de mondjuk 16 évesen ez a földbe döngölt volna. az is egy folyamat, hogy megtanulunk írni, és az is, hogy megtanuljuk kritikusan befogadni a kritikákat - ez utóbbi talán még nehezebb is

Ójaj, én pont tizenhat vagyok...

A negatív véleményekben is vannak jó dolgok, például a bevezetés nagyon jó, ahol ki kell fejteni, hogy milyen erős ember az író és milyen remek ötletei vannak, amivel belevágott az alkotási folyamatba. Nekem pölö tök jól esett, amikor negatív kritikát azzal kezdtek, hogy milyen érett lány vagyok, mert ez nyilvánvalóan igaz, és nem bullshitből találta ki a kritikaíró, hogy ne legyek szomorú...

Aztán lehet, ha valaki most csak felebaráti kedvességből odajönne hozzám, és elkezdené szétoltani a kis trilógiámat, aminek az első részét kábé fel se merem vállalni, pedig nem olyan régen írtam, behisztiznék, hogy márpedig én ilyen meg olyan nagyszerű író vagyok, és milyen dolog az már, hogy megmondja a tutit. Nehéz ez a kritika téma, mert igazából az embernek nagy igénye van arra, hogy megmondják neki az őszintét, ugyanakkor marhára tart attól, hogy eljön az a pillanat, amikor tényleg megmondják neki az őszintét.
Perpillanat úgy érzem, eddig érdemiekben kábé csak én tudtam magamnak beszólni az írásaimra, de azért érzi az ember, hogy ez nem azért van, mert kiváló író vagy kritikus lenne, egyszerűen csak kedvesek vele az emberek.

bojoe

Lilyana írta:

...

lehet az értékeléssel egyetérteni és nem, de amint kikerülsz a Merengőről, jó eséllyel olyan szerkesztőkbe fogsz belebotlani, akik ismerik ezt, időnként lazítva alkalmazzák is (vagy mert őszintén hisznek benne, vagy mert annyi kézirata van, hogy másként nem tud a végére jutni), de szintén sokan vannak, akik a HVV nélkül is mereven ragaszkodnak egy-egy zsáner vagy műfaj tipikus jegyeihez, fogalmazási sémáihoz, és ezzel néha igen sokat veszítenek, mert hibának értékelnek olyasmit, ami nem az, csak az adott zsánerre épp (még) nem jellemző.
a legnagyobb baj a Halál Vörös Vonalán túl (amit azért finomít az, hogy a táborban részletesen elemeznek is!) az, hogy sokan, akik gyakorlott írástechnikások, egyszerűen elfelejtenek csomagolni, nem veszik a fáradságot, hogy odafigyeljenek arra, szegény író is ember, érzésekkel. tény, h valakinek így is megfelel, de egy hobbiírónak lehet, hogy túl erős, és lehet, hogy még az írást is félreteszi örökre
nagyon nehéz felmérni egyetlen írás alapján, a szerzője milyen szinten áll a kritikabefogadással, pedig ettől függ, mit lehet neki mondani és hogyan. ezért nagy felelősség pölö elsőműves szerzőnek véleményt mondani
...

teljesen egyetértek. a magyar íróknak kemény piacon kell megállni a lábukat, és a kiadóknak nehéz kielégíteni úgy az igényeket, hogy haszonnal zárják az évet.
olvastam már az aranymosásról mást is, és szimpatikusak voltak. rengeteg melójuk van, nem vitatom, és biztos, h nem olvassák végig betűről betűre az összes pályaművet. miért is tennék.
de. ne öt sor alapján ítéljen. de ha ítél, akkor ne járasson le. de ha lejárat, ne ország-világ előtt. de ha ország-világ előtt, akkor legalább ne tegye mögé (elé) az író nevét, pláne, ha nem művésznév.

szegről végről én is ezt csinálom a munkám során (nem írói és művészeti körökben), ötleteket értékelek, bírálok. igen szigorú kötöttségek mentén. (ha pl ha egy részelem 50% alatt van, megy a kukába, tök mindegy, hogy a többi részelem 100%-os). de ahhoz, hogy rájöjjek, h egy részelem 50% alatt van, ahhoz nem egy 10mp-es pillantás az elégséges (vagy még nem vagyok ennyire gyakorlott?!). és ami még fontosabb, nem ország-világ előtt fikázok.

bojoe

Gigi685 írta:

... én pölö néha nagyon szívesen olvasnék őszinte és negatív véleményeket az írásaimról, csak így just for fun.

...

azt én is. de legyen megindokolva. másrészt, lehet, hogy az író a harmadik fejezetnél már nem esik ebbe a hibába, az elején meg csak úgy ottmaradt és nem volt szíve átírni és kész. a kritikus meg az alapján ítél.

én pl ezzel így vagyok. visszaolvasva a két és fél évvel ezelőtti írásom, csak kínomba röhögök a bakikon, mert amit akkor tökéletesnek gondoltam, az mai szemmel gáz. ám mégsem írom át, mert kellemes emlék köt hozzá.

jó, persze, egy regény első és utolsó fejezete is más, pláne, h az ember egyben adja ki a kezéből, nem fejezetenként tölti fel vhova. de akkor is, ez a HVV módszer számomra nem elfogatható kritizálási szempont, még ha nem is komoly. (ismétlem, egy kritikustól nem egy mezei olvasótól).

én eddig becsültem és tiszteltem az aranymosást, de most nagyot csalódtam bennük. sztem ilyen blogot még viccből se csináljon az ember.

Lilyana

bojoe, vannak helyek a magyar weben, ahol valóban ilyen a mérce, és még csak nem is a Mosó ennek a terepe.

a mosó annyiból érdekes, hogy akiket kitettek, ők regénykiadásra akarták adni a fejüket, és ezzel egy másik mérce alá kerültek - és igen, ez lehet ennyire drasztikus váltás is

lehet az értékeléssel egyetérteni és nem, de amint kikerülsz a Merengőről, jó eséllyel olyan szerkesztőkbe fogsz belebotlani, akik ismerik ezt, időnként lazítva alkalmazzák is (vagy mert őszintén hisznek benne, vagy mert annyi kézirata van, hogy másként nem tud a végére jutni), de szintén sokan vannak, akik a HVV nélkül is mereven ragaszkodnak egy-egy zsáner vagy műfaj tipikus jegyeihez, fogalmazási sémáihoz, és ezzel néha igen sokat veszítenek, mert hibának értékelnek olyasmit, ami nem az, csak az adott zsánerre épp (még) nem jellemző.
a legnagyobb baj a Halál Vörös Vonalán túl (amit azért finomít az, hogy a táborban részletesen elemeznek is!) az, hogy sokan, akik gyakorlott írástechnikások, egyszerűen elfelejtenek csomagolni, nem veszik a fáradságot, hogy odafigyeljenek arra, szegény író is ember, érzésekkel. tény, h valakinek így is megfelel, de egy hobbiírónak lehet, hogy túl erős, és lehet, hogy még az írást is félreteszi örökre
nagyon nehéz felmérni egyetlen írás alapján, a szerzője milyen szinten áll a kritikabefogadással, pedig ettől függ, mit lehet neki mondani és hogyan. ezért nagy felelősség pölö elsőműves szerzőnek véleményt mondani

A Merengő ilyen szempontból egy nagyon védett hely, és jelenleg tulajdonképpen ez az egyetlen olyan magyar oldal, ahol teljesen szabadon keveredhetnek a zsánerek, amire úgy mellesleg igen nagy szükség lenne - sokkal több klisétől tudnának megszabadulni a zsánerírók, ha átjárnának néha egymáshoz, megnézzék egymás munkáit, előítéletektől mentesen
ennek megvan az ára is persze
Gigi, én is szívesen olvasnék néha ilyen kíméletlen véleményeket (bár jobb szeretném, ha szöveg erősségeiről is beszélne egy keveset), aztán majd én eldöntöm, egyetértek-e vele, de mondjuk 16 évesen ez a földbe döngölt volna. az is egy folyamat, hogy megtanulunk írni, és az is, hogy megtanuljuk kritikusan befogadni a kritikákat - ez utóbbi talán még nehezebb is

Gigi685

Háát, sajna ez van. Mondjuk igazság szerint valszeg ezek a kritikusok sem sokkal jobbak az írásban, mint az ott jelentkezők, csak nagyobb mákjuk volt, és el tudtak helyezkedni ebben.

Szerintem annyira amúgy nem gusztustalan, mert még egy érdekes visszajelzés is az írónak, hogy mi minden juthat valaki eszébe a sztorija olvasásánál, én pölö néha nagyon szívesen olvasnék őszinte és negatív véleményeket az írásaimról, csak így just for fun.

Amúgy ezek közül emberkéket kiadtak utána, azért én lehet elviselném.

De abban mondjuk maximálisan egyetértek veled, hogy a rosszmájú népek bevonzása a negatív kritikával nagyon gusztustalan dolog, és valószínű, hogy itt is volt egy ilyen cél.

bojoe

Assa írta:

De nem ez a módszerük. Ez csak egy játék volt.
Ez az írás talán jobb képet ad a pályázatról, és hogy mi alapján értékelik a kéziratokat.

ja, ha "játék", akkor oké. játék? akkor meg pláne undormány.
mindenkinek megvan a maga véleménye. ezzel nincs is semmi baj. de azt, ahogyan előadja...
nézzétek - olvasva a többi hozzászólót itt a topicban - biztosan én értem félre, de aki az úgymond kritikát adja, az elvileg kritikus. egy akármilyen papírral rendelkező akárki, akinek ez a foglalkozása. nem egy átlagolvasó (aki borító, leírás, párbeszéd, első szakasz, első oldal, belső borító, képek, fejezetek, illusztrációk, stb. alapján dönt, h akkor most kell-e vagy nem), akinek véleménye van, hanem kritikus. ja, hogy, úgy nagyobb olvasottságot lehet elérni, ha "humorosan" járat le amatőröket (!!!!!)? bocsi. az más tészta.
csak hogy az olvasó és a kritikus kritikája más. manapság divat ez a lehúzás, lásd filmek esetében, h így szar, úgy szar. és ezt átvette jó pár celeb-kritikus. és most átivódott a könyves szakmára is? ám legyen. hiszen szórakoztató látni, hogy a kritikus megaláz egy amatőrt... tök vicces. én is csak ezért nézem a tehetségkutató tévés vicceket, nem igaz? erre van kereslet... persze, megérdemli, meghát felvállalta, nem? minek jött ide énekelni? táncolni? verset mondani? gitározni? írni? vállalja fel, hogy szar, amit csinált, és égjen nyilvánosan. ez majd elrettentő lesz, hogy többet ne próbálkozzon, sőt, prevenciós céllal elrettentő a társadalom számára, mint a nyilvános kivégzések a középkorban.

nem önmagában a kritikával van bajom (de, igen, azzal is), hanem a módjával. gondolom, feltétlenül szükséges volt név szerint említeni az írókat. (nem, nem vagyok köztük). az nem lett volna elég, ha név nélkül idéz... az író amúgy is felismerte volna magát. és akkor csodálkoznak, hogy mindenki művésznév mögé bújik.

Bo_or

Szia és elnézést, hogy bepofátlankodtam...

Én is úgy éreztem, hogy túlzó, írtam is, hogy az internetes tartalmak eléggé szélsőségesek, de azt nem hinném, hogy olyan kritikának szánta, hogy "tessék, nézd meg, mennyi hiba", hanem meg is indokolta, hogy neki miért nem tetszett, és mindenhol ha történik vmi, akkor a miérteken, meg a hogyantokon van a hangsúly. ((persze ez a történelem során lassan alakult....)) Legalábbis nálunk suliba mindig ez van... de ebből tanul az ember

komolyan, lehet, hogy ez kicsit erős pofon egy-egy írónak ilyen formában - főleg elektronikusan, hogy még a kritizáló arcát, gesztusait sem láthatja- de jobb egyenesen megmondani, hogy mit gondolunk, mert ha komolyan veszi az írást- annak gondolatát- akkor meghallgatja, hogy jobb legyen az írása. Vagy nem? És amikor, ha valaki nagyon megbántott, mert tegyük fel mint például most kertelés nélkül kimondta a véleményét, és igen valószínű, hogy nem mézes-mázos hangnemben, és megsértődtél, nem lettél utána erősebb? De most komolyan... ami nem öl meg, az erősít

(és völgy után a hegy magasabbnak tűnik szerintem

) És hogyha a duzzogáson túl van az ember, és megszületik az elhatározás, hogy ő akkor is megtudja (/megfogja) csinálni, akkor egyenesben van, nem?

A nevekkel kapcsolatban egyetértek. Való igaz, hogy nem értettem, miért véleményezte azokat. Szerintem mindenkinek éreznie kell, hogy mi tetszik neki, vagy tud elfogadni...

((bocsánat, hogy megint hosszú lett...))

Ella Moon

Bo_or írta:

Elolvastam a linkelt tartalmat, és nekem tetszett. Egy csomó dologra felhívja a figyelmet. Jó persze nem értem meg mindenhol a kritikaírót, a véleményét, de azt meg kell hagyni jogosan írt elég sok helyen...

Én igazság szerint úgy érzem, hogy ez a cikk kissé "túlzó" volt. Volt benne igazság, meg időnként felnevettem, de ha én kaptam volna ehhez hasonló kritikát (márpedig az én irományaimban egy bekezdés jóval több sebből vérzik, mint a cikkben említettek), akkor valószínűleg sírva rohantam volna ki a világból, vagy legalábbis elástam volna magamat.

Ugyanakkor nagyon tanulságosak is voltak a kritikák, és képzelem, hogy a szerkesztőknek hogy tele lehet a hócipője az ismétlődő típushibákkal...
Mindenesetre az írói álnév kritizálását nem tartottam korrektnek. :|N

És szia, Bo_or! :-)

Bo_or

Sziasztok!

(ha nem baj, ...)
Elolvastam a linkelt tartalmat, és nekem tetszett. Egy csomó dologra felhívja a figyelmet. Jó persze nem értem meg mindenhol a kritikaírót, a véleményét, de azt meg kell hagyni jogosan írt elég sok helyen...
Bojoe nem tudom mennyire "undormány" ez, de az internetre általában eléggé sarkítva kerülnek fel a tartalmak (legalábbis tapasztalataim szerint szélsőségesek...)

De szerintetek mennyivel jobb a könyvet borítója alapján megítélni, mint az első bekezdés alapján? Kétség sem fér hozzá, hogy nem szép dolog, és kétes, mivel anélkül, hogy elolvasnánk nem tudunk róla átható véleményt alkotni (mégis megtesszük...) Kivétel nélkül, ha találkozunk valamivel, akkor a benyomás alapján megítéljük, kategorizáljuk, esetleg összefüggéseket keresünk. De ezt akár a legelemibb dolgokkal is megtesszük a hétköznapokban.
Abban is lehet vmi, hogy a HVV a lusta kritikusok találmánya, mert eszerint nem olvassák végig a műveket minden esetben. (szerintem, ha valaki minden egyes művet elolvasna amit kap - ebben a szakmában-, az embertelen lenne XD ) De mi sem tudjuk megkérdőjelezni akkor ezt, nem? (persze javítsatok ki, ha tévedek mindenképp

) mellesleg a bevezető sztem itt fontos: A „módszerem” egyszerű: az első orrba vágó hibánál feladom. Nem ott hagyom abba, ahol a szerkesztő tenné. Egy szerkesztő ugyanis esetleg továbbolvasna, abban a reményben, hogy kigyomlálhatók bizonyos dolgok, és a végére összehozható egy vállalható(?) kézirat. Olvasóként a helyzetem sokkal kényelmesebb. .......
És jó tény és való, hogy az első "hiba" -ami nem feltétlenül valós hiba- után az átlagember továbbolvas, de szerintem az is tény, hogy néhány durva hiba, elgépelés megbélyegzi a történetet, legyen bármilyen jó is a cselekmény.
:balra:

Assa

bojoe írta:

persze, kritizálni nem kötelező, illetve az Aranymosó szerkesztője jó hogy megválogatja, h mit ad ki. debarátaim!
egy bekezdés alapján eldönteni, h valami szar-e... igen, elhiszem, h sok minden levonható pár mondatból (ez a link alattiak felénél talán igaz is), de... azt, h végleg kidobjuk a kukába...
bizonyára nincs olyan, h tökéletes könyv. és természetesen ízlések és pofonok. kinek pap, kinek a papné. több közhely nem jutott az eszembe, bocs.

nemtom, van valami cikk, kimutatás, stb arról, hogy van-e olyan mű, ami az aranymosáson csúfosan bukott két mondat alapján, de más kiadónál kiadva kasszasiker volt? mert ha nincs, és az aranymosás legalább 75%-os, akkor visszaszívom azt, h a módszerük gáz.

De nem ez a módszerük. Ez csak egy játék volt.
Ez az írás talán jobb képet ad a pályázatról, és hogy mi alapján értékelik a kéziratokat.

bojoe

Lilyana írta:

... itt olvashatsz a HVV fogalmának kialakulásáról is: http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/hal ... -2399.html

üdv mindenkinek. tök nagy unalmamban összevissza lapozgattam a topicokban, és valahogy idekattoltam, ahol még sztem nem jártam (az utsó 1 évben biztosan nem). anno ez volt az utsó bekezdés, és rá is néztem a linkre. aztán egyik szemem sírt, a másik nevetett.

rengeteget olvastam, amikor volt időm, és párezer könyvön átrágtam magam (lexikontól orvosi szakkönyvön át a western ponyváig). megvan a véleményem a hazai könyvpiacról, és ráadásul óriási a verseny azért a kb 100.000 olvasóért. de ez a HVV módszer sztem undormány. elolvastam pár kommentet és sztem egyet kell értenem az egyszeri hozzászólóval, aki azt írta, h a HVV a lusta kritikusok találmánya.
persze, kritizálni nem kötelező, illetve az Aranymosó szerkesztője jó hogy megválogatja, h mit ad ki. debarátaim!
egy bekezdés alapján eldönteni, h valami szar-e... igen, elhiszem, h sok minden levonható pár mondatból (ez a link alattiak felénél talán igaz is), de... azt, h végleg kidobjuk a kukába...
bizonyára nincs olyan, h tökéletes könyv. és természetesen ízlések és pofonok. kinek pap, kinek a papné. több közhely nem jutott az eszembe, bocs.

nemtom, van valami cikk, kimutatás, stb arról, hogy van-e olyan mű, ami az aranymosáson csúfosan bukott két mondat alapján, de más kiadónál kiadva kasszasiker volt? mert ha nincs, és az aranymosás legalább 75%-os, akkor visszaszívom azt, h a módszerük gáz.

Tigi

Én a borítót már nem nagyon nézem, pl. a YA polcon, illetve a misztikus-romantikusban kb. az összes egyforma, tényleg mindent eluralt a fekete-lila, fekete-piros, esetleg fekete-fehér összeállítás. Ezért is örültem annyira, hogy végül a világos körtés borítót kapta a Szívből, színből..., a DP borítója viszont nagyon belesimul

Gigi685

Mondjuk, ha eleve azt nézzük, hogy egyszerű olvasóként miből döntjük el, hogy komolyan vegyük-e a sztorit, vagy most azonnal csukjuk be, az ilyen "Ja, a nevem amúgy Abigalil Alexandra Kaithleeen Brown, de ezt csak mellékesen mondom, mert flegma vagyok, és amúgy százhatvan centi magas vagyok, hosszúak a combjaim meg szőke a hajam, de természetes szőke, különleges lány vagyok és a környék összes kanja le akar varrni."-jellegű kezdések általában nem sok jót sejtetnek. A "vekkerem ébresztett" ugyanaz a kategória, elég amatőr felütés, amiről üvölt, hogy az írónak fogalma sincs, hogy hogyan kezdje a sztoriját. Szóval őszintén szólva ja, ezektől nekem is feláll a szőr a hátamon, pedig nem vagyok hivatásos, és szinte tuti, hogy nem is leszek.

Én mondjuk ritkán veszek regényt, mert drága jó magyartanáromnak hála minden második héten újabb kötelezőnk van, szórakoztató irodalmat, ha akarok, inkább itt olvasok, ingyen van, és személyesen nyafoghatok/nyálazhatok a szerzőnek, ha tetszik. De ha könyvesboltban vagy könyvtárban válogatok, először elolvasom a könyv hátulját, aztán egy random helyen felcsapom, és végül elolvasom az első oldalt is. Ha ezután is tetszik, akkor megveszem. Borító nem sokat számít, de azért nem árt, ha vicces, és ha a cím alapján nem tűnik sablonos marhaságnak.
Borító olyan esetekben számít mondjuk, ha ilyen gyönyörű lány ábrándos kék szemekkel mered a távolba-jellegű cucc, vagy ha valami kigyúrt fószer vonaglik rajta, szóval ha feltűnően hirdeti, hogy buta tinilányoknak szól, vagy az ember legalapvetőbb ösztöneit próbálja megcélozni, akkor jó messzire elkerülöm. Még csak nem is azért, mert akkora intelligens ember vagyok, hogy csak a szépirodalmat meg a tudományos cuccokat olvasom, de a pénztáros azért ne higgye már azt, hogy nem... :haha:

Lilyana

Naomii írta:

És szerintem sem csak a karakternévvel volt gond, sokkal inkább azzal, hogy ez is egy előszele lehet a sablonos sztorinak/karakternek. Nem tudom, a kiadók mit néznek, de azt is olvastam, hogy az első sorok döntenek el mindent, illetve az, hogy mennyire tömör az első néhány oldal.

Ja, meg hogy semmiképp sem szabad úgy kezdeni, hogy "A nevem XY", vagy "Az ébresztőórára ébredtem", és társaik, mert szinte azonnal elvetésre kerül. Hogy ebből mi igaz, azt ugyan nem tudom, csak fórumokat és YA-oldalakat tudtam nézegetni a témában.

A kiadók legtöbbje szinopszisolvasással kezd, aztán jön a tényleges első oldal, ott pedig amint felcsapják a művet, már megindul a visszaszámlálás, és jön is a Halál Vörös Vonala, ahonnan nem olvasnak tovább. :scissor:

Ez az a pont, ahol a szőrös szívű, mindenbe belekötő szerkesztő először (és általában utoljára is) nekiáll kötözködni, vagyis megakad az olvasásban. Ha az első szónál, akkor az első szónál. Hétköznapi mércével azt jelenti, ha belelendül a vörös tintás javításba, akkor jó esélyed van rá, hogy a könyved kaszát kap. Véresen komolyan véve ez az a pont, ami után szó nélkül landolsz az újrapapír kosárban.
Ami a vicc benne, h egy erős kezű szerkesztőnél mindenki elbukik, amatőrök és profik is, csak az a különbség, hányadik oldalnál.
Anno a Könyvmolyképzősök még külön szórakoztak-szurkálódtak is ezzel, itt olvashatsz a HVV fogalmának kialakulásáról is: http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/hal ... -2399.html

KayaQ

Lilyana írta:

Kleinheincz Csilla, a Gabo Kiadó jelenlegi szerkesztője, úgy hallottam, anno pont ezt csinálta. Azt nem tudom, h regény vagy csak novella volt-e, de lefordították, és külföldön adták ki.
Szerintem régen rossz, ha egy karakter neve miatt kaszálnak el egy regényt... Ott tuti más hiba is van.
Én hátlap, első sorok, belelapozás a párbeszédekhez, esetleg borítófülek sorrendben keresek.

Igazából én is pont ezen gondolkodtam; no, nem azon, hogy esetleg saját művet adjak ki így a kezeim közül, bár már készülget egy, hanem egy nagyon jó barátnőm dilemmája a fentebb írt dolog. Szeretné, ha Magyarországon ismernék, ugyanakkor magánkiadásra nincsen pénze, a kiadók pedig sajnos nem tudnak neki segíteni (és még ha el is menne egyhez, szinte rosszabbul jár, mintha maga intézkedne). Ahogy írtam, a nagyobb piac lehetőségek igen széles skáláját tárja a feltörekvő írók elé, ugyanakkor a nagyobb tömegben talán épp ilyen könnyedén el is veszik a gyöngyszem, hacsak valamiért nem kapják fel... Persze, az más kérdés, hogy megéri-e a tömegek között kicsinek lenni, mint magadnak tartogatni.

És szerintem sem csak a karakternévvel volt gond, sokkal inkább azzal, hogy ez is egy előszele lehet a sablonos sztorinak/karakternek. Nem tudom, a kiadók mit néznek, de azt is olvastam, hogy az első sorok döntenek el mindent, illetve az, hogy mennyire tömör az első néhány oldal.

Ja, meg hogy semmiképp sem szabad úgy kezdeni, hogy "A nevem XY", vagy "Az ébresztőórára ébredtem", és társaik, mert szinte azonnal elvetésre kerül. Hogy ebből mi igaz, azt ugyan nem tudom, csak fórumokat és YA-oldalakat tudtam nézegetni a témában.

Én is meg szoktam nézni a borítókat, egyébként.

Nem az alapján kell dönteni, persze, de ha bemész a boltba, körülötted tengernyi könyv, mi alapján mész oda ehhez vagy ahhoz, hogy beleolvass? A borító. Ahogy észrevettem, a fekete+lila párosítás a menő, bár főleg a YA-könyveknél.

Ella Moon

Lilyana írta:

Én hátlap, első sorok, belelapozás a párbeszédekhez, esetleg borítófülek sorrendben keresek.

Az utolsó oldalt szoktam általában elolvasni, és én is sokszor lesek bele a párbeszédekbe, de legtöbbször a már általam ismert írók könyvei közt keresgélek. És van egy olyan mániám, hogy a birtokos esetű címmel rendelkező regényeket előnyben részesítem "sima" főneves társaikkal szemben. Mondjuk, ennek nincs túl sok értelme

De nem tudok leszokni róla... persze, utóbbiak is felkerülnek idővel a könyvespolcomra. 8->

Ella Moon

Imádom azt a filmet :xx:

Jake Gyllenhaal pedig valami eszméletlen benne.

Luthien Lovemagic

Jaj, ettől a nyulas ikontól: :Dbunny:

. Kedvem támadt egy Donnie Darko újranézésre, és utána Donnie Darko ficet írni. Az a moziban ücsörgő horrornyúl felejthetetlen :Dbunny:

Tigi

Én főleg a hátlapokat szoktam nézegetni, esetleg a könyvek közepét, de a fülszöveget soha, annak általában semmi köze semmihez/én egyformának látom az összeset. Még Szurovecz Kittiről hallottam, hogy próbált külföldre eladni regényt, de ez lehet, hogy csak pletyka, úgyhogy nagyon óvatosan írom.

Az offban is off: szeretem ezeket az új ikonokat

Lilyana

Naomii írta:

Bocsi, hogy idepofátlankodom, csak a téma felvetett bennem pár lappangó kérdés.

A kiadásról jutott eszembe, arról mit gondoltok, ha valaki lefordítja/fordíttatja a műveit, hogy aztán külföldön adja ki? Ismertek esetleg olyat? Én edddig csak Ennyire vagy annyira komoly tervekről Hallottam... Bővebb piacnak tűnik, mint a magyar, bár épp ezért több az írói álmokat dédelgető, vagy azokat véghez vivő ember. Gondolom, műfaj és író váltogatja az esélyeket.

Ez kicsit másabb téma, de még csatlakozik; ha beküldesz egy könyvet valahova, néznek olyan dolgokat, mint hogy mi a főszereplőd neve? Olvastam angol oldalakat, ott írták, hogy sokan kirohannak a világból, ha egy "Katherine", "Kathleen" vagy egyéb variációban előadott főszereplőt látnak.

És még egy kérdés, ha ti könyvet vesztek, az első néhány mondatot, vagy a hátlapon lévő szöveget nézitek? Hogy őszinte legyek, én néha self-sppilerezek, és elolvasom az utolsó mondatokat is. :'D

Kleinheincz Csilla, a Gabo Kiadó jelenlegi szerkesztője, úgy hallottam, anno pont ezt csinálta. Azt nem tudom, h regény vagy csak novella volt-e, de lefordították, és külföldön adták ki.
Szerintem régen rossz, ha egy karakter neve miatt kaszálnak el egy regényt... Ott tuti más hiba is van.
Én hátlap, első sorok, belelapozás a párbeszédekhez, esetleg borítófülek sorrendben keresek.

Őszike

Naomii írta:

A kiadásról jutott eszembe, arról mit gondoltok, ha valaki lefordítja/fordíttatja a műveit, hogy aztán külföldön adja ki? Ismertek esetleg olyat? [...] Bővebb piacnak tűnik, mint a magyar, bár épp ezért több az írói álmokat dédelgető, vagy azokat véghez vivő ember. Gondolom, műfaj és író váltogatja az esélyeket.

Ilyenről még nem hallottam, de szerintem vannak olyanok, akik lefordíttatják, majd külföldön kiadják a könyvet, mert ott többet reklámozzák azt.

Naomii írta:

És még egy kérdés, ha ti könyvet vesztek, az első néhány mondatot, vagy a hátlapon lévő szöveget nézitek? Hogy őszinte legyek, én néha self-sppilerezek, és elolvasom az utolsó mondatokat is. :'D

Ha könyvesboltban nézegetek, akkor először is megnézem, hogy szépirodalmi, ponyvaregény vagy milyen, szóval először kategória. Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretek néha borító alapján (is) válogatni, pedig tudom, hogy nem minden a külső.

Utána elolvasom a hátlapját, belelapozok, olvasgatom egy kicsit, aztán döntök. Régebben csináltam olyat egy nyomozós regény elolvasása előtt, hogy elolvastam az utolsó pár oldalt - de úgy már nem annyira érdekes maga a mű. Illetve mostanában nagyon rákaptam Gárdonyi könyveire, úgyhogy tőle szoktam válogatni, néha pedig osztálytársaim mondják, hogy ez egy nekem való könyv, utána nézek, és többnyire igazuk is lesz.

KayaQ

Bocsi, hogy idepofátlankodom, csak a téma felvetett bennem pár lappangó kérdés.

A kiadásról jutott eszembe, arról mit gondoltok, ha valaki lefordítja/fordíttatja a műveit, hogy aztán külföldön adja ki? Ismertek esetleg olyat? Én edddig csak Ennyire vagy annyira komoly tervekről Hallottam... Bővebb piacnak tűnik, mint a magyar, bár épp ezért több az írói álmokat dédelgető, vagy azokat véghez vivő ember. Gondolom, műfaj és író váltogatja az esélyeket.

Ez kicsit másabb téma, de még csatlakozik; ha beküldesz egy könyvet valahova, néznek olyan dolgokat, mint hogy mi a főszereplőd neve? Olvastam angol oldalakat, ott írták, hogy sokan kirohannak a világból, ha egy "Katherine", "Kathleen" vagy egyéb variációban előadott főszereplőt látnak.

És még egy kérdés, ha ti könyvet vesztek, az első néhány mondatot, vagy a hátlapon lévő szöveget nézitek? Hogy őszinte legyek, én néha self-sppilerezek, és elolvasom az utolsó mondatokat is. :'D

Lilyana

Gigi685 írta:

Szerintem nem energia kérdése, egyszerűen csak nincs pénz reklámra. Meg egy magyar szerzővel nyilván máshogy állnak a kiadók, mint egy külföldivel, aki egy piacon már bizonyított valamit, amiből lehet tudni, hogy itthon is sikere lesz, amíg a magyar szerzőt valszeg ők dobják piacra először, és lehet, hogy népszerű lesz, lehet, hogy nem.

A magyar szerzők ellen nem is csak a külföldön már bizonyított, biztosan népszerűbb lesz elmélet szól.

A Nemzeti Tankönyvkiadó egyik vezető szerkesztője tartotta az egyik órámat, és ő mesélte, hogy sokszor olcsóbb megvenni a jogdíjat, kifizetni a fordítót és kiadni egy még külföldön is épp csak frissen debütált, akár elsőkönyves szerzőt, mint az, hogy itthon a te kiadódnál még többet költs a korrektorra, a szerkesztőre, a lektorra, a grafikusra, és teljesen új alapokról felépíts egy eladható terméket. Pláne, ha hozzáveszed, hogy lelkiismeretes szerkesztőid, munkatársaid vannak.
Egyszerűen csak számold ki, jó eséllyel mi a nyereségesebb: az, ha egy szerkesztő ül évi két(három) vadiúj magyar szerző könyve felett, amin tényleg keményen dolgozni kell, stilisztika, dramaturgia, minden, és akkor ha kész, még mindig vagy bejönnek, vagy nem - vagy pedig az, ha csak bejövő, már majdnem kész anyagból tudsz szinte sorozatgyártásban kiadni (mondjuk havonta, kéthavonta), szerzői lelki válságok elviselésétől mentesen, évi sokkal több különféle kiadványt, sokkal több megcélozható célcsoporttal, enyhítve így az egyes művek totális bukásából származó esetleges veszteségeket is.
Pocsékul hangzik, nem? Ez a piac.
A legviccesebb, h egy másik kiadóvezető, aki tudományos műveket ad ki, úgy nyilatkozott, hogy teljesen kiszámíthatatlan, mi fog beütni. Találgat minden kiadó. Hiába külföldön visznek egy könyvet, lehet, h itthon bottal se fogják megpiszkálni. Szóval az az elmélet is részben bukó, hogy ami kint bejövős, az nálunk is az lesz. Pláne, ha megnézitek, h néha egyes jogok megvétele előtt rá sem gugliznak a külföldi moly.hu-féle lapok véleményeire, amiből simán kiderülne, h simán középszerű valami, vagy akár kritikán aluli.
Nem véletlenül költenek keveset a kiadók itthon a reklámra, kivéve egy-kettőt, mert a legtöbbjük inkább visszaforgatja azt a pénzt újabb kiadásokba, és inkább alternatív, alacsony költségvetésű reklámmódszerekkel kísérleteznek, véleményvezér bloggereknek küldenek példányt, akiktől aztán átveszi a többi kisebb blogger, ilyesmik. A létfenntartással és olykor hitelekkel küzd sok kiadó. Elég, ha visszagondoltok az Alexandra tavalyi (vagy tavalyelőtti?) bukására.
De befogom, mert kezdem nagyon belelovallni magam.

A Helkát én könyvtárakban láttam alaposan bereklámozva.

Ella Moon

Quilly írta:

A Helka jó volt. :-)

A folytatása hónapokig állt nálam, de aztán visszavittem a könyvtárba, nem emlékeztem az első kötet sztorijára, és annyira mély nyomokat azért nem hagyott bennem. (Reklámozták a Helkát? Hol? Én nem láttam.)

Szerintem nincs olyan kevés magyar szerző, például a mi korosztályunknak szóló Könyvmolyképzős könyvek szerzői között sok magyar van, csak általában álnéven írnak. Szinte minden szórakoztató irodalommal foglalkozó magyar író álnéven ír, vegyük csak a merengőseket (Raana Raas, Lilian H. AgiVega, Spirit Bliss). Jó, vannak ellenpéldák is, de a kiadó gyakran elvárja az írói név használatát.

Ha magyar könyveket keresel, most fut a II. Magyar Könyvek Viadala, ahol a 2014-es magyar könyvek „leg”-jei versenyeznek. A Blogturné Klub bloggerei elég gyakran írnak kritikákat YA és NA könyvekről, mivel elég sok könyvet ismertetnek, sok magyar szerző is eléjük kerül.

Köszi, erre a Magyar Könyvek Viadalára rákeresek, érdekesnek tűnik

Tényleg, az álneves írókra valóban nem gondoltam.

Amire emlékszem, az az Aréna pláza volt

D ott láttam a reklámját

Gigi685

Szerintem nem energia kérdése, egyszerűen csak nincs pénz reklámra. Meg egy magyar szerzővel nyilván máshogy állnak a kiadók, mint egy külföldivel, aki egy piacon már bizonyított valamit, amiből lehet tudni, hogy itthon is sikere lesz, amíg a magyar szerzőt valszeg ők dobják piacra először, és lehet, hogy népszerű lesz, lehet, hogy nem. Minden magyar szerző reklámozására nem is lenne pénz. De szerintem kiadott emberekben annyira nincs hiány, nyilván nem fognak minden írogatót kiadni, sőt.
Meg azért sok magyar szerző külföldi nevekkel, eleve külföldi néven fut, azért ez is elárul valamit. Aztán meg ott van a Szent Johanna Gimi, ami vállaltan magyar, de a magyar (vagy bármilyen) realitásokhoz semmi köze nincs. Ha valami zavar a magyar könyvekben, az ez.

Erről a Helkáról pedig őszintén szólva még csak nem is hallottam...

Őszike

Quilly írta:

A Helka jó volt. :-)

A folytatása hónapokig állt nálam, de aztán visszavittem a könyvtárba, nem emlékeztem az első kötet sztorijára, és annyira mély nyomokat azért nem hagyott bennem. (Reklámozták a Helkát? Hol? Én nem láttam.

Ó, értem, akkor viszont nem nagyon erőltetném, inkább megmaradok Gárdonyinál.

Nálunk csak az iskolában, egyébként nem hallottam volna róla semmit sem.

Quilly írta:

Szerintem nincs olyan kevés magyar szerző, például a mi korosztályunknak szóló Könyvmolyképzős könyvek szerzői között sok magyar van, csak általában álnéven írnak.

Erre nem is gondoltam. :oops:

Rendben, akkor ránézek azokra az oldalakra, köszönöm, Quilly!

Quilly

A Helka jó volt. :-)

A folytatása hónapokig állt nálam, de aztán visszavittem a könyvtárba, nem emlékeztem az első kötet sztorijára, és annyira mély nyomokat azért nem hagyott bennem. (Reklámozták a Helkát? Hol? Én nem láttam.)

Szerintem nincs olyan kevés magyar szerző, például a mi korosztályunknak szóló Könyvmolyképzős könyvek szerzői között sok magyar van, csak általában álnéven írnak. Szinte minden szórakoztató irodalommal foglalkozó magyar író álnéven ír, vegyük csak a merengőseket (Raana Raas, Lilian H. AgiVega, Spirit Bliss). Jó, vannak ellenpéldák is, de a kiadó gyakran elvárja az írói név használatát.

Ha magyar könyveket keresel, most fut a II. Magyar Könyvek Viadala, ahol a 2014-es magyar könyvek „leg”-jei versenyeznek. A Blogturné Klub bloggerei elég gyakran írnak kritikákat YA és NA könyvekről, mivel elég sok könyvet ismertetnek, sok magyar szerző is eléjük kerül.

Őszike

Ella Moon írta:

Akkor megnyugodtam :-)

Én is be szoktam kúszni könyvesboltokba suli után, és nekem is ez a tapasztalatom sajnos. Amúgy amire emlékszem, hogy tényleg rendesen (plakátokkal, újságok végén, bevásárlóközpontokban) reklámozva volt, az Nyulász Péter Helka c. könyve. Na, az tényleg úton-útfélen majd kiszúrta a szemem, meg is kaptam karácsonyra

A mi iskolánkban (ha jól emlékszem) eljött egyszer Nyulász Péter, és állítólag tényleg nagyon jó az a könyv. Unokatestvéremnek megvan, ő is ezt mondta, illetve amikor náluk voltam, elkértem és elolvastam a hátlapján levő rövid ismertetőt. Tényleg érdekesnek tűnik.

Ella Moon

Akkor megnyugodtam :-)

Én is be szoktam kúszni könyvesboltokba suli után, és nekem is ez a tapasztalatom sajnos. Amúgy amire emlékszem, hogy tényleg rendesen (plakátokkal, újságok végén, bevásárlóközpontokban) reklámozva volt, az Nyulász Péter Helka c. könyve. Na, az tényleg úton-útfélen majd kiszúrta a szemem, meg is kaptam karácsonyra

Őszike

Szia! Csak bátran, itt senki nem lökdös el senkit sem melegebb éghajlatra. Mindenkinek joga van a véleménynyilvánításra, amíg emberi módon teszi ezt meg.

Idézet:

Habár van ismerősöm, akinek tetszik, szóval ízlések és pofonok...

Nálunk az osztályból össz.-vissz egy lánynak tetszett, úgyhogy ez tényleg ízlés kérdése. Hát igen... Lehet, hogy rosszul tudom, de ha bemegyek a Libribe, akkor többnyire külföldi íróktól és régi magyar íróktól látok regényeket, mai magyar írók csak elvétve találhatóak meg.

Pedig nagyjából havonta elmegyek egy könyvesboltba, még ha nem is veszek semmit aztán.

Ella Moon

Sziasztok! Számomra Szűcs Vanda könyve a tökéletes (intő) példa arra, hogy érdemes kicsit félretenni, érlelni a "művünket", mielőtt kiadásra adnánk a fejünket. Mert tényleg lehet, hogy kibontakozik majd a tehetsége és jó író lesz, mindenesetre ez a könyve nem volt valami jó belépő szerintem. Habár van ismerősöm, akinek tetszik, szóval ízlések és pofonok...
Volt lehetőségem 2-3 magyar íróval és írónővel beszélgetni *alázatosan leborul iskolájának média tagozata előtt, mely megszervezte ezeket a találkozókat a suliidő keretein belül*, és tényleg nem lehet megélni a könyvírásból. :-S

Pedig olyan jó lenne... Szerintem a magyar könyvkiadók nem fordítanak elég energiát a regények reklámozására. Személyes vélemény, és nem látok bele a szakmába, de a legtöbb könyv híre csak ismerősök útján jut el hozzám (pedig sokat olvasok, bár ezek szerint lehet, hogy nem megfelelő forrásokat).

Amúgy viszonylag ritkán merem felvállalni a véleményem, szóval kérlek, hogy csak finoman lökdössetek el valami melegebb éghajlatra :oops:

Őszike

Gigi685 írta:

Háát, ahhoz szerintem nem lehet elég érettnek lenni.

Komolyra fordítva a szót: konkrétan durva dolgok nincsenek benne, tehát ilyen gusztusosan részletezett szexjelenetek vagy ilyesmik, de szerintem ha én 12-13 évesen olvastam volna, nem tetszene. És ez nem érettség függvénye, csak kábé az egész cselekményt az mozgatja, hogy a főszereplők éretlen kamaszok, akik nem feltétlenül viselkednek helyesen, szóval szerintem amíg nem vagy velük egyidős vagy idősebb, hogy saját tapasztalatok alapján értékeld, hogy mi fér bele és mi nem, akkor egy marha rossz példa. De igazából nem akkora irodalmi műalkotás, ha gondolod, olvass bele.

Szóval szerintem nem érettnek kell lenni hozzá, csak kábé korombelinek.

Rendben, akkor még érek 2-3 évet, utána benézek.

szerk.: Sokat találkoztam ezzel a bizonyos Abmira névvel, és egy páran írtátok, kár, hogy az írásait a következő merengős nemzedék nem láthatja. Esetleg valakinek megvannak az írásai? Érdekelne engem, szeretném megmérettetni magam egy kicsit.

Erre az e-mail címre küldhetitek bátran: szeles.oszike@gmail.com , de PÜ-ben is jöhet! Előre is köszönöm!

Gigi685

Őszike írta:

szerk.: Gigi, igen, megint én, csak egy kérdésem lenne. Egy csomószor találkoztam a bercis történeteddel, most április legvégén töltöm be a 13-at, érett lány vagyok a koromhoz képest. Mennyit kell még érnem a történetedhez?

Háát, ahhoz szerintem nem lehet elég érettnek lenni.

Komolyra fordítva a szót: konkrétan durva dolgok nincsenek benne, tehát ilyen gusztusosan részletezett szexjelenetek vagy ilyesmik, de szerintem ha én 12-13 évesen olvastam volna, nem tetszene. És ez nem érettség függvénye, csak kábé az egész cselekményt az mozgatja, hogy a főszereplők éretlen kamaszok, akik nem feltétlenül viselkednek helyesen, szóval szerintem amíg nem vagy velük egyidős vagy idősebb, hogy saját tapasztalatok alapján értékeld, hogy mi fér bele és mi nem, akkor egy marha rossz példa. De igazából nem akkora irodalmi műalkotás, ha gondolod, olvass bele.

Szóval szerintem nem érettnek kell lenni hozzá, csak kábé korombelinek.

Őszike

Hali! Akor örülök, hogy nem csak én vagyok ennyire pOFFátlan.

Igen, őrá gondoltam, fején találtad a szöget, és tökéletesen egyetértek azzal, amit írtál. Örülök, hogy nem pOFFáztam fölöslegesen. Néha félek kinyitni a szám, de ez most kibukott belőlem. És igen, netes írás forever.

Most töltöm fel életem első kis PD-s novelláját, nyugalom, bétázva van. Esetleg valaki majd olvasná? Gigi?

(nem tolakodik)
szerk.: Gigi, igen, megint én, csak egy kérdésem lenne. Egy csomószor találkoztam a bercis történeteddel, most április legvégén töltöm be a 13-at, érett lány vagyok a koromhoz képest. Mennyit kell még érnem a történetedhez?

Gigi685

Hali! Ugyan már, ilyen fórumos beszélgetésekbe szerintem senki sem "pofátlankodik bele", vagy ha igen, én nagyon pofátlan vagyok.

Amúgy igen, ha jól vettem ki Szűcs Vandától az Ikerpár titkos naplójára gondolsz, és az is olyan, hogy a kiscsaj lehet, hogy iksz év után egész jól megtanult volna írni, és egy korrekt regényt is össze tudott volna hozni, de szegény totál elásta magát ezzel az olvasók zöme előtt. Amúgy meg a nagyon őszinte véleményem az, hogy Magyarországon gyakorlatilag nem lehet (csak) íróként befutni, és ez nem tehetség meg miegyebek függvénye, de persze a hátha az ott van, pályázatokat mindenképpen érdemes nézegetni. Szóval ja, netes írás forever.

Őszike

Sziasztok!
Elnézést, hogy bepofátlankodok, de valami eszembe jutott Halenka kérdésével kapcsolatban.
Szóval a környékemen él egy lány, 14-15 éves lehet azt hiszem, és ő is írt egy könyvet (aminek lesz még folytatása is). Nem írok címet sem meg nevet sem, de lényeg, hogy engem annyira nem fogott meg a könyv címe, így nem is érdeklődtem utána, viszont az osztályomban felkapta rá néhány lány a fejét.
Úgy nagyjából egy-két hónappal később megkérdeztem, hogy milyen volt a könyv, erre azt mondták, hogy nagy csalódás volt, az SZJG és a Hűvösvölgyi ötvözete volt tulajdonképpen. Tehát akiket kérdeztem, azok szemében lebőgött a könyv.
Egyetértek Gigivel és Lilyanával, tényleg jobb itt a Merengőn írni, mert beszélgetni tudsz az olvasóiddal, és mivel nem ismered őket, ezért őszintébben írnak kritikát (legalábbis szerintem).
Lilyana hozzászólására rátérve pedig arra engedek következtetni, hogy a fentebb említett lány valószínűleg egy magánkiadónál adatta ki a könyvét, különben biztosan szóltak volna (legalábbis így gondolom), hogy hékás, ez nem hasonlít véletlen erre vagy arra? És tényleg ki kell forrnia valakinek ahhoz, hogy eljusson egy könyvkiadásig. A pályázatok szerintem is jó ötletek, mert ha egyszer olyan írást nyújtasz be egy pályázaton, akkor még felkarolhatnak, és hajrá!, nincs megállás.
De szerintem ha elég egyedi a történeted, és kiforrottnak érzed a stílusodat, akkor hajrá, én szurkolok neked!
Még egyszer bocsánat, hogy bepofátlankodtam, remélem, nincsen harag! :oops:

Halenka

Értem. Köszönöm az információkat :-D

Lilyana

gigihez még annyit hozzáfűznék, h egy jó kiadónál a könyvedet milliószor át fogod dolgozni egy szerkesztővel, magánkiadónál erre elég kicsi az esély
érdemes sztem kiadó előtt kisebb pályázatokon indulni, felhívásokba, antológiák válogatásába beküldeni az írásaidat, ott elég sokszor jól fel tudod mérni, épp hol tartasz az írói kiforrásban
nem tudom, mennyire általános ez, de nálam 19-20 éves korom körül kezdődött el az igazi kiforrás, pedig előtte már jó pár évet végigírtam, és még most is évről évre érezhetően változik, mélyül történetről történetre - ahogy visszaolvasok, egyre markánsabbnak érzek bizonyos jegyeket és egyre markánsabbnak a különbségeket (na persze vannak állandó gyengeségek, amiken mindig dolgozni kell), és más barátnőm írásainál is ezt tapasztaltam, h az a 20 év környéke egy elég nagy vízválasztó, meg az a pont is, amikor elkezdesz írástechnikával foglalkozni, vagy ezzel együtt belépsz egy kritikusabb, de nem reménygyilkos szemléletű írókörbe, és kitűzöl kis célokat, mint egy pályázatra nevezés - jó eséllyel itt fel is figyelhetnek rád szerkesztők
egyébként érdemes körbenézned a kiadóknál, hogy működik a kéziratfogadásuk, fogadnak-e egyáltalán magyar szerzőtől kéziratot, ilyesmik
kiadónként változik amúgy a kiadási és válogatási-szerkesztési gyakorlat

Gigi685

Hali!
Háát, amennyire én tudom, nem olyan nagy cucc. Elküldöd a kéziratot a kiadónak, ők optimális esetben visszajeleznek, optimális esetben aláírjátok a szerződést, és optimális esetben kiadják a könyvedet. Mondjuk tegyük hozzá, hogy nem véletlenül ismételgetem az "optimális eset" szóvirágot, mert optimális eset annyira ritkán van, hogy kábé soha.

Ott van még az Aranymosás, azt évente írják ki, regénypályázat, és ha olyan a könyved, ott van arra esély, hogy kiadják.

Vagy pedig elmész egy Publio kiadóhoz mondjuk, fizetsz nekik iksz összeget, és kiadják.

Tudom, hogy fiatal lány vagy, kábé velem egykorú, talán kicsit nálam is fiatalabb, és tudom, hogy ilyenkor az ember buzog az ambíciótól, és ott motoszkál a fejében az a namajdénmegmutatom érzés, hogy jó korán kiadott szerző leszek, és tök sokra fogom vinni az írással, de ez sajna nem erről szól. Úgy tudom, ügyesen írsz, és szeretik a sztorijaidat, ez egy jó alap, de sajnos egy kiadó eleve nem szeret kockáztatni, önköltségből állni az egészet pedig rettenetes.

Magánkiadás is csak akkor, ha a saját önálló keresetedből meg tudsz állni a lábadon, kisujjból megengedheted magadnak (vagy legalábbis úgy, hogy senki ne lássa kárát) és úgy érzed, kijár már neked az, hogy a kezedben tarthasd a saját könyvedet, és akkor is egy olyan sztorival, amit oda-vissza átdolgoztál már, mert tudod, hogy van ezekkel az írásokkal, hogy eltelik pár év, és az ember a fejét fogja, hogy milyen vállalhatatlan, ami másnak nem tűnik fel, de akkoris.

Amúgy meg a netes írós hírnév sokkal menőbb szerintem, tudsz dumálni az olvasóiddal (akik általában maguk is tök jó írók), és minden fejezetedet véleményezik, szerintem egész jó életforma ez, amiben lazán el lehet leledzeni, de ez mondjuk tuti egyénfüggő.

Halenka

Sziasztok! Segítséget szeretnék kérni. Biztos van köztetek olyan, aki tudja, hogy folyik egy könyv kiadása. Hát... én nem XD Szóval lenne valaki olyan kedves, és mesélne nekem arról, hogy szokott ez folyni?
Köszönöm

Tigi

Boldog karácsonyt! ;)x

Athanor

Quilly

A toluol nitrálásakor TNT mellett ugye víz is keletkezik? (Erősen gyanakszom, hogy rosszul írtam, a tankönyvben nincs semmi, a magyar Wikipédia meg szokás szerint hadználhatatlan.)

Quilly

Nálunk is itt van a „minden napra egy dolgozat”-szezon. Ez még egész jó, én azt nem szeretem, amikor több dolgozatot írunk egy nap, mert akkor egyikre sem lehet normálisan felkészülni. Holnap még lesz egy fizika (31 főből 1 érti :smile:x