Merengő Fórum

A levezetésed kétségkívül hatásos és meggyőző, Gyoka! Emelem kalapom!

És, ahogy te is rávilágítottál, mindez hatásos is lenne, ha nem veszne el az egész a mindent beborító nyáltengerben. Nevezz maradinak vagy aminek akarsz, de én hiányolom azokat a vámpírokat, akik pusztán a megjelenésükkel megfagyasztották a vért a delikvens ereiben. Ha egy régi vámpírral kerültek szembe, megrémültek. (Oké, Volturi, egy pont oda.) Jelen esetben maximum a túlzott nyáltermelés miatti hirtelen kiszáradás következtében ájulna el az áldozat.

Illetve, ha már az alap ötlet szétcincálásánál tartunk... Régi vámpírok: Azt mondják rájuk, halhatatlanok, de nem elpusztíthatatlanok. Megvolt az esély a halandó embernek, hogy elpusztítsa őket. Megvolt/megvan a lehetősége, hogy megszabaduljon tőlük és attól, amit képviselnek. Egy Új vámpírral szemben ellenben védtelenek vagyunk, ahogy te is mondtad, és aligha van kéznél egy falka vérengző eb, hogy megvédjen.

Ha elfogadjuk korábbi feltevésemet, miszerint a vámpír-izmus nem is annyira burkolt metaforája a szexuális vágynak, számomra mindenképpen érdekes volt közelebbről megvizsgálni, milyen változáson ment is keresztül ez a kultusz. És itt nem az ezredforduló előtti, mindent felforgató korszakról beszélek, hanem arról, ami az(értsd: Vlad Tepes, vagy Empusa) és ez (értsd:Twighlight) között zajlik. Arról a jelenségről, amikor a vámpír már elég idős, és lecsillapodott volt, higgadtabb, bölcsebb, és bár nem kevésbé veszélyes, de valahol inkább... nem is tudom... atyáskodó? (Gondolok itt pl. Anne Rice vámpírjaira, bár Stoker Drakulája sem olyan vérengző, mint a kezdetiek. ) Ez a mostani vámpír viszont egy középiskolás, önmegtartóztatást gyakoroló "tinédzser". Ne értsd félre! Nincs bajom az eszmével, amit sugallni akar, de ahogy korábbi beszélgetésünk során már említettük többen is, ez a ki nem mondott manipuláció a falnak taszít. És ez az, ami taszít a Twilight-ban, és amiért nem tudok megbékélni vele.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Ez az a tipikus eset, amikor valamit kitalál valaki - mint például alkossunk egy drámát egy vámpír főszereplésével, aki még véletlenül se követi a standard esetek valamelyikét -, és a többi, néhány kivétellel, követi. Persze, ezt nem kell ilyen véresen komolyan venni, egyszerűen az írónő meg akarta kímélni a Cullen családot attól, hogy Bella szenteltvízzel töltött permetezővel, egy erdőre való karóval állítson be, és szuvenírként elvigyen egy dedikált fokhagymát.
(Mondjuk, szerintem ha Swan kisasszony ezt így kompletten felpakolta volna magára, az első tíz centiméteren felbukott volna a levegőben, de ez már más szituáció.)

Jó magam így, hogy bizonyos emberi tulajdonságokat, félelmeket testesítenek meg, nem gondoltam még bele. Ezen még rágódnom kell pár óráig, hogy ne hebehurgya véleményt írjak.

Igen, valóban relatív, ez pusztán két emberből való kiindulás alapján írtam. Habár, én még gimnazista vagyok, így nem tudok munka szempontjából nyilatkozni, igaz, sokszor odáig se jutok el gondolatban, hogy "könyv", hanem "áááááágy".

Szerk.
Na, víz megeresztésekor megjött az ihlet.
Ha jobban megnézzük, akkor manapság azzal találkozni bárhol, hogy zömében tizenhárom-tizennégy (életkori megkülönböztetésnek ne vegyék a delikvensek) évesek is már regénykiadásról álmodoznak. Indulnak a hormonok, keresik a tökéletes nagy Ő-t, és ha nem jön szembe, hát alkossunk magunknak egyet.
Én is megcsináltam - még mielőtt irgum-burgum lenne.
Maga Meyer is írta a kalauzában, hogy az első részt megálmodta, tehát az is egy ábrándozás, ha úgy vesszük. Habár, a második kötetnél meg is látszott, hogy nem folytatásos álom lett belőle.

_________________
Csak a hangom miatt nem lettem énekes.
Influenza: jobb adni, mint kapni.
Egy macskát mindenre megtaníthatsz, amit ő szeretne.

A sikerhez vezető út – karbantartás miatt – zárva.
Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

Katja, neked nem elég ijesztő egy Volturi testőr, vagy a csávó, aki előbb megvacsizott, és csak utána ment Emmettékkel?
Gondolj bele, hogy találkozol egyikükkel...
A régi vámpírtörténetek vámpírjai elégtek a napon. A tvájlájt vámpírok csillognak a napon. Vagyis, ha a napra teszed őket nem menekülsz meg, legfeljebb látsz valami szépet a halálod előtt.
A régi vámpírtörténetek vámpírjait hatástalanítani tudtad, ha egy karót döftél a szívükbe. A tvájlájt vámpírok esetében ezzel nem sokra mész. Hasonlóan felesleges erőfeszítés az ezüst golyó és a fokhagyma, meg az esetleges egyéb módszerek is. Megöli csak egy másik vámpír, vagy egy vérfarkas (ide sorolom az egyszerűség kedvéért Jacobékat is) tudja, azzal, hogy széttépi és elégeti. Azaz ha egy tvájlájt vámpír kedvet kapott rá, hogy belőled vacsizzon, vagy tartasz magad mellett pár hozzád hű vámpírt és/vagy vérfarkast (lásd: Bella), vagy meghalsz. Ez nem elég félelmetes neked?
Az már más kérdés, hogy Meyer nem erre, hanem a Bella/Edward nyálcsöpögésre koncentrált, arra építette a történetét, és persze különbséget tett a jó és a rossz vámpírok közt. Szóval szerintem nem a vámpírokkal van a baj a tvájlájtban, hanem a történettel...
A többi történetről nem tudok nyilatkozni, mivel nem ismerem eléggé őket.

Egyébként szerintem azért népszerűbbek, mert maibbak, a jelenben játszódnak, és ezért könnyebb beleképzelni magunkat a történetbe. Emellett az sem elhanyagolható tény, hogy ezekben a történetekben (bocs, ha valamelyikben nem így van) van egy, vagy néhány hatékony védelmet nyújtani tudó jófiú, akikre ráadásul még nyálat csorgatni is jól lehet. Eredmény: remek öngyilkossági módszer, ha pl a Vámpírnaplók harmadik részének kezdő képkockáinál tönkre vágod a lejátszó berendezést, mikor egy fan csaj nézné... (Az egyik ficben Emmett és Jasper ezt teszi, hogy megakadályozza Rose és Alice nyálcsorgatását. Másnap Bella illedelmesen megkérdezi tőlük, hogyhogy életben vannak még... merthogy a rossz vámpírt ebben a részben szép hosszan mutatják felül semmiben, premierplánban... )
Egyébként hasonló a helyzet a HP esetében is. A történet kisarkítja, hogy vannak jó és gonosz mágiahasználók, és ezzel kicsit eltompítja a régi mesék gonosz varázsló/boszorkány feelingjét. Viszont a mai korban játszódik, részben muggli körnnyezetben, ami elősegíti, hogy könnyebben képzeljük magunkat a főhősök helyébe. Arról nem is beszélve, hogy hány nyálcsorgató team alakult (akár csak itt a merin is)... IEPP, Dracoisták, Siriusisták, sőt a 6-7 rész környékén már kezdett szép rajongótábora gyűlni Harrynek, Ronnak, Neville-nek és másoknak is. (Hasonlóan ment a nyálcsorgatás a srácok részéről a dekoratívabb női szereplőkre is. )

Ja, és természetesen mindennek az a célja, hogy vegyék a könyvet/filmet, mint a cukrot...

_________________
Fórumszabályzat

Tekergős április 1.: Roxfort Hangja

Értem a "pénz beszél" elvet, miszerint mindent eladhatóvá kell tenni, csak nem tudom összeegyeztetni az alapkoncepcióval.

Az ilyen misztikus lények szerintem a célt szolgálják, hogy - mint már írtam - megtestesítsék azon emberi félelmeket, tulajdonságokat, amiktől tartanunk kellene. (Vagy legalábbis akkor kellett volna, amikor kitalálták őket.) A vérfarkasok az elfojtott agressziót, az idegenek az ismeretlentől való félelmünket, a vámpírok pedig remek (nem is annyira) metaforái a szexuális ragadozónak. Tényleg annyira "elkorcsosultunk", hogy ezeket a tulajdonságokat "bálványozzuk"? (Rég használtam ennyi idézőjelet, valószínűsítem, hogy nem sikerül majd megértetnem magam. )

Vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják a mélyebb értelmezést, amikor megalkotnak valami újat? Csak eladható legyen?


Az pedig, hogy kit mi kapcsol ki, relatív. Én például jelenleg a Száll a kakukk fészkére c. művet olvasom, ami nem éppen egy könnyű mű. Pedig én is lehúzok 8-10 órát két lábon, fizikai munkával. De persze, értem mit akartok mondani.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Katja, kérdésedre két szót tudok válaszul: média és filmipar. A régi vérengzős filmek tele misztikummal, mítosszal a komolyabb rétegekhez szólnak, valamint ugye a gyilkolást sem mindenki tudja megemészteni, ellenben a tini"vámpírokkal". Csillognak, csajoznak, romantikáznak (mert ma ez határoz meg mindent: filmet, könyvet, videoklippet), plusz még a főszereplő is helyes, és ez mit jelent? Tini rajongótábort (ami sokkal több érdeklődőt tartalmaz, mint a régi vámpírmítosz kedvelőinek tábora), s ez pedig pénzt, nézettséget, valamint hatalmas sikert hoz a filmiparnak és a médiának. Ebből kifolyólag egyre többet lehet ebből eladni, egyre több a rajongó, mert ugye divattá növi ki magát az új "hiedelem", és el is terjedt a dolog.
bojoe-nak igaza van, ma is él a régi vámpírkultusz, de pénz beszél, senkit sem érdekel már sajnos.

_________________

Ha abból indulunk ki, amit előzőleg leírtál, miszerint általában ezek a vámpírok megkeseredetté váltak az évtizedek során, akkor egy író kénytelen beismerni, hogy egy humoros paródiába/love storyba éppen nem tudja beilleszteni. Manapság viszont a könnyed, romantikus regényekre van igény: anya szerint jó, ha hazaér a munkából, és van valami, ami kirángatja a mindennapokból. Ezt egy súlyosabb hangnemű, elgondolkodtató műnél nehezebb kivitelezni, mert az agyad ugyanúgy pörög, ha nem jobban, és nem segít ellazulni. Főleg ha gondolatébresztő, és nem hagy nyugodni jó ideig (ezért rühellem a függővégeket - ettől függetlenül én mindenféle szívinfarktus nélkül használom).

Plusz, saját tapasztalatból mondom, hogy én sohasem elmélkedem egy-egy ilyen lazább könyv értelmén, miközben olvasom. Valahol mélyen lehet mondanivalója, ám ezekre utóbb jövök rá, később érik meg, hogy vajon mit szeretett volna ezzel az író(nő) mondani. Már ha egyáltalán van valami sugallata a dolognak, hiszen nem egy olyannal is összetalálkozni, hogy mások magyaráznak bele értelmet.

És most egy cseppet elpirulva nézek a nicknevemre, ami pont a Twilightból ered, de hát... XD

_________________
Csak a hangom miatt nem lettem énekes.
Influenza: jobb adni, mint kapni.
Egy macskát mindenre megtaníthatsz, amit ő szeretne.

A sikerhez vezető út – karbantartás miatt – zárva.
Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

És ez szerinted miért van így? Illetve a többiekhez is szól a kérdésem: Miért kevésbé emészthetőbb a régi vámpírkultusz, és miért könnyebb "megkedvelni" a mai, csillogó fiúkat? Könnyebben képzelik magukat a helyükbe?

De a vámpír, vérfarkas, stb. lények elvileg nem ezt a célt szolgálták, nem? Ijesztgetésre, elrettentésre szánták őket, olyan emberi félelmeknek adtak testet, amiktől mindenki fél. Miért akarnánk hát ezeknek a bőrébe bújni? Vagy csak én nem értem?

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Tudod, mi ebben a vicc... hogy nem vicc.

A kedvencem még mindig az, amikor a Twilight első részében (film) Edwardból kijön a sok időt megélt, vén vámpír, és lágy, dallamos hangján megcsillogtatja ódivatú beszédjét:
- Csekkolod?

Persze, lájkolom is.

_________________
Csak a hangom miatt nem lettem énekes.
Influenza: jobb adni, mint kapni.
Egy macskát mindenre megtaníthatsz, amit ő szeretne.

A sikerhez vezető út – karbantartás miatt – zárva.
Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

Lehet, hogy elfogult vagyok ezzel a témával, és ezért "bosszant" annyira a jelenlegi helyzet. A vámpírok misztikus teremtmények, egy testtel és tudattal több emberöltőnyi nemzedéket élnek át, látják a világ minden alakulását, az emberiség fejlődését vagy pusztulását. A tapasztalatoktól megkeserednek, sugárzik belőlük valami méltóságteljes bölcsesség, valami komor hangulat, megfontoltság.

Bezzeg manapság az él a köztudatban, hogy a vámpír azét szomorkodik, mert dugják a csaját.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

nekem a 3. rész nem annyira jött be, de bevallom, azt kalózba olvastam, de nem is éreztem szükségét, hogy normálisan, könyvként is ismételjek. (pedig megvan) a fő-fő már-már bellaszerű szenvedés nem illett katnisshez. bár, lehet, h csak a fordítás nem adta vissza. a leguncsibb rész pont a csatás jelenetek voltak, többek között, amikor megindulnak elfoglalni az a körzeteket. ez vhogy nem ment collinsnak. szal, peeta visszaszerzésétől a snow elnök elfogásáig sztem felejthető szakasz volt, már a pontos történésekre sem emlékszem. viszont a vége... az jó és reális volt. mondanivalóval együtt.

az "eredeti" vámpírkultusz sztem ma is él, csak nincs akkora hírverése rajongótábora, mint a tinivámpíroknak (pl true blood, vámpírnaplók, tvájlájt)

a minap gyorsan meg is néztem a pengét...

_________________
üdv, b

Nem sok esélyt látok rá, sajnos. Ha vissza is térnek a vérszívók, akik egy kicsi napfényen is szénné égnek, nem csillogni kezdenek (elnézést kérek a Twilight fanoktól!), már senkit nem fognak érdekelni, s mint a régi vámpírlegenda ismerői pikkelnek a tinikedvencekre, úgy a mai vámpírkedvelők is ezt fogják tenni a régiekre. Szerintem ez simán meg fog fordulni. Most ugyebár elterjed ez az Edward meg a többiek, és a következő generáció ennek köszönhetően már így fogja ismerni a vámpírokat.
Én is még abból az időből vagyok (noha még fiatal vagyok), aki kiskorában olyan vámpírfilmet látott, hogy napokig félt a sötétben.

_________________

Valamilyen szinten a harmadik kötete a legmozgalmasabb, viszont mégsem annyira, hogy megérje belőle két filmet készíteni. Úgy vélem, ez is csak egy újabb réteg pénz lenyúzása szegény fandomról, de hát mostanság úgyis ez a divat.


Viszont feltennék egy kérdést (, ha már így előjött korábban a Twilight és egyéb vámpírnak nevezett lények témája). Szerintetek visszaáll még a köztudatba az eredeti vámpír mítosz, és ha igen, ez mikorra várható? Vagy megmarad ez a tini kislány kompatibilis verzió?

Vélemény?

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Ja oké, csak azt hittem
Érdekes, mert sokan így látják, nem tudom, én nem éreztem gyengébbnek a 3.at, csak másnak. Biztos a környezet miatt lehet ez az érzése az embernek, ugye a 3. egy totál más irányt mutat be, mint az addigi 2. Szerintem nem lett rosszabb, mert ha azt nézzük totál normális Katniss reakciója, az lett volna fura, ha nem drámázik annyit. Inkább lélektanibb a 3. könyv, főleg az első fele. Bár megmondom őszintén lehet, hogy azért vagyok jobb véleménnyel róla, mert az utolsó 50 oldalt zseniálisnak érzem. Ha az nincs, ha nincs az a befejezés, ami, nem tartanám ennyire. Tökéletes lezárást kapott szerintem az a trilógia. Nekem annyi a szívfájdalmam, hogy Haymitch karakterét visszaszorítottabbnak éreztem ebben az utcsó könyvben, nekem meg ő volt a kedvencem végig.

jaj, nem rád céloztam, általánosságban gondoltam. pl magamra is.
sztem is jobb a THG, többnek és jobbanak tartom a többinél. viszont, amit én észrevettem, v talán úgy éreztem, az az, h collins a 3. könyvre kifulladt, kezdett összecsapottá válni, addig roth pont a 3.ra pakolta bele azokat társadalomkritikákat, amit én mondjuk kerestem ezekben a posztapokaliptikus fantasykban.

és bocs a csúnya szavak használatáért, sajna én már nem találom annak, így fordulhat elő, hogy gondolkodás nélkül használom.

_________________
üdv, b

Igen, ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, amikor Katniss először kerül szembe Caesar Flickerman személyével. Van egy érdekes gondolata, amit a filmből kihagytak (és igazából nem is volt fontos a történet szempontjából). A hiú műsorvezető műttette magát, és leszívatta a hasát, hogy vékonyabbnak és fiatalosabbnak tűnjön. Ám Katniss otthonában ez nem szégyelleni való dolog, hanem épp ellenkezőleg. Ha náluk valaki testes, az a jómód jele, így becsülendő. Míg a Kapitólium világában ezen már "túlléptek" és próbálnak tenni ellene. Érdekes párhuzam, hogy mi a fontos egyik és másik világban, és ahogy mondtad/mondtátok is korábban a könyv nagyon jól ábrázolja a fogyasztói társadalmunkat.



Abszolút nem megvetendőek, szeretem én is, sokuk művénél voltam úgy, hogy egyszerűen nem tudtam letenni, és pár nap alatt átnyálaztam az egészet. És igen, a többséget bátran merem majd a gyerekem kezei közé adni. Amit én nem szeretek, az a túlértékelés. Hogy már majdnem kultuszt teremtettek az írók és műveik köré, hogy az egekig magasztalták őket. Értem én, hogy reklámfogás, és hogy kell, hogy el tudják adni a művet, de kicsit túlzásnak érzem, amikor már a csapból is az adott írónő folyik.



Igen, érdekes, hogy a korábbi művekből, mint a HP, a GYU és más társaik esetében kimaradt ez a kapcsolati rész. Úgy értem Harryék esetlen szerencsétlenkedése aranyos volt, és ahhoz a korhoz passzolt is, de jelenleg - sajnos vagy nem sajnos, már nem is tudom - más kort írunk. És ahogy a fiatalok is bátrabbak párkapcsolatok terén, talán az életük jelentősebb részét is képezi ki ez a téma, úgy ez mutatkozik az irodalomban, a médiában és úgy alapvetően mindenhol. (Nem véletlenül mondják, hogy szexel bármit el lehet adni.)

És utólagosan is elnézést a korábbi nyers megnyilvánulásomért, remélem, senki nem botránkozott meg rajt.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Úgy érzem, egy kicsit félreértettél. Én nem nézem le egyáltalán a könyv mondanivalóját. Én csupán egyfajta paradoxonnak érzem. Pont azzal adja el, amivel tudja manipulálni az olvasóit. Én erre értettem Azért írtam, hogy szerintem tudatosan igazából csak Collins az, aki ezt észrevette, mert az ő könyve sokkal több, szerintem, mint a másik két említetté. Ott nem csak 1 kérdésre koncentrál, hanem megannyi apróságra. Iszonyat sok metafora, rejtett utalások, történelmi inspirációk etc. Mayernél én nagyon belemagyarázásnak érzem a mondanivalót, sőt, szerintem totál véletlen. Azt írta, amit gondolt. A Divergentnél pedig inkább a meglovagolt hype-ot éreztem, hiába az a vége, ami.
Ezzel szemben a THG trilógia, maga Collins sokkal tudatosabb szerintem. Ő manipulálva adja el azt, amiről tudja, hogy szintén manipulál. Mert megírhatta volna a könyveket az egész Katniss sztori nélkül is, a mondanivaló ua. Csupán tudta, hogy kell az a 3szög arra, hogy megvegyék a könyvet. Amúgy, ha pl kivesszük Gale-t az egész könyvből, az égvilágon semmi nem változna. Az egyetlen tette, ami sorsfordító, azt meg oda lehetett volna írni, majdhogynem bármelyik karakternek, aki közelebb állt Katnisshoz. Legalábbis szerintem.

Szépen kérünk Benneteket, hanyagoljátok a pornós és egyéb ingoványos témák vonatkozásában a párhuzamok fejtegetését. Izgalmas téma, és van rajta rágni való bőven, igazság is van a véleményeitekben, kiváló "vitaalap", de nem kifejezetten erre a fórumra való.
Ha mégis akkora az érdekeltség, mert hát off-topicban vagyunk, kérünk, hogy mindent fehérítsetek, ami ezzel kapcsolatos!
Köszönjük szépen a megértést!

_________________

Long live Dramione* *Bill Kaulitz~
Feel it all / I just run, run, run, run, run...

teljesen egyetértek. és meg nem sértve a női írókat, de azt kell mondanom, hogy az összes ilyen posztapokaliptikus fantasyra jellemző, amit ők írtak (amit olvastam, és nem csak tőlük olvastam). mind a hungergames, mind a divergent világa annyira baromi jó, erre nem írnak róla semmit.
a hungergames egy tipikus hidágháborús szatíra, posztapokaliptikus világba helyezve (két hatalom egymássalszemben, az első körzet, mint egyik nagyhatalom, gyarmatait sakkban tartva, saját népének teremt kenyret és cirkuszt, míg vele ellentétben a 13. körzet - talán szovjetunió? akit csak az 1. körzet leigázása érdekel csak, akár a többi körzet pusztulása árán is. vagy pont fordítva. oly mindegy. a lényeg a korlátlan hatalom korlátlan uralma.)
míg a divergent esetében a tipikus "truman-show" effekt jön elő. és tovább nem is ragoznám, mert a 3. könyvben derül fény az egészre, és nem akarok spoilert. viszont, roth olyan eseménnyel zárja le a történetet, amit komoly vattafakk élmény. azt hiszem, ezt a húzást nem sok író merné megtenni.

és a vicc az, hogy collins tökéletesen hívja fel a figyelmet a fogyasztó társadalom hibáira, és természetesen a könyvével őket szolgálja ki, beleépítve az aktuálisan felkapott liberális feminista tini irányzatot. tehát, önmaga is elismeri, hogy ez van, és kész.

de, vajon olvastam-e volna a könyvet, ha nem vmi felkapott regény lett volna? nem hiszem.

és egy ponyvának vajon nem az a lényege, hogy szórakoztasson? de

tehát collins/mayer/roth stb. lenézendő-e a regényéért és annak elcsépelt társadalmi mondanivalójával? nem.
ők szórakoztató, tinilányoknak szóló softpornót írtak, mert tudták, hogy ezzel eladható az egész.

és vajon jkr több náluk? igen is, meg nem is.
jkr célcsoportja a 13-18 éves, vegyes nemű korosztály. az, hogy más is is megtalálta benne a neki szóló részt, az már csak más tészta. az éhezők viadalát sem csak 16-22 éves lányok olvassák.

_________________
üdv, b

Totál egyetértek mindennel, amit írtál. Nekem amúgy a Hunger Games trilógiával is az a legnagyobb problémám, hogy iszonyatosan elpazaroltnak érzem. Maga a világ ott aztán tényleg 5*-ös + szintén érdekes mellékalakok, de el van pazarolva az egész Katnissra. Oké értem én, hogy miért, de annyira idegesít, mert azért Collinson pl nagyon látszik, hogy tudja, hogy mit csinál. Gondoljunk csak a tipikus férfi-női szerepcserére Katniss és Peeta esetében. Vagy ugye megannyi társadalmi kérdés, politika etc. Olyan is nekem, mintha az egész 3szöget is csak azért írta volna bele, mintha tudta volna (megvagyok győződve arról, hogy itt ez a helyzet), hogy így lehet eladni az egészet. És megint csak, ez elég sokat elmond a társadalmunkról. És akkor pont erről szól a könyv is. Az a legrosszabb, hogy ennek ellenére, nem nagyon érzem azt, hogy az üzenet eljutott volna a fiatalabb generációhoz.

De pl. a Divergent trilógián abszolút nem érzem ezt. Nekem az annyira semmilyen volt, nem is olvastam végig. Az 1. könyv és a 2. első fele, amit olvastam, de azt is csak az angol gyakorlása miatt. Max, ha nagyon akarom a klikkesedésről lehet ott egy kisebb kritika.

heh bezony...

_________________
üdv, b

Igazából belemagyarázhatnám, hogy a csillogás egy metafora a világ azon egyénjeire, akik valamilyen jól látható, nem feltétlenül pozitív, külső elváltozáson mentek keresztül, és mennyire megterhelő lehet számukra, hogy titkolniuk kell mások előtt azon szégyenüket, amivel meg kellett tanulniuk élni, de lehet, hogy az írónő csak visszakérdezne erre a fejtegetésre, hogy "Heh?".

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

like.

am sztem a viadal befejezése a lehető leghihetőbb. katniss csak azért választott, mert túl akart élni. egy igazi háborús túlélő. azért választott úgy, mert neki egy támasz kellett, és ez a fiú volt rá a megfelelő.

bocs, nem akartam spoilert, mert a film még nem ment le.
de úgyis érted.



hm. aszittem valami társadalomkritika fog kijönni.
de, elfogadom a logikus választ



hú, ez a link az előbbi vitához tökre passzolt volna, kár, hogy nem ismertem. az orosz kislányról sem hallottam.
és valóban, amit felsoroltál, azok valóban ismerős, de bele sem néztem eddig. ezek a varázslóiskola koppintások valahogy a borító megtekintése után visszakerültek a polcra.

egyébként, sztem a legjobb fiatalos túlélési és kasztosodásos történetek közül a leghitelesebb és egyben legjobb:

Verne: Kétévi vakáció

és senki nem öl meg benne senkit, egyszerűen, egy csapat 10-14 éves hajótörött gyerekről szól, akik megpróbálnak túlélni. igazából, egy robinson koppintás ez is, de egyben nagyszerű társadalom/egyén kritika.

ajánlom mindenkinek, az eleje kicsit nyögvenyelős, mert in medias res el kezd, és a visszatekintés kicsit uncsi, sok névvel és egyéni történettel, de ha ez a 20-30 oldal megvan, akkor letehetetlen.

és ismét verne zsenialitását idézi, mint ahogy sci-fi úttörőként.

_________________
üdv, b

Az első sorokkal egyetértek. Annyira már nem emlékszem a könyvekre, viszont eleve a viadal is pusztán egy taktikai játék, másodjára jön csak az erőfitogtatás, illetve a harctudás. A mentoruk is megmondta, hogy a támogatókon függ az életük, hogy kapnak-e ezt-azt, az a jó, ha minél nagyobb közkedveltségnek örvendenek. Persze, ezt ki hogy ítéli meg a saját szabályai, elvei alapján, hogy ezért nyomott oda egy cuppanóst Katniss Peetának. Meg igazából, a harmadik kötetben sem tudtam eldönteni, még az utolsó soroknál sem, hogy akkor most valójában ki az igazi befutó, kit szeretett, kit nem, miért, hogyan, satöbbi. ._.

Igen, Jacob felől volt egyirányú ez az érzelmi oldal, ha jól lejött. Általában úgy mérlegelek egy regény olvasásakor, hogy az adott főszereplőnek melyik esetben lenne a legjobb. Edward nekem ott esett ki a kosárból, mikor a másodikban lelépett, viszont feltétlenül egy erdőben kellett megtenni. Szándékai nemesnek is mondhatóak, ha úgy vesszük, viszont nekem valahogy nem jött be. S itt jött képbe Jacob, akivel rengeteg időt töltött el, begyógyította a "sebet", és így vált az életének szerves részévé. Aztán ez meg az első szerelem ütközött össze a harmadik kötetben szerintem, amire rátett, hogy a farkas és a csillámpóni nem komálta egymást. Természetesen, voltak olyan mozzanatok, mikor legszívesebben mindkettő arcfelét megegyengettem volna egy péklapáttal, de az már más tál tészta.

Hm. A beavatottból csak az első könyvet olvastam el, a másodikba csak belekukkantottam, de az írónő részéről szerintem egy felesleges karakter volt a srác. Vagyis, hogy jobban fogalmazzak, véghez vitte azt, amire teremtette, oszt mehetett arra, amerre akart. Meg hát, valahol az érdek és érzelem harca is benne volt ebben, melyik kerekedik felül.

_________________
Csak a hangom miatt nem lettem énekes.
Influenza: jobb adni, mint kapni.
Egy macskát mindenre megtaníthatsz, amit ő szeretne.

A sikerhez vezető út – karbantartás miatt – zárva.
Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

Ezen szerintem te is annyira ki fogsz akadni, mint én, amikor egy Team Edward feliratú pólót viselő kislány elmagyarázta nekem ezt anno a középiskolában. (A reakcióm kb ilyesmi volt: Valahogy ebben a sorrendben.)

Szóval... Edward ugye halott, és mint olyan a teste merev és hideg. Szóval ez a csillogás igazából nem is olyan gyémántos, hanem inkább jeges. Tudod, mint amikor kiveszed a jégkrémet a hűtőből, megül rajta a dér és elkezd csillogni. (Erős túlzás volt az állítanom, hogy "értem", de mivel egy lelkes rajongó magyarázta ezt nekem, ki vagyok én, hogy vitatkozzak vele. )

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

ez jó!



hát, ez szubjektív, igen, a könyv ordító mondanivalója az első szerelem, és a házasság előtti szex tiltása, valamint az abortuszellenesség. ami nem gáz, hogy benne van, de kétségtelen tény, hogy nem így kellene. akkor írjon istenesverset, v Müller Péter-féle könyveket...



teljes mértékben egyetértek. a burokról hasonló a véleményem.



ööö. mi a logikája? a csillogásnak van vmi metaforája v hasonlata? oszd meg velem, pls, nem jöttem rá.



mint egyébként katniss sem közeledett egyik fiúhoz sem, illetve, hol az egyikkel smárolt, hol a másikkal. hogy éppen miért, teszem azt szánalomból, taktikából, szerelemből...
bella jacobra barátként tekintett. eleinte. sőt. inkább szánta a fiút, nem? legalábbis a könyvben. max a 3. könyvben volt vmi tényleges hezitálás jacob és edward között.
a burok az meg más téma.
tris esetében pedig túl korán lett öngyilkos a srác. ha az írónőnek lett volna egy kis dramaturgiai érzéke, húzta volna tovább. végülis, a 2,5 könyvön keresztül tiszta sor volt, h ki a befutó, a drámát csak az okozta, hogy mikor lesz meg az első.

_________________
üdv, b

Van teljes koppintás is, egy ilyenről írt az SFmag, én nem olvastam. De több varázslósulis YA urban fantasy van, változó színvonallal. Pl. A Varázslabirintus vagy Varázsgömb (vagy mi) egy tükör összeragasztásáról szól, fiatalabb koromban rajongtam érte. A Lidércálmok iskolája egész tűrhető. A Hex Hall klisé klisé hátán, elvileg humoros, de én erről nem volnék meggyőződve. A Csillámszárny Akadémia nem UF, hanem rózsaszín-tündérkés gyerekmese, de az iskola benne a lényeg.

Szerelmi háromszög. Hát persze, hogy kell, hiszen ne felejtsük el, hogy ezeknek a katyvaszoknak a nagy részét tinédzser kislányoknak írták, és hát mivel lehetne jobban megfogni ezt a réteget, mint a cenzúrázott pornóval. Oké, lehet, hogy ez így erős kifejezés, de gondoljunk bele! Igazából ezek a romantikus nyál tengerek kiszolgálják a női társadalom érzelmi igényeit (vagy legalábbis egy részét), és most lehet, hogy vulgárisan fogalmazok, de egy Daniel Steel-en nyálát és könnyeit csorgató nő nem sokban különbözik egy pornót néző férfitől. (Húúú, de meg fognak ezért itt lincselni engem! )

Szóval, igen, kell bele ez a sok érzelmi katyvasz, ha el akarják adni a regényt, és valljuk be, nem sok író van, aki úgy alkot, hogy nem alkuszik meg.

Meyer könyveiről pedig... Nos, ez megint egy kényes téma nálam, de ha belekezdtem, már kiadom magamból. Igen, vannak benne kényes kérdések és komoly témák, és igen tényleg elront mindent a sorok közül lecsorduló nyálcsíkokkal. Viszont nem szeretem az írónőben (és ez sajnos sok kortársára igaz), hogy a sorok között, valami másnak álcázva beszél komoly tanításokról és bölcsességnek, útmutatásnak szánt szavairól. Gondolok itt a következőkre:

Gondolom, a legtöbben tudják, hogy az írónő lelkes követője vallásának. Amivel semmi probléma nincs. Én örülök a legjobban az egyén hitének. De! Nem szeretem, ha elrejtve, már-már manipulálva közli vallásának tanításait egy effektíve befolyásolható rétegnek szánt könyvben. Mit egyben! Háromban!

De ha el is tekintünk a manipulációtól, a túlcsorduló nyáltengertől, a főszereplő folyamatos agóniájától, amely során a két férfi főszereplő között őrlődik, és meglátjuk a Twilight világában rejlő lehetőségeket, és egynémely szereplő izgalmas múltját, amitől csak még jobban felidegesedünk, hiszen annyival izgalmasabb lett volna ez a könyv, ha nem azokról szól, akikről, be kell látnunk, hogy szégyentelen sikere sajnos korunkat minősíti.

Egyébként a Twilight nem vámpíros könyv. Cullenék nem vámpírok. Egy vámpír nem csillog. Értem én a logikáját, de Bem Stoker forog a sírjában.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Igen, viszont a könyvben komáltam azt, hogy az írónő Tris szemszögéből - nem tudom, mennyire szándékosan - egyből letisztázta, hogy pusztán barátként tekint rá, nem pedig áthajlott egy szerelmi háromszögbe.
Persze, ez a mai romantikus regények egyik alapkelléke, ha nem a főszereplővel, hát valamelyik mellékszereplővel, de magamból kiindulva, ennek eleinte meg is van a varázsa. A Twilightnál izgultam, ki lesz a befutó, Edward vagy Jacob, viszont így, hogy már x-edik könyvet lapozom fel, amelyben előfordul ismét ez a klisés fordulat, inkább unottabbá válok.
Habár, anyával mindig szoktunk fogadni ilyeneknél, hogy vajon ki lesz a győztes. Persze, ezek nem feltétlenül lehetnek puszta építő elemek, ha jobban belegondolunk, ott van benne az "egyszerre csak eggyel kezdjél, különben bajok lesznek, kisasszony" kezdetű üzenet, azonban lehet, hogy csak az én fantáziám lódult meg.

_________________
Csak a hangom miatt nem lettem énekes.
Influenza: jobb adni, mint kapni.
Egy macskát mindenre megtaníthatsz, amit ő szeretne.

A sikerhez vezető út – karbantartás miatt – zárva.
Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

melyik vámpírosra gondolsz? a vámpírnaplók, buffy, tvájlájt, vagy true blood?
sajna ( ) nem láttam csak a vámpírnaplókat első felét, amíg még nem vitték el a "hiteltelenség őrületére", meg a tvájlájt sagát.
pont e kettőben is megvolt a két fiú között nem tudok dönteni kérdés, de (dobáljatok meg) a tvájlájt szól ennél többször is. sőt. ha mayer nem cseszné el öt vagon nyállal a történeteit (pl a burok) akkor kitűnne, hogy komoly érzelmi (és akár társadalmi) problémát is feszeget.

az intellektueles finom magyarázatodon pedig jót vigyorogtam.

hm, na és vajon van varázsvilágos va-va-va- koppintás? néha kolbászolok a könyvesboltokban, és találok az ifjúsági fantasy polcokon pár boszi-s sztorit, de... nem tűnik egyik sem nagy durrnak.
egyébként sztem a narnia megfilmesítését is csak a GYU által hagyott űr indította be, mint ahogy (sztem) az útvesztőt és az elfajzottat az éhezők viadala. és lehet, hogy az éhezők viadalát a tvájlát. sztem a tvájlájt előtt nem volt semmi. és mellesleg, vajon katniss nem gale és peeta között vekeng? sztem egy tinilányos főhősnős sztorinál szinte alapkellék (pl tris szívéért is két fiú indult harcba, kilences, meg a másik, aki aztán öngyilkos lett.vagy nemtom melyik.)

_________________
üdv, b

Meglátásom szerint mindig vannak bizonyos "korszakok" mind a szórakoztató irodalomban, mind a filmek terén. Gyerekkoromban kezdődött a Narniával, majd jöttek a varázslók, aztán a Gyűrűk Ura, a "vámpírok" hála a jó égnek leáldozóban vannak, most meg felkapták a tini hősöket.

Persze, mozivásznon láthatjuk a Marvel-hősöket is, de ők azok, amik. Hősök, akikre felnézhetünk, akikben a reményt látjuk egy sötét korszakban.

Viszont az Éhezők viadala, az Útvesztő, a Beavatott és hasonlók főszereplői azt az illúziót keltik, hogy közülünk kerültek ki. Társadalmunk talán felismerte, hogy fiatal generációink számára nincs olyan követendő példa, akivel könnyen tudnak azonosulni. Míg egy intellektuel réteg képes magának példaképet választani politikusok, zsenik vagy vallási vezetők között, addig az úgymond egyszerűbb rétegnek szüksége lehet olyanokra, akik ugyanazokat a nemes és pozitív értékeket képviselik, csupán emészthetőbb formában adják a szájukba.

Ezek a filmek alapvető társadalmi problémákat feszegetnek, amelyek akár a posztapokaliptikus jövőhöz is elvezethetnek, csupán nem egy értekezés, hanem egy könnyen emészthető, felejthető ponyva formájában. Lehet, hogy ezeknek a műveknek a rajongói évek múlva már nem is emlékeznek arra, hogy olvasták a könyvet, látták a filmet, de lehet, hogy most, amikor szükség van az iránymutatásukra, olyan erkölcsi alapvonalat képes belenevelni a fogyasztóba, amik a későbbiekben pozitív hatással lehetnek a társadalomra.


Persze, én sem azt mondom, hogy az Éhezők viadalán és Beavatotton növekedett nemzedék majd megváltja a világot. De hátha tanulnak valamit a hősöktől, és talán más is megmarad bennük egy százhúsz percnyi cellulóz villogtatás után, mint hogy a főhős melyik két pasi közül nem tudott választani éppen.

Bár ez csak egy személyes vélemény. Nem néztem utána a dolognak, lehet, hogy teljesen rosszul látom az egészet. Reménykedő vagyok. Nevezz humanistának.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Mondjuk, ebben is van valami, hogy néha tényleg feleslegesnek érződik, hogy a cím angol legyen (vagy bármely más nyelvű). Ettől függetlenül úgy vagyok vele, hogy az író tisztje eldönteni, hisz az ő műve. Ha neki úgy tetszik, akkor legyen az.



Na, ezt nem tudtam, hogyan kéne megfogalmazni. De valami ilyesmit én is írni akartam.

_________________

+1
Meg egyszerűen vannak szavak, illetve kifejezések, amiket képtelenség magyarra ültetni. Arról ne is beszélva, hogy azért vannak, akik napi szinten használják az angolt. Szerintem ez csak nyitottság kérdése, attól mert még magyar az anyanyelvünk, nem kell hozzá gyökeresen ragaszkodni Így is van egy csomó szó, ami angol kifejezésből lett áthozva, szerintem ezzel csak a saját tudásunkat bővítjük. Mindenki olyan címet ad, amilyet szeretne, lehet az mondjuk francia is. Max lefordítjuk a google, vagy xy fordító/barát etc. segítségével és hopp, máris tanultunk egy új szót

Am. az "elfajzott" szvsz tökéletes példája annak, hogy miért ne fordítsuk le a címeket.

Köszönöm a válaszaitokat


szerk. amúgy alapjáraton nem azzal volt a bajom, hogy nem értem mert angol, mert sokat olvasok idegen nyelven.... De sokszor találkoztam olyannal (nem merin pl.), hogy a mű elolvasásával sem jöttem rá, hogy mi értelme volt a cím "angolságának" ( na jó tény, hogy spanyolul nem tudok... ), mert szerintem annak nagyon jelentős szerepe van, sokszor megváltoztatja, hogy egy adott történet értelmezési lehetőségei közül melyik jelentésréteg emelődik ki, sőt árnyal(hat)ja az egészet.
De azt megértem, hogy az angol nagyon terjed és, hogy minimálisan mindenki érti (?) de nem t'om-....

_________________
Ne feledd, ha valaki felbosszant,
az arcodon 42 izom rándul össze.
De csupán 4 izom kell ahhoz, hogy kinyújtsd a kezed,
és pofán vágd vele az ilyen seggfejeket.

SZBMK (Szivárvány-Bárányok és Merengősök Kommandója)

Csatlakozom. Szerintem is a szöveg számít. Nekem van spanyol és angol címmel is történetem, bár azért a legtöbb magyar címet kap. Mondjuk általában ezeknek funkciójuk van, tehát nem csak azért kapják, mert esetleg divatos.

_________________
Blog, Stories of LL, Facebook, Twitter, Moly

Bo_or, szerintem mindenkinek szíve joga olyan nyelvű címet adni a történetének, amilyet akar. Vannak esetek (magamból kiindulva), mikor a magyar cím fele annyira hangzik jól, illetve értelmesen vagy jobban passzol, mint a magyar. Szerintem nincs azzal semmi gond.
Lehet, hogy a célközönség magyar, de az olvasók, illetve publikálók többsége - ha jól gondolom - tud angolul legalább minimálisan, így ez nem fog, és nem is kellene, hogy gondot jelentsen. A legújabban elkezdett ficemnek én is angol címet adtam (eltekintek attól, hogy csak ideiglenes), és szerintem az, hogy a cím milyen nyelvű, nem függ attól, hogy saját a sztori, vagy fikció. ^^

_________________

Ha nem fordításról van szó, hanem eleve magyarul íródott a történet, szerintem azokat is a filmes címek ihlethették, mert jól hangzottak. Csak ugye ott volt egy eredeti angol verzió, azért került oda az angol cím, itt meg nem volt.

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

üdv, nem akarom kettébevágni az angol címes kérdést.
ma néztem meg a maze runner (útvesztő) c filmet, aztán rákerestem, és láttam, h ez is egy trilógia.
nem tudom, mi a vége, ne lőjétek le, pls...
a kérdésem a következő. csak nekem tűnik úgy, hogy mostanság nagyon felkapott lett ez a tini-posztapokaliptikus izé?
ez az útvesztő annyira hajaz az elfajzott trilógiára (ami meg az éhezők viadalára), hogy már fáj. vagy csak az eleje? (annyi, hogy minő meglepetés, most nem egy lány a főhős, hanem fiú, de ez adódhat eleve az író neméből).
na, mindegy, a kérdésem, ill. kérésem az lenne, h van/volt vhol egy topic, ami ezzel foglalkozik? akár itt is a merengőn?

vkinek van esetleg egy linkje?

illetve: van a hp - nak is ilyesféle "oldalhajtásai"? azaz, valamiféle alternatív varázsvilág legyőzendő többlelkű főgonosszal?
a gergő sorozatot ismerem, eleinte érdekes is volt, de a harmadik körül elvesztettem az érdeklődésem iránta. de van vmiféle egyéb könyv is?

jöhet pm-be is, köcce.

_________________
üdv, b

És ha például teljesen saját a történet? Az angol címmel olyan mintha célt tévesztett volna....

_________________
Ne feledd, ha valaki felbosszant,
az arcodon 42 izom rándul össze.
De csupán 4 izom kell ahhoz, hogy kinyújtsd a kezed,
és pofán vágd vele az ilyen seggfejeket.

SZBMK (Szivárvány-Bárányok és Merengősök Kommandója)

Arra tippelek, hogy az eredetileg angol nyelvű filmekből indult ki a dolog. Sokszor meghagyják az angol verziót is a címben, hogy vissza lehessen keresni, vagy mert jól hangzik, pl. Lost - Eltűntek. Vagy tényleg nem találnak rá megfelelő magyar szót. Nekem sokszor mondják, hogy ha már fordítok valamit, akkor lehetőleg fordítsak le/magyarosítsak mindent, mások meg pont direkt angol címeket adnak, kinek mi jön be

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Saját magamból kiindulva, az angol címeket én valahogy különlegesebbnek tartottam. Meg igazából valakinek angolul a szó jobban tetszik, mint a magyar, noha, most már én is azt mondom, hogy ha már egyszer magyar, akkor legyen magyar címe. Itt is lehet frappánsakat alkotni.

_________________
Csak a hangom miatt nem lettem énekes.
Influenza: jobb adni, mint kapni.
Egy macskát mindenre megtaníthatsz, amit ő szeretne.

A sikerhez vezető út – karbantartás miatt – zárva.
Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

hát lenne egy kérdésem.....
régóta fúrja az oldalam, de lehet hülyeség az egész: a magyar történetek miért kapnak sok helyütt angol címeket? Mármint a célközönség magyar, a szöveg nyelve is magyar, szóval nekem valahogy fura, pedig a merin is sok az angol cím......?

_________________
Ne feledd, ha valaki felbosszant,
az arcodon 42 izom rándul össze.
De csupán 4 izom kell ahhoz, hogy kinyújtsd a kezed,
és pofán vágd vele az ilyen seggfejeket.

SZBMK (Szivárvány-Bárányok és Merengősök Kommandója)

egy topikkal arrébb az alternatív tanítási módszerekről van szó.
tudom..., nem végeztem pedagógiát, és eredetileg sem ide akartam kilyukadni, csak erre vittek a hsz-ek. és hát, a megoldás mindig csak egy pont, a levezetés ér max pontszámot.
nem csak a végeredmény izgat, az szubjektív. az indokolás lényegesebb.
na mind1.

_________________
üdv, b

hát, ne haragudj, de ez nagyon nem jött át... ha csak nem szándékosan akartad így, sztem mindig érdemesebb konkrét kérdést feltenned, akár direkt úgy is, hogy igazságos-e szerintünk x eljárása, mert a perelheti-e totál mást jelent, mint a szerintünk igazságos-e.
Ha tudom, h az érzelmi és morális dolgok érdekelnek, akkor én se írok ilyen hosszasan kvázi értelmetlenül, hanem nem fárasztva téged elintézem 3 mondattal, h C egy szemétláda, aki miatt B és A is szív hosszútávon. A helyében mindent megtennék, h hosszútávon megszívassam C-t, és h megmutassam az olvasóimnak, h egy másik kiadónál tudok jobb könyvet is kiadni, B meg ha igazán a rajongóm, akkor le tudok vele spanolni, és átcsábítom az új kiadómhoz, és közösen csinálunk vmi bulit. De ha A nem spanol B-vel, akkor B helyében örülnék a farkamnak, de szarul érezném magam, h pont a kedvenc szerzőmmel toltam ki, és ezért jó sokan fognak utálni a régi rajongóim közül. Tehát C a Lex Luthor az egyenletben, aztán az áruló B, ha nincs tekintettel A-ra, és végül A pedig hülye, ha nem használja ki B felbukkanását.
A kötelmi jogos rész szerintem elsősorban szerzői jogos vita, ha az eldőlt, utána lehet kötelmi jog alá vinni sztem. A többivel egyetértek, a munkaügyes sztem is halott.

_________________
wiiii ^^ * nyuff-nyuff: cukorkahangulaaat <3 *

annyira nem lehet összehasonlítani a két esetet, hogy míg az egyik munkajogi, míg a másik kötelmi jogi eset.
a polgári jogi reális esélyét mediátori/peren kívüli megegyezésben látom, míg a munkajogi sztem halott ügy. és igen, a két eset mögött teljesen más jogviszonyok húzódnak.

én inkább az ügyek igazságérzetét helyeztem előtérbe. ezt meg mindenki úgy látja, ahogy "akarja". mint mondtam, az igazság mindig relatív.

_________________
üdv, b

Mivel ez az OFF-sztráda, és itt minden téma játszik, még hozzáfűznék egy megjegyzést:
A most leírt példád szerintem egyáltalán nem fedi az előző, fanficesből kiadott íróvá avanzsáló B esetét.
Mindkét esetben C a szemétláda, és vannak is hasonlóságok, de alapvetően munkajog szempontjából egy íróra más szerződések vonatkoznak, mint mondjuk egy részben betanítható munkát végző korrektorra. (Csak hogy a kiadói szférában maradjunk.) Ma nincs olyan kiadó Mo.-on, aki havi fizetést adna egy szerzőnek, csak h írjon és semmi mást ne csináljon. Az írás pedig nem betanítható úgy, ahogy ez az esetben szerepel.
Nyilván, ha egy korrektúrázásban B eredményesebb, akkor C csak az üzleti érdekeit szem előtt tartva A-t jogosan bocsátja el, bár elég szemét bánásmód. De ugyanezt a hasonlatot nem lehet alkalmazni két íróra, mert egyszerűen mások a szerződési feltételeik.
Ráadásul ne mossuk egybe a két ügyet. Az egyik tett az, hogy C elbocsátja A-t, mert B eredményesebb. A másik pedig az, hogy A plágiummal vádolja B-t. Az első esetben A és C áll egymással szemben, második esetben A és B feszül egymásnak, közvetve C-vel, attól függően, A B-n és/vagy C-n akarja leverni a dolgot. Vagyis eltérő a két fókuszpont: az első esetben C szemét bánásmódjából ered a megtérítendő anyagi kár, második esetben viszont egy B által létrehozott termék kapcsán robban ugyanez a vita, tehát mást kell bizonyítani vagy cáfolni. Az egyik munkajogi, a másik pedig alapvetően szerzői jogi döntést igényel, hogy eredményre vezessen.
Szóval szerintem a hasonlatod nem helytálló. Döntsd el, mi a vád, vagy mik a vádak, ha több nézőpontot szeretnél vizsgálni, mert így csak összemosódik, és rossz következtetésre jutsz. (sztem)

Amúgy elsősorban nem a munkavállaló érdekét néztem, hanem azt a megoldást kerestem, amivel egy win-win szituációt lehet létrehozni, és ennek a bemutatására C szemszöge volt a legkézenfekvőbb. De ugyanezt elmondhattam volna A és B szemszögéből is, kicsit mást részletezve. De nyilván nem lehet figyelmen kívül hagyni valamelyik felet egy többszereplős vitából, ha működőképes megoldást keresünk egy problémára. És ez nem csak a munkaerőpiacon érvényes, szimpla józan paraszti ész a mindennapokban, nem kell ehhez se jogi ismeret, se tárgyalástechnikai tanulmányok, se semmi.
Lyla is balra el (most nézem csak, h a figura is balra oson XD)

_________________
wiiii ^^ * nyuff-nyuff: cukorkahangulaaat <3 *

gondoltam, még kavarok egyen az üstön, de...

hm, na mind.

A munkavállaló 20 éve alkalmazottja C munkáltatónak. C felveszi próbaidőre pályakezdő, fiatal B-t, és utasítja A-nak, hogy tanítsa be. Ez olyan jól sikerül, hogy a betanítás után B eredményességi mutatói 10%-al jobbak. C elbocsájtja A-t.
(A legyint: fiataloké a jövő, hazamegy, majd...)

a munkajogi és a kötelmi jogi eset között véleményem szerint semmi különbség sincs. C jogszerűen, bár nem igazságosan járt el.
azonban, valljuk be, hogy az utóbbi esetben könnyebben hajlik a társaság arra, hogy C egy hm... anyagias piaci szereplő.

csak csupán kíváncsiságból vetettem fel az egész kérdést, és úgy látom, a fanfirkászok többsége (egyre jobban tetszik ez a szó) tűzzel vassal védik az igazuk (és helyesen), míg a munkaerőpiacra kilökött Lyliana már a munkavállaló érdekeit is figyelembe veszi.

(gondolom én)


sztem maga a két jogeset kérdésköre már tisztán jogszociológiai és jogbölcseleti kérdés. de erre az ingoványos talajra lopakodás már annyira off lenne, hogy nem is feszegetem.

és hogy stohl bandit idézzem, a szavazás lezárult.
és én is

_________________
üdv, b

én ezt a konkrét esetet kissé másként látom, mivel ha én C vagyok, akkor az az érdekem, h A és B is fusson, mert mindkettőnek erős tábora van, vagyis nem csinálok olyan hülyeséget, h kijátszom őket egymás ellen a magam feltételezett hasznára. Egy egész komoly kampányt lehetne lenyomni A-val és B-vel közösen. A-t beíratom írástechnikára vagy szerzek mellé társszerzőt, esetleg pont B-t. Több könyv, több haszon. Ha meg szemét a kiadó, akkor A igenis perelje be arra hivatkozva, h szerződésük van, amiben neki is vannak rendelkezési jogai a saját műve felett. Mivel a kiadónak haszna volt belőle, van lehetőség anyagi kár miatt pereskedni, ha egyértelműen bizonyítható, h B karaktere eredetileg A karaktere, ez filológiailag is megoldható, ha a netes tábor nem lenne elég bizonyíték, és h a kiadó szemét módon járt el A-val. Nem azért perelhet, mert B az ő karakterét írja át, hanem, h C az üzleti etika és a szerződésük ellen vétett, amiből neki anyagi kára származik.
Egyébként a példa attól is függ, a szereplőn kívül van-e más azonosság is, a háttérvilág mennyire azonosítható, apróságok, de C megúszási esélyén változtathat.
De mint mondtam, én a kiadó helyében ravaszabb lennék, és több pénzem lenne. XD mindkét szerző javát akarnám, mert nekem is az a legjobb.

Ha A ficellenes, akkor sem B-t perelheti, hanem C-t, mert vele volt szerződése, részben közösen gyakorolják a jogokat a kiadott művek felett. Viszont A-nak sokkal nagyobb bukás lenne szakmailag a per, mint amennyit nyerhetne vele, mert akárhogy is, de kiderülne, h miért cserélték le. C érdeke is a botrány elkerülése, mert A korábbi műveinek az újranyomási esélyeit csökkentené, nem vinnék az emberek, ha elterjed, h a saját kiadója szerint fejlődésre képtelen író A. Viszont ha C bevonja A-t is B kiadásába, vagy még jobb, ha B-t bevonja A kiadásába, elmarad a botrány, A tetszeleghet a kiváló mester szerepben, aminél már megbocsáthatóbb az olvasók szemében is, h fejlődésképtelen.Hosszútávon meglovagolhatják egymás hírnevét, A és B, és így C is piszok jól jár. Lehet olyan szerződést kötni, amivel B is elégedett lehet, de A is ki van pipálva, mert pénz beszél... Ha meg A megrögzött ficellenes, lényegében bármi legyen a per vége, ő veszíteni fog valahol.

_________________
wiiii ^^ * nyuff-nyuff: cukorkahangulaaat <3 *

_________________
Írófigyelő

Dehogynem tehet. Mondjuk az energiáját, amit arra fordít, hogy pereljen és azon siránkozzon, hogy "lecserélték", fordíthatja arra, hogy írjon egy új könyvet totál másról. Ha A valóban tehetséges és az írás öröméért, az alkotásért dolgozik és nem elsősorban a pénzért, képes lesz arra, hogy ne csak egy regényes szerző váljon belőle szerintem. Főleg, hogy már létezik kiadott műve.

Amúgy meg nem értem, hogy A miért akarná B-t perelni. Hisz B írt valamit, amire felfigyelt C, mégis melyik író utasítana vissza egy lehetőséget a publikálásra? Ugyanúgy dolgozott vele, egyszerűen szerencséje volt.

C: Hello, B, szeretnénk kiadni a könyved, csak változtasd meg benne a neveket.
B: Ó, nem köszönöm, ez nem teljesen az én karakterem, ezért visszautasítom...

Hát nem tudom. Elég abszurd, nem? Amúgy, aki mindenképp nyer az ügyön az C. Mi garantálja, hogy B-t nem cserélik majd le, egy D-re vagy egy E-re? Semmi. Amíg C a kiadó, addig ő irányítja a piacot, nem?


Ahogy te is írtad a jognak semmi köze az igazsághoz és a becsülethez (ezért is vetem meg annyira). Ha mondjuk pert nyerek attól automatikusan nekem lesz igazam? Dehogyis! Max kapok egy csomó lóvét, de ez nem szól semmi másról csak a pénzről. A dolog megtörtént, azt nem lehet visszacsinálni. A szemet szemért elv pedig számomra valami olyan, amit soha semmilyen körülmények közt se tudnék alkalmazni. Nevezzetek idealistának vagy naivnak, de attól, hogy másnak is rosszat teszek, nekem nem lesz jobb. Én őszintén sajnálom azt, aki ennyi energiát fordít a bosszúra, holott, azt hasznosíthatná máshogy is.

A bírók ítélkezési szokásaira és a mi az igazság/erkölcs/jog stb. témára gondoltam, de így már értem, azt hittem, szorosabban kapcsolódik a "letiltsuk-e a ficet" témához

_________________
Ficblog, Facebook, Twitter, Blog