Gumiszoba

Gigi685

bojoe írta:

mert, milyenek vannak?
én még csak itt, a merengőn találkoztam kihívásokkal. miféle pályázatok vannak a nagyvilágban?
mint pl az aranymosás?

Háát, elég sokféle.

De igen, pölö az Aranymosás, mondjuk az regénypályázat. De ott van a Preyer, ahova sci-fit kell írni, de kiír az Új Galaxis is. Nyakonöntött Próbagoblin, mondoconos pályázatok, FÍSZ kéziratos pályázat, az Európa kiadónak volt Nabokov-pályázata, amire akartam írni, csak lekéstem a határidőt, és még sorolhatnám a végtelenségig.

Plusz az Imagine-en van írói kupa, és a Merengőn volt a Magyar Agyar meg vannak a kihívások, amik nem oldalszinten szerveződnek.

Jaj igen, ez a pontozósdi a legrosszabb. És most le fogják pontozni a béna novellámat, és olyan rossz lesz, oda lesz a narcizmusom. :((

bojoe

Gigi685 írta:

Tényleg, ti hogy vagytok a kihívásokkal/pályázatokkal? [/color]

mert, milyenek vannak?
én még csak itt, a merengőn találkoztam kihívásokkal. miféle pályázatok vannak a nagyvilágban?
mint pl az aranymosás?

Merilwen

Én pillanatnyilag tűkön ülve várom egy pályázat eredményét… Első kihívásom, eléggé kezdő vagyok, úgyhogy az eddigi pontszámok alapján nem tartozom az élmezőnybe, sőt… De azért mégis izgulok, hiszen a lepény-hal először, a remény-hal meg utoljára :mrgreen:

Ritsu Tonks

Sybill, elég jó itt falun, bár ez az első alkalom, hogy nem unatkozom magam halálra.

Megmentett a wifi, amiről az egy hónapja elköltözött nagynéném nem is tudott tegnap estig. :))

Gigi, én egyszer jelentkeztem volna pályázatra, de tizennyolcon felül lehetett csak, így bebuktam. xD Egyen sem vettem még részt, de jó lenne.^^

Gigi685

Sybill Dumbledore 02 írta:

És Gigi, én szeretnék főzni ^^ Az részletkérdés, hogy nem szoktam, csak szeretnék.
Amúgy igen, kihívás

pontban a határidő percében küldtem be a történetemet, és most tövog rágom körmeimet (persze képletesen, amúgy nem szoktam) bűntudatomba, amiért olyannyira lassú és lusta, meg minden egyéb voltam, hogy bétát sem tudtam keresni (kihívásnál szabad, ill. hogy kell, lehet betapiacot használni? Hogy írjak rövid jellemzőt a történetről? Ismerőstbarátnőt ,pedig féltem felkérni :))

) szóval ez volt. És most izgulhatok, de nem tudom meg, mi lesz, jó sokáig :oops:

*bellatrixos kacajba fullad és eltűnik az éjszakában, miközben reméli, mindenkire reagált*

Hát én is szeretek főzni, de úgy, hogy van egy fix kereted, mindennap átjön hozzád valaki, és ki kell találni valamit, be kell vásárolni, megcsinálni, aztán feltakarítani magad után, már nem olyan fun. Mondjuk még mindig a főzés a legjobb része az egésznek.

Amúgy persze, kihívásnál is bétáztathatsz, majdnem mindenki ezt csinálja (én mondjuk nem, mert lusta vagyok meg igénytelen, és sose bétáztattam semmit, pedig lehet nem lenne baj

). És nyugi, most már megtetted, amit kell, majd lesz ahogy lesz.

Én is az utolsó pillanatban dobom össze a pályázatos novelláimat, eddig kettőn indultam, és mind a kettőn dobogós lett (mondjuk mazsison is lehetett volna első elvben, ha nem dobom össze, de ez már késő bánat). Illetve most írtam Preyerre meg ilyesmikre, ahol kicsit erősebb a mezőny, annyira, hogy esélyem sincs, na azokon kicsit többet dolgoztam, de sajnos nem lettek jók. :/ És olyan szomorú vagyok, hogy most ilyen csúnyán sérülni fog a "veretlenségem".

És persze csak szeptemberben lesz hír mindkettőről, amitől megőrülök.

Na mindegy, tényleg nyugi, legyél higgadt meg büszke arra, hogy megcsináltad. Dee, ha gondolod, velem őrjönghetsz ezeken a nyomorult lassú pályázatos cuccokon, mert megérdemlik. :twisted:

Tényleg, ti hogy vagytok a kihívásokkal/pályázatokkal? Mennyin voltatok, hogy sikerültek, mennyire vagytok "rendesek", és lesztek készek határidőre? Gondolom nem vagyok egyedül az érzéssel, hogy eddig mind a négy pályázatos novellámat a legpocsékabb dolognak éreztem, amit valaha is írtam, aztán azt mondtam magamnak, hogy ááá, nem is érdekel, nem baj, ha veszítek, aztán az első hírre ugrottam, és gyomorgörcsben figyeltem, hogy hátha kiszivárog valami.

Sybill Dumbledore 02

Wolfie, ez jó :))

Amúgy igen, elég meleg van. Ám én most megyek Börzsönybe (magas fák és árnyék) meg víz mellé, szóval lesz pozitív oldala is annak, hogy kábé két hétig nem leszek itt fórumon. Vagy egy hétig biztos. És Ritsu, milyen a falun? *csak azért is kérdez, bár jól lehet, nem olvassa sokáig a választ* És Gigi, én szeretnék főzni ^^ Az részletkérdés, hogy nem szoktam, csak szeretnék.
Amúgy igen, kihívás

pontban a határidő percében küldtem be a történetemet, és most tövog rágom körmeimet (persze képletesen, amúgy nem szoktam) bűntudatomba, amiért olyannyira lassú és lusta, meg minden egyéb voltam, hogy bétát sem tudtam keresni (kihívásnál szabad, ill. hogy kell, lehet betapiacot használni? Hogy írjak rövid jellemzőt a történetről? Ismerőstbarátnőt ,pedig féltem felkérni :))

) szóval ez volt. És most izgulhatok, de nem tudom meg, mi lesz, jó sokáig :oops:

*bellatrixos kacajba fullad és eltűnik az éjszakában, miközben reméli, mindenkire reagált*

1wolfgirl1

Én pedig ma találkoztam (illetve hallottam) a nap költői kérdésével: egy delikvens éppen sétálva kérdezgette a többieket, hogy az a bicikli miért szobabicikli, ha egyszer kint van a parton?
Utálok ilyen melegben kimozdulni, de már csak ezért is megérte elolvadni. =))

Gigi685

Igen, ez a meleg borzalmas.
Nekem most nincsenek itthon a szüleim (meg a kisebbik Gigi sem) egy hétig, és enyém a lakás. Hát fogalmam sem volt róla, hogy minden nap áthívni valakit meg nem kinyírni a háziállatokat ennyire fárasztó, de kábé ki se lógok a takarítás meg a főzés alól. Már szinte várom, hogy visszajöjjenek.

amphetamin

valószínűleg a dupla ragozást nem szerette, mert a merengőknek ilyen ragozott alakja a magyarban nincsen

ettől függetlenül értjük

az idő az meg borzalmas... leolvas a hús a csontomról

Ritsu Tonks

Ja, nagyon meleg van, én alig bírom elviselni.

Amúgy mákos vagyok, mert lejöttünk falura mamáékhoz, és úgy voltam vele, hogy megesz majd az unalom, de van wifi, szóval tudok telefonon slash (yaoi) animékre és mangákra nyáladzani.

Szóval, ezzel tengetem az időmet. ^^

Sybill, miért nyolc óra alatt? Valami pályázat vagy mi?

Sybill Dumbledore 02

Tényleg nem igen történt semmi az utóbbi napokban

Én speciel most a Merengőről merengőkneket olvasom (a merengőkneket szóba kéne kötőjel, vagy miért húzza alá?) hátha végre sikerül

Meg meg kéne írnom kábé három, legalább három oldalas jelenetet, mindössze nyolc óra leforgása alatt. Veled mi a helyzet?

amphetamin

látod, nem maradtál le semmiről

fáradt csend honol ebben a nagy melegben.

Ritsu Tonks

És most lecseréltem Malfoyt és a Walk walk fashion baby-t az aláírásból...:c Bocsánat.

Amúgy mily' rég jártam itt... (pár napja) Kíváncsi vagyok, mi a helyzet veletek.

Elyes

Jaj, elnézést, hogy késve, de az utóbbi időben nem jártam ebben a topikban, nem is láttam, csak most, hogy olvasgatok vissza, szóval KÖSZÖNÖM SZÉPEN ZSIRAF ÉS RITSU! >:D<

amphetamin

Ebben a megvilágításban teljesen jogos

Tigi

Érdekes

A hitet úgy értettem, hogy elhiszed, hogy mondjuk egy videóból kimászik valami, és jön utánad, hogy kinyírjon: ennek szerintem feltétele, hogy higgyen az ember a természetfeletti dolgokban -- ha nem hiszed, hogy vannak mindenféle természetfeletti erők, akkor nincs okod paráztatni magad.

amphetamin

áh, ez csak creepypasta

felesleges riogatás, meg bátorságpróbálgatás, hogy ki mennyire meri bevállalni...

olyanról hallottam már, hogy valaki megnézett egy videót és belehalt, de nem két-öt-kilenc nappal később, hanem ott helyből... csendes videó, semmi nem történik, aztán hirtelen képváltozás, sikítás, emberünk meg elterül szívleállással a sokktól, semmi természetfeletti nincs abban, ha valaki szörnyet hal. :labi:

Tigi, az eléggé más

az önparáztatás és a hit valaminek a létezésében két külön fogalom. az már megint más, ha valaki ezeket a creepypastákat is megeszi, és annyira képes bestresszelni meg rettegni, hogy tényleg sírba viszi. aki gyenge idegzetű, ne szórakozzon ilyesmivel

Ritsu Tonks

Tigi írta:

Az ilyen "megnézed ezt a filmet/meghallgatod a kazettát, és ez meg az fog történni" típusú dolgokban is hisztek, vagy az teljesen másnak számít? *tudatlan*

Nem, az ilyen dolgokat kifejezetten gyűlölöm.

Számomra hihetetlen, hogy egy videó megnézése után kipurcanjon valaki. Ha lenne ilyen, igencsak megcsappant volna az emberek száma. xD Már csak azért is, mert sokan szórakozásból vagy kíváncsiságból megnéznek ilyeneket, max a végén jót röhögnek.

Mivel sokszor olvastam és hallottam már arról, hogy ilyen-olyan dolgok lettek átidézve odaátról, így nincs okom nem hinni, de velem még semmi ilyen nem történt. Nem is akarom.

Tigi

Hú, hát én csak ámulok és bámulok, hogy ennyien vagytok, akik hisztek a szellemekben, okkult dolgokban. Én abszolút szkeptikus vagyok, de mondjuk a halál utáni bármiféle létezésben se hiszek, gondolom, az is számít -- lehet, hogy az ilyesmi csak annak működik, aki azért valamennyire hisz benne/ha nem is expliciten hisz, de van hozzá affinitása.

Az ilyen "megnézed ezt a filmet/meghallgatod a kazettát, és ez meg az fog történni" típusú dolgokban is hisztek, vagy az teljesen másnak számít? *tudatlan*

Mindenesetre remélem, hamarosan megszabadultok a telefondobálós szellemtől, Rosa

amphetamin

Főleg azért kétesélyes mókázás ez, mert nem csak szellemet, lelket lehet megidézni, és ha valaki nem konyít hozzá, mást is megidézhet, amire még álmában sem gondolna.
Egy igen kedves barátomnak sikerült teljesen véletlenül megidéznie egy "csillagvirágot" nem a jobb fajtából, amit aztán nekem kellett eltakarítani a lakásból

Egyszerűen hangosan felolvasott valamit, ami ezekhez a berkekhez kapcsolódik és beleélte magát, mi lenne ha...
Szokták mondani, hogy egy kis olvasásból még sosem lett baj...

hát de.

Ritsu Tonks

Jó ég, Rosa, ez hátborzongató... o.O Szabályosan bekönnyeztem, annyira durva.>< Mondjuk igen, én is mondtam inkább haveroknak, hogy hagyjuk és ne szórakozzunk. Haverom unokatesója mondta, hogy ő már próbálta szórakozásból és volt is valami, de szerencséjére nem ragadt a nyakán semmiféle lélek. Engem érdekelne, mi történt veled/veletek, Rosa, de természetesen nem kényszerítelek, hogy mondd el. De ez akkor is durva.><

amphetamin

Rosa, írok privátot, hátha tudok segíteni.

Valóban veszélyes lehet ilyennel "szórakozni", ha nincs legalább egy hozzáértő a brigádban. Az sem mindegy, hogy megfelelő-e az időpont és a körülmény a hívásra, ilyen apróságokkal is nagy bajba lehet keveredni.
Megidézett kellemetlenkedővel nagyobb a gond, mintha valahol összeszedi az ember, vagy hívatlanul érkezik, azokra könnyebb hatni a távozás érdekében, bár szándékfüggő is

:\
Védelmet kérni mindenféleképpen célszerű, na meg ott az kiűzés.

és marha nagy örömömre, ha már így belementem ezekbe a témákba, van is egy hívatlan vendégem...

Rosa

Sziasztok!
Nagyon hiszek az ilyesmi dolgokban, sok apróság történt már velem, ami csak megerősítette bennem ezt az érzést.
De most van egy kicsi (khmmm) probléma.
Szóval osztálykiránduláson kitaláltuk, hogy idézzünk szellemet. Tudjátok, először ment a röhögcsélés, senki nem vette túl komolyan a dolgot, aztán ahogy a nagyhangú emberek elszállingóztak, mi is kicsit elmélyültünk a csöndben. Ekkor - mivel az előző próbálkozásaink nem váltak be - az egyik srác kitalálta, hogy ha már úgyis táborhelyen vagyunk, idézzük meg egy gyerek szellemét. Leültünk körben a földre, megfogtuk egymás kezét. A fiú olyanokat mondott, hogy meginvitálja a szellemet a játékra, ne féljen tőlünk, stb.
A telefon adta a fényt, az volt középen, és a hangrögzítő is be volt kapcsolva. Egy erdő közepén lévő faházikóban voltunk (ezek később fontos infók).
Szóval nem történt semmi, csak egy pók rohant át a telefonon. És mivel nem kaptunk jelet, kicsit felbolydultunk, és elfelejtettünk elköszönni. Ez pedig elengedhetetlen az ilyen idézéseknél, mert különben ki tudja, milyen entitás marad a nyakunkban.
Másnap a fiú lerakta a hangszóróra a telefonját. Fél perc múlva lerepült onnét, konkrétan másfél méternyire. Azt mondták, azért, mert tú nagy hangerővel szólt a zene, és lelökte magáról. Kikapcsoltuk a hangszórót, elmentünk ebédelni. Mire visszaértünk, a telefon újra a földön volt, majdnem ugyan ott, ahol az előbb.

Gondoltuk, hogy valaki csak szórakozik velünk, nem vettük komolyan a dolgot. AZnap délután hazautaztunk, minden rendben volt. És onnantól, hogy a fiú hazaért, megkezdődtek az igazi problémák, és minden jel arra mutat, hogy nem valami jóindulatú szellemet szedtünk össze.

Ne értsétek félre, nem marketingfogás, hogy itt hagyom abba a történetet, de innentől személyesebb a dolog, és inkább privátban írnám le annak, akit érdekel. Nekem se esne jó, h egy nyilvános oldalon tennék közzé a tudtom nélkül, ami velem történt. A PÜ azért jobb ennél.

Szóval ha nincs köztetek valaki, aki gyakorlott ilyen téren, akkor inkább ne játsszatok a tűzzel, mert rossz vége lesz. A srác sem tudja, hogy mit csináljon, mert ő szkeptikusként állt hozzá ehhez az egészhez, aztán tessék.

Merilwen

Ez a székezés engem is érdekelne! Rajongok az efféle spirituális dolgokért :-D

Szellemidézésben még nem vettem részt, de olvastam már sok ilyen jelenségről, és nagyon szeretnék többet tudni róla.

Szerk.: Köszönöm szépen mindenkinek, aki ápolta a lelkemet, jó érzés volt olvasni a soraitokat

Sybill Dumbledore 02

Húha Ritsu. Igazából én nem értek hozzá, de szerintem inkább hagyjátok. Jobb a békesség neki(k?) és nektek is.
Sybill el :labi:

Ritsu Tonks

Természetesen, nem kényszerít senki, hogy írd le.

De ezek nagyon érdekes dolgok, és én nem nézlek hibbantnak.

Én hiszek az efféle dolgokban, és az egyetlen, ami megállít az idézésben, az a félelmem.
A székezésről egyébként még nem hallottam. Ha itt nem is, de PÜ-ben tudsz erről a technikáról mesélni?

amphetamin

Részemről több szempontból alátámasztott, hogy ezek a dolgok léteznek, működnek, sőt, kommunikálnak, ha az ember létezik olyasmi képességgel, hogy szót értsen velük.

Vettem már részt korábban úgynevezett "székezés"-en, nem tudom, hallottál/hallottatok-e már róla. Nekem rengeteg tapasztalásom van és volt életem során a túlvilággal, vagy inkább A másik világgal kapcsolatosan, de ettől még bennem is meghűlt a vér, mert nem gondoltam, hogy működik. Idéztünk, jöttek is, és aki hozzám jött, leírt a papírra olyasmiket, amiket csak és kizárólag én tudhattam, a másik két asztalnál ülő személynek sosem meséltem ilyen bensőséges dolgokról az adott érkezővel kapcsolatban, és soha nem is ismerték őt személyesen. Máig kizár a hideg, ha csak rágondolok.

Voltak durva tapasztalásaim és beszélgetéseim is velük, de nem biztos, hogy ezek részletes leírásának itt van a helye

Plusz a fél fórum hibbantnak fog nézni, szóval inkább befejezem

Ritsu Tonks

Mennyire hisztek az okkult dolgokban?

Haverom unokatesója kitalálta, hogy idézünk szellemet. Nos, én sok helyen olvastam már, meg hallottam is, hogy veszélyes dolog, mert ha a lélek itt ragad, akkor bajok történhetnek. Őszintén megvallva engem nagyon vezérel a kíváncsiságom, és nem is a szórakozás miatt próbálnám ki velük, inkább azért, mert érdekelnek az ilyesfajta dolgok: hogy tényleg működik-e; ha igen, akkor milyen, mi történhet; ha nem, akkor miért léteznek ilyen szeánszok, stb.

Szóval, gondoltam, megkérdezlek titeket is, mit gondoltok ezekről.

Zsiraf

Merlin éltessen sokáig, Piton orra lógjon a bokádig, Elyes!

Én alapjáraton mindig jókedvű vagyok, de néha nekem is vannak kevésbé boldog pillanataim. De olyan naaagyon ritkán van.

Ritsu Tonks

SOK BOLDOGSÁGOS SZÜLETÉSNAPOT, ELYES! :taps:

Sybill, mint írtam, én egy igazi érzelmi hullámhasút vagyok.

Egyik pillanatban mennék mindenhova, kicsattanok a jókedvtől, pörgök, a másikban meg már eltűnnék, sírnék, minden bajom van.

Sybill Dumbledore 02

*megjelenik* Lányok, ismerős a helyzet, de ne csüggedjünk (melyik szám/személyben ragozzam?) - gondolom ismerősen hangzik ( :oops:

) Remélem most mindenkinek jó kedve van, mert igazából a szándék a fontos és ha nem az a célunk, hogy másoknak ártsunk, akkor abból végtére is olyan rossz csak nem lehet. Meg szidó emberek mindig vannak, de olyanok is, akik meg mellettünk, mindenki mellett, vannak és... és további közhelyek :labi:

(Ezer bocsánat, ilyenkor mindig bele kell ütnöm az orromat, remélem nem bántottam meg/idegesítettem fel senkit, nem tudom, miért küldöm el, de ne nyírjatok ki!)
*Sybill elpárolog*

Szerk.: Lehet egy kérdésem? Oké, ez elég durván személyes és nem muszáj válaszolni (úgy se hiszem, hogy tudok rá reagálni, mert holnap délután utazom) de nektek mennyire könnyen ugrál a hangulatotok? Úgy értem van, aki akkor is boldog/nem az, ha valami nagy történik, én meg tök random dolgokon is máshogy kezdem érezni magam :yes:

Tehát valamiről eszembe jutott a kiskorom (jó volt) és sírni kezdtem

máskor meg térdeléskor boldog lettem, mert úgy sikerült mindennek levezetődnie, ami eszembe jutott. Az nagyon jó érzés

- csak hogy kicsit tereljük a témát :yes:

Ritsu Tonks

Merilwen írta:

Ne haragudjatok, ha kissé elrontottam a hangulatot *mosolyszerű fintor*

Én tegnap zenehallgatás közben (Pink - perfect) majdnem bőgtem. :yes:

Engem az ilyenek ejtenek gondolkodóba, hogy annyira megpróbálom a legjobban hozni magamból, hogy büszkék legyenek rám, mégis, valaki mindig mindenembe bele fog kötni... Ha ez megnyugtat, én is eléggé lehangolt állapotban vagyok. Vagyis, hogy őszinte legyek, egy igazi érzelmi hullámvasút vagyok.

Néha fent, néha lent.^^
De én is sokszor érzem, hogy semmi értelme annak, amit csinálok. Olyankor szintén depresszióba esek, aztán kezdek valamit végül magammal. Tudom, mit érzel.

Merilwen

Zsiraf írta:

És bocsi a témaváltás(ok)ért: Merilwen, mi ez a különös jókedv? Csak mert a tartózkodási helyed nem épp szívderítő...

Kedves vagy, Zsiraf, köszönöm az érdeklődést

Nemrég kissé kiütött az élet, de már igyekszem túltenni magam rajta. Nem akarom nagyon részletezni; csupán annyi volt, hogy rájöttem, hogy amit az utóbbi két évben csináltam, annak nem volt semmi értelme, és kezdhetek mindent újra. De szerintem ez mindenkivel megesik párszor az életben. Nem érdemes vele foglalkozni; tudomásul kell venni, aztán tenni, amit kell.
A tartózkodási helyemet pedog mindjárt megváltoztatom; most már nem passzol a lelkiállapotomhoz… *felemás hangulatban van*
Ne haragudjatok, ha kissé elrontottam a hangulatot *mosolyszerű fintor*

1wolfgirl1

Én általában bírom a vér látványát; bár, lehet, hogy a sok vérvételnek köszönhető. Emlékszem, mikor kicsiként mentem, a nővérek mindig mondták anyának, hogy azért vegyen az ölébe, ne az action kellős közepén kezdjek el majd randalírozni, ha netán úgy támadna kedvem, de a végén még ők is bámultak egyet, amikor lazán végignéztem az egész procedúrát. :-D

Filmekben annyira már nem szeretem, a Jurassic Worldtől speciel forgott a gyomrom, és a horrorok sem nekem valóak.

Zsiraf

Ha már vérnyomás: Csak én vagyok úgy, hogy beájulok a vértől? Mert filmekben bírom, de ahányszor elvágom a kezem, vagy csinálok valamit, amitől folyik a vérem, lemegy a vérnyomásom és csak foltokban látok. Mindig le kell ülnöm. :/

És bocsi a témaváltás(ok)ért: Merilwen, mi ez a különös jókedv? Csak mert a tartózkodási helyed nem épp szívderítő...

Merilwen

Ritsu Tonks írta:

Merilwen írta:

Szüleim "mániája", hogy reggel fél tízkor mindenképp kávét isznak. Ez eddig rendben volna, de ők a nap folyamán bármikor képesek azt mondani, hogy "fél tíz van, igyunk kávét!", függetlenül attól, hogy valójában mennyi az idő... :roll:

És ott függ egy édesapám által szerkesztett óra a konyhában, ami azt mutatja, hogy melyik országban van éppen reggel fél tíz... :mrgreen:

Nemááár. xD Ez hatalmas.

Ilyen órát honnan szereztek?

Vettek egy normál órát, apum valami programmal megszerkesztette a számlapot, kinyomtatta, és ráragasztotta az órára. Do-it-yourself a köbön :mrgreen:

Egy csomószor csináltunk már órát ajándékba ilyen technikával.

Ritsu Tonks

G Lamaro írta:

amikor hat (igen 6

) olyan erősségű kávét ittam meg, amiből max a második az intenzív osztályra juttatna, Ritsu.

Köszönöm, de nem szeretnék oda kerülni.

Ezért is tartok mértéket. Bár ismerhetném már magam, mindentől rosszul vagyok. xD Jó, ez azért túlzás...

De igen, nem szabad egyszerre sokat inni, csak én épp írtam, zenét hallgattam, mindent csináltam, és észre se vettem, de már egy szuszra lehajtottam a pohárral.

Merilwen írta:

Szüleim "mániája", hogy reggel fél tízkor mindenképp kávét isznak. Ez eddig rendben volna, de ők a nap folyamán bármikor képesek azt mondani, hogy "fél tíz van, igyunk kávét!", függetlenül attól, hogy valójában mennyi az idő... :roll:

És ott függ egy édesapám által szerkesztett óra a konyhában, ami azt mutatja, hogy melyik országban van éppen reggel fél tíz... :mrgreen:

Nemááár. xD Ez hatalmas.

Ilyen órát honnan szereztek? Amúgy nekem apunál tűnt fel, hogy egy nap legalább háromszor-négyszer kérdezi meg, hogy van-e kávé lefőzve. Oké, hogy hárman isszák, de ő a legtöbbet, rangsorban utána pedig mostohabátyám. Mindegy, nem szereti apu, ha beleszólunk.

Katja írta:

alacsony vérnyomásos vagyok, kifejezetten ajánlják,

Tuuuudom, mit érzel. Nekem a normális, megszokott vérnyomásom az 95/99-120 között van. Ezzel még nincs probléma.

Sokszor meg is lepődnek, hogy "Úristen, milyen alacsony...", de engem nem zavar, amíg nem okoz problémát.

Bár én mindennel meg tudom rémiszteni az embereket. Nem csak az átlagot, hanem orvosok is néha négy méteres szemekkel néznek rám.

Mindegy, a lények, hogy nekem is sokan mondták, hogy alacsony vérnyomásra igyak kávét.^^

bojoe

hát, nemtom. pusztán azért inni kávét, mert buli... az első lépés a heroinfüggőség felé.
na, nem ilyen komolyra véve a dolgot, mert vannak lépései a kávézásnak, mint rituálénak. viszont, ha valaki csak a társaságért iszik, és nem tudja, hogy hol a határ... komolyan oda kell figyelni. (láttam már e miatt kórházba került embert, akinek a szíve nem bírta.) főleg fiataloknál. (16-17 év alattiak)
nálam a családban mindenki kávés, kivéve én. én vizsgára készülve lefőztem két earl grey-t, este nyolcig elkortyolgattam a fél liter teát, reggel hatig lehunyni sem tudtam a szemem.
a kávéra a második munkahelyemen szoktam rá. kényszerből. szociológusokkal dolgoztam együtt, akiknél a kávé-cigi gyakorlatilag egy teammegbeszélés (napi 3-5). engem nagyon zavart, hogy kimaradtam ezekből és a megszülető döntésekből (nemtom, a jó barátok, rachel esete rémlik-e, dettó ua. folyamat.) és mivel a cigire nem akartam rászokni, és hogy pusztán a jelenlétem ne legyen idegesítő, én is ráálltam a kávéra.
fél év alatt ráment a szervezetem. (vérnyomás, sokáig függőség, stb.) viszont, annyira hozzászoktam, hogy ha nem alszom ki magam, egy hajtós napon durva holtpontjaim vannak. képes vagyok állva elaludni. mára már sikerült visszaállni és csak szükség esetén iszok egy gépit, de majdnem egy évem ment rá.

ezzel nem akartam senkinek a kedvét elvenni semmitől, de tudni kell, hogy ki mit bír, és igényli-e a szervezete. de, asszem ez minden függőségi dologgal így van. ismerek olyat, aki 4g után ment egyetemre. asszem btk-s volt.

Katja

Felpörgetni nem pörget fel, bár jártam már úgy, hogy egy erősebbre főzött Lattétól beremegett kezem-lábam.

Bár nálam abszolút kedvenc a Melange. (Latte mézzel

) Van, amikor itthon főzök tejes kávénak, van amikor a munkahelyen oldódós gyors kávét iszunk, de akad, hogy a Főnök hoz nekünk Capuccinót. Mikor, hogy esik, de az utóbbi időben majdnem minden nap iszom. (alacsony vérnyomásos vagyok, kifejezetten ajánlják, bár én sok tejjel, két cukorral iszom, ami apám szerint bűn.)

Ha már szülői szokások...:

apu felkel fél hatkor, lefőz egy adag kávét( 4 személynek való), azt megissza.
Sógorom kel hatkor, lefőz egy adag kávét, majd elfelezi apámmal. (Apunak ez már hat, sógoromnak kettő.)
MAjd amikor felkel anyu és a nővérem, még egy adag kávét lefőznek, és azt elosztják maguk között. És ez csak a reggeli adag...

Assa

Én az egyetemen szoktam rá. Automatással meg a tasakos 3in1 verziókkal kezdtem, aztán jött az igazi, otthoni kávé is. Nem is mindig a koffein miatt ittam, hanem mert társas tevékenység volt, és jobban telt vele az idő.

Néha felpörget, néha elálmosít, néha meg semmi hatása, de kedvelem az ízét. (Csak cukor ne legyen benne, ha rendes, főzött kávé.

)
A mostani adagom max $coffe

/nap, de elvagyok nélküle is, ha kell. :-D

Merilwen

Szüleim "mániája", hogy reggel fél tízkor mindenképp kávét isznak. Ez eddig rendben volna, de ők a nap folyamán bármikor képesek azt mondani, hogy "fél tíz van, igyunk kávét!", függetlenül attól, hogy valójában mennyi az idő... :roll:

És ott függ egy édesapám által szerkesztett óra a konyhában, ami azt mutatja, hogy melyik országban van éppen reggel fél tíz... :mrgreen:

G Lamaro

Reggel egy erős kávéval kezdek, amit két óra múlva megfejelek egy automatás löttyel.

Ezt délben megismétlem, és sokszor délután/este iszok még egyet...

Ez úgy a visszafogott alapadagom, de régebben volt olyan éjszakás műszakom, amikor hat (igen 6

) olyan erősségű kávét ittam meg, amiből max a második az intenzív osztályra juttatna, Ritsu.

(Úgy kb ez a mennyiség volt az, ami már nekem is sok volt, azóta sem ismételtem meg...

) Az ismeretségi körömben viszont a sógorom a rekorder, aki minden reggel egy teljes főzet (4 adag) erős kávét iszik meg, hogy létezni tudjon napközben...

amphetamin

~mexikói kávé~függő :beee:

*elbujdosik*

Tigi

Én nem nagyon szeretem a kávét (a fagyis frappé kivétel...), és nincs is rám túl jó hatással, úgyhogy inkább nem iszom. Előző vizsgaidőszakban próbálkoztam vele, de annyi volt az összhatás, hogy se tanulni, se aludni nem tudtam, mert a fáradtságot nem mulasztotta el, de azért ébren tartott

Viszont csomó ismerősöm van, aki egy-két erős kávé nélkül létezni se tud.

Ritsu Tonks

Merilwen, én kb. ugyanezt csináltam.

De nemigazán hatott meg senkit.

Csak húgom kezdett velem kötekedni, de aztán végül sikerült kiütnöm magam.

Nem baj, ma is iszom egy kicsit, de csak mértékkel. Még szoknom kell, és ha nem akarok megint felszaladt vérnyomással feküdni, és fényt látni az alagút végén, akkor nem vedelek be megint egy nagy pohárral.

Merilwen

Tizennégy évesen ittam először kávét. Kórustáborban voltam a családommal, este tízkor lett vége a próbának, és még menni akartunk bulizni, én meg majd’ leestem a székről álmosságomban. Úgyhogy vettek nekem egy kapucsínót az automatából, hogy a felét megihatom. Ízlett, úgyhogy mire ők észbe kaptak, a háromnegyede elfogyott… Utána tíz percig abszolút hiperaktív voltam, táncolva mentem a kocsihoz, beleugráltam a pocsolyákba, egyfolytában vihogtam satöbbi.

És csak azért hagytam abba tíz perc után, mert visszaértünk a szállásra, ahol aludt a kistestvérem.
Nos, így szerettem meg a kávét. Azóta a szüleim csak nagyon ritkán, indokolt esetben engedélyeznek egy-egy kortyot… Őszintén szólva, megértem. :-D

Zsiraf

Sziasztok!

Wow, kávé! Én csak akkor vetemedem ezen folyadékra, ha már hullllla vagyok, és tanulnom kell. Cserediákprogram után pl. tanárok elvárták, hogy legyen kész az összes házid, tudj mindent, tehát egy nap alatt (inkább egy délután) kellett bepótolnom egy teljes heti anyagot.

Hát említettem már, hogy én mennyire imádom a tanáraimat? ^^ Sebaj, jól jött egy kis tejeskávé!

És az előző témára visszakanyarodva: Hűha, Gigi, te aztán jól érvelsz!
Veled is, meg Gyokáékkal is tökéletesen egyet értek, ugyanis én is részese vagyok a mostani világnak (legalábbis remélem xD), és háát... Az oké, hogy a "mai fiatalok" meg tudnak mindent hackelni, de túlzottan gépfüggők. Viszont az is igaz, hogy most már ilyen világban élünk. Szóval... izé... Sajnos ez ellen nem tehetünk semmit, viszont szerintem tök jó lenne mondjuk szerepet cserélni, és úgy talán meg lehetne érteni egymást.
Na, mindegy.

1wolfgirl1

Speciel én imádom a kávét, már csak az ízéért is; apával együtt szoktunk néha elszürcsölgetni egy-egy csésze kapucsínót, de nagyon ritkán, mivel nagyon meghajtja a szívemet, és utána fél óráig abban reménykedem, hogy nem töri át a mellkasomat. ><

Ritsu Tonks

Nos, engem még a veszélyesnél is tovább pörgetett, konkrétan vidáman énekelgettem Irigy Hónaljmirigy dalokat, meg Gangnam Style-oztam, ilyenek, mindezt este fél kilenc után.

Arról már ne is beszéljek, hogy haverommal össze-vissza illettük egymást mindenféle jelzővel. :haha:

Csak az a baj, hogy utána meg úgy felszalad a vérnyomsom, hogy csak feküdni tudok.

De még mindig lehet bennem valamennyi koffein, mert tök fittnek érzem magam ahhoz képest, hogy háromnegyed kettőkor keltem.

Athe

Engem van, hogy veszélyesen túlpörget, vagy elaltat. Ébren tartó hatása nálam nincs, én csak az ízéért iszom, odavagyok a minőségi kávékért.

Merengő Fórum

Gumiszoba

Ki van itt