Merengő Fórum

Kérdésem lenne, mivel jobb helyet nem találtam, ide írom. Akárhogy keresem, nem bukkanok rá, magamtól pedig nem emlékszem...

A muglik látják a Sötét Jegyet?

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

igen, a fiktív jelenhez képest fiktív jövő technológiája létével tisztában vagyok (pl Verne művei), illetve a steampunk, v clockpunk fogalmával és az Atlantis regényekkel is.
és köszi a linket, ezt már olvastam, és pont ez volt az a pont, ahol kétségek merültek fel bennem: azaz ad1: nincs definíció. ad2: az a sci-fi, amit az írója annak szán.

igazából a múltkor olvasgattam egy sci-fi pályázat felhívást, és akkor gondolkoztam el magán a kérdésen. (ugye mikre van időm?)
mint ahogy elgondolkoztam azon is, hogy pl egy mű mikortól canon fic. ha a könyvet követi? ha az író azóta elkövetett nyilatkozatait? és ha már itt tartunk: mi a slash? az azonos neműek közötti vonzalom kezdete? egy gondolat? maga a tett?
slash-e az, ha egy fiú és egy lány szereti egymást, de vmelyik az ellenkező nem alakját veszi fel - pl százfűlé főzettel - , és pl úgy létesítenek kapcsolatot (létrejövén fizikailag egy azonos neműek közötti kapcsolat)?

hah, az élet nagy kérdései...

_________________
üdv, b

Ezen az oldalon is utánanéztél már? Ha még nem, talán érdemes elolvasgatni.

Egyébként szerintem nincs rá olyan definíció, amivel mindenki maradéktalanul egyetért.
Amikkel közös elemként általában találkozni szoktam jellemzőként: a tecnikai fejlődés vagy valamilyen vívmány és annak hatása a társadalomra, gazdaságra stb. A másik pedig (ezt igazából fantasyval foglalkozó könyvben olvastam azzal kapcsolatban, mi különbözteti meg a sci-fit és a fantasyt): a sci-fiben mindenre, ami eltérő és más a mi valóságunkhoz képest tudományos magyarázatot kapunk, olyat, ami elképzelhető a jelen fizikai stb. ismeretek alapján, ezáltal a sci-fi racionalizálja a történetbeli világ csodáit, a fantasynál ez hiányzik, a csodák alapja a mágia, a fizika és egyéb tudományok törvényei nem feltétlenül működnek, ha a fantasy magyarázza is pl. a különböző fajok létezését a világban, azt nem tudományos alapon teszi.

Persze ott vannak azok az alműfajok, ahol keverdeik a kettő. Pl. a Star wars, ami űropera vagy űrfantasy, és egy részénél működhet a tudományos háttér, az űrutazásnál mondjuk, de ott az Erő, ami tiszta fantasy (az ostoba, és kánonból hál' Istennek száműzött midi-chloriánokkal együtt is).

_________________

Sztem nem kell feltétlenül a jövőben játszódnia. Mondjuk egy olyan fiktív, múltbeli időszakot is vehetünk alapul, ahol az akkori fejlettségi szinthez képest jóval magasabb a technológia. (Pl. Sky kapitány és a holnap világa, vagy (szerintem) technológia szempontjából a Wild Wild West is annak minősülhetne. ) Amolyan stempunk stílusra gondolok ebben az esetben.

De hogy konkrét választ is adjak, sztem nem kell röghöz kötötten ragaszkodni a sci-fi leírásához. Azért elég tág témakör, gondoljunk pl. filmek esetében a Star Wars, az Alien filmek, az Én, a robot, de még a Vissza a jövőben is annak minősül. (Bár, az Én a robot-ban bemutatták a robotika három alaptörvényét, szóval, ha ezen a téren szeretnél mozogni, mindenképpen ajánlom megnézésre.) Illetve a Gravitáció is sci-fi, szóval az általad is leírt alapfogalmon túl bármit megengedhetsz magadnak.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Üdv. Egy nagyon hülye kèrdèsem lenne, ami nem is nagyon kapcsolòdik a ficekhez, inkább original.
Mi az a sci-fi?
Mi minõsül annak?
A wikin ès más oldalakon utánanéztem, de nem találtam a számomra igazán megnyugtató definiciòt. Vagy nagyon szûk, vagy nagyon tág fogalmat adnak.
Tudom, a legegyszerûbb meghatározás az, hogy olyan jövökèpet rajzoló, ami vmely korból nèzve egy fiktív jövőt vizionàl.
De ez eléggé semmilyen. Tud vki vmiféle mindenki által elfogadott definíciót és ennek magyarázatát linkelni?
Köszi

_________________
üdv, b

Hűű, ezt az opciót még észre sem vettem, pedig már vagy másfél hónapja próbálok lakóhelyet szerválni a főszereplőmnek a google map segítségével. Köszi az ajánlatot.:3

_________________

Ajánlom, hogy ha az adott helyen lehet, válts át Street View-ra, mert akkor megmutatja az épületeket, a környezetet. Abból lehet építkezni. Az egyik novellámban így született Draco lakókörnyezetének a leírása, nagyon élveztem Hajrá

_________________
Blog, Stories of LL, Facebook, Twitter, Moly

Ohh, nagyon szépen köszönöm a választ! Igazából én Japánba raknám a főszereplőmet, és ott még nehezebb keresgélni, mert nemigazán értem, hogy a térkép mikor jelez rendesen utcát, és mikor vasútvonalat, meg ilyenek. De már rajta vagyok a dolgon. És szerintem a Pinterest segítségét is igénybe veszem.
Még egyszer köszönöm.^^

_________________

Oh, előszeretettel! Nem egy történetemben.

Vagy kitalálok random utcanevet, általam kreált városrészt, olyan kinézettel, amilyennel akarok. Vagy Google térkép. Ha tudom, hogy melyik városban szeretném elhelyezni, keresek egy megfelelő utcát (attól függ, hogy nyugis kertvárost vagy pörgős belvárost képzeltem el a történetnek), majd esetleg utána nézek Google és Pinterest segítségével a városésznek, ha nagyon részletezni akarom a leírást.

Attól függ, milyen hangulatú a történet, és ehhez keresek megfelelő helyszínt. Egy borongós, sötét sztori alapját jól megadja egy piszkos, londoni sikátor vagy egy vidéki falucska temető közeli kísértetháza.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Lenne néhány kérdésem hozzátok:

1) Ti a történetetekben egy szereplőt 'küldtetek' már idegen országba?
2) Ha igen, hol/hogyan néztetek utána, hogy merre is lakjon? Utca, városrész, ilyenek.
Mert én ezzel teljesen el vagyok akadva.
Előre is köszönöm a válaszokat.

(Lehet, egy kicsit furán fogalmaztam. xD)

_________________

Hú, köszi a válaszokat

Gigi, majd megpróbálom ezt a külön dokumentumos módszert, hátha úgy könnyebb.

Egyébként mostanság a teljesen angol címek is nagyon divatosak lettek, de nemcsak nálunk, hanem a rendes könyveknél is, és mostanra bennem már 12 egy tucat benyomást keltenek, de nagy általánosságban biztos működik a dolog.

A rejtelmes szigetben minden fejezetcímhez van egy rövid összefoglalás, amiért hihetetlenül hálás voltam, mikor kötelező olvasmány volt

_________________
Ficblog, Facebook, Twitter, Blog

mivel iszonyatosan vacillálós vagyok, ami a címeket illeti, én megelégszem egy jó főcímmel. főleg, mert elszaporodtak mostanában a hangzatos "hunglish" címek, én meg inkább az "egyszerű, de nagyszerű" elvet igyekszem alkalmazni. így igen, a fejezetek néha csak számozva vannak. de ha lehet, valami címszerűséget adok nekik.

emlékeztek a pöttyös könyvekre? na, ott volt egy számozás, majd egy rövid leírás, ami úgy kezdődött, "amelyben..." az ilyen megoldás megfontolandó.

_________________
~From roots to moons
Death is my name
From roots to moons
We are the same~

https://kozepes-versek.tumblr.com/

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Én van, hogy adok címet a fejezeteknek, van, hogy nem. Ez sokban függ attól, hogy az első fejezetnél milyen hangulatom van. Bár az esetek többségében maradok a sima számozásnál.

_________________
"Az Idő megsértődött, amiért elütöttem, és megállt"

"Love is the most powerful magic of all."

"Every magic comes with a price."

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Én mindig gondban voltam a címekkel. Elég volt többnyire egy főcímet adni a történetnek. Bár jobban néz ki, ha címe van a fejezetnek, én mindig lusta voltam erre.

_________________

The Bravest Man I Ever Knew

Köszi a választ ^^ És lehet, hogy a másik verziód is megfogadom de majd meglátjuk.
Szerk.: Igen, a word dz-vel elfogadja

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Sziasztok! Ez nem biztos, hogy a jó topik és lehet, hogy csak szimplán késő van, de nem tudja valaki, hogyan kell leírni azt a szüt, amit "kikéreckedni"-nek ejtünk? Hogy nem így, az biztos, de a word minden eddigi próbálkozásomat aláhúzta pirossal

Pont ezért kérdeztem, már a rendes címet is elég nehéz kitalálni, hát még a fejezetcímet... De annak legalább kicsit kisebb a súlya.

Ezek szerint azért kellenek azok a fejezetcímek, majd megszenvedek velük. A Harry Potter fejezetcímeit én is nagyon szerettem, és valószínűleg abban is igazad van, Katja, hogy így tényleg könnyebb keresni a könyvekben.

_________________
Ficblog, Facebook, Twitter, Blog

Én szeretem őket. Egy hosszabb - akár 50+ fejezettel rendelkező - történetnél megkönnyíti a dolgom. Ha csak egy jelenetre vagyok kíváncsi a műből, könnyebben visszakeresek rá a cím alapján, mint az 1. fejezet, 2. fejezet, stb. elnevezés alapján-

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Olyan felemás.

Mint olvasó - nagyon szeretem. Például a Harry Potterben mindig átfutottam a fejezetcímeket, első olvasásra találgattam, mit takar, többszörire pedig gondolkodtam, mennyire passzol. Szerintem hozzátesz egy adott fejezethez, és úgy összességében jól mutat (persze, nem a mutatósságért olvasunk egy könyvet). Mivel általában orosz irodalmat olvasok, és ők nagyon ritkán barátok a fejezetcímekkel, ezért mindig örülök, ha olyan regényhez jutok, amiben vannak. Bár most Sapkowski Vaják-sorozatát kezdtem el, és itt különösebben nem győztek meg. El kell találni, mint a regény címét.

Éppen ezért más a dolog íróként. Már a főcímért is megszenvedek (ugye, nem csak én vagyok ezzel így?), hát még a fejezetekért...! Valamelyik regényem csücsült úgy sokáig, hogy a főcím alatt névtelen-1, névtelen-2... fejezetcímek voltak. Ez, azt hiszem, külön tehetséget igényel.

Szerintem amikor a szereplők neve a fejezetcím, az nem valódibb, mint a számozás, de persze kell, ha szemszögváltás van.

_________________
Ficblog, Facebook, Twitter, Blog

Amikor kisebb voltam, szerettem, de most már elvagyok a simán számokkal.
Bár szerintem elég izgalmas lenne, ha egyszer olyannal találkoznék, ami az ABC betűit veszi sorra XD Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem biztos, hogy egyes könyvek eljutnának mondjuk a K-nál tovább
Bár, amikor szemszögváltás van, és a szereplők nevei a kvázi fejezetcímek, azok azért hasznosak.

Szerintetek a fejezetcímek mennyire fontosak? Kellenek, vagy elég számozni?

Nekem nem jelentenek sokat, olvasóként nem nagyon foglalkozom velük, de elég sok regényben nem csak számozva vannak a fejezetek.

_________________
Ficblog, Facebook, Twitter, Blog

Ezek a témák elférnek itt is.

_________________
Fórumszabályzat

Tekergős április 1.: Roxfort Hangja

Sziasztok!
Szeretném ajánlani néhány írástechnikával, írói tevékenységgel kapcsolatos cikkemet. Ötletet is adhat (bízom benne), de vitát is elindíthat. Ha van kritikai észrevétel, kérlek, ne tartsátok magatokban!

A tesztolvasásról, bétázásról:
http://reszisz.proboards.com/post/143/thread

Ötletek ahhoz, hogyan legyen egyedi egy szereplő beszéde:
http://reszisz.proboards.com/post/148/thread

Írással kapcsolatos játékok:
http://reszisz.proboards.com/post/142/thread

Illetve ezt a blogszerkesztéssel kapcsolatos cikkemet is feldobom ide, tudván, hogy sokan foglalkoznak ilyesmivel a Merengő lelkes táborában:
http://reszisz.proboards.com/post/107/thread

Ui.: Nem tudom, hogy ide elfér-e saját cikk ajánlás. Ha nem, akkor elnézést kérek, átdobom az egészet Gilderoyba!

_________________
Honlapom

Köszi, hát, meg lehet próbálni, amennyiben meg vannak barátkozva az emberek a macskákkal... Bár a tényleges munkafolyamat az még eléggé odébb van

_________________
~From roots to moons
Death is my name
From roots to moons
We are the same~

https://kozepes-versek.tumblr.com/

Szerintem minden történet megtalálja előbb-utóbb a maga közönségét. Ne azt nézd, hogy kifizetődő-e, hanem hogy van-e kedved, szereted-e írni, és ha igen, ez meglátszik az írásodon is majd. Vannak itt a Merin tizenpár évesek, meg elég sok olyan is van az olvasók közt, akiknek már van gyereke, lehet, hogy majd odaadják nekik is, de való igaz, hogy néha még felnőttek is szívesen olvasnak/néznek mesét Én például imádtam a Múmint Szóval hajrá!

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Hali! Kicsit fura kérdésem van, csak nem tudtam, melyik topikba is írjak. Mennyire kifizetődő teszem azt, Merengőn egy meseregény megírása? Gondolok itt stílusban inkább a Múmin-történetekre, Harisnyás Pippire stb., tehát a klasszikusokra. Sokáig rühelltem ezt a műfajt, mert azt gondoltam, sokszor hülyének nézi az olvasóit, meg a habos-babos Disney-micsodák jutnak eszembe róla, pedig tudom, nagyon sok felnőtt ember (köztük én) is szívesen olvas néha ilyeneket. Meg hát, ez megint egy gyerekkori próbálkozás, gyerekkori emlék, akkor mindenki el volt alélva a tizekét éves kislánytól meg a meséjétől, talán érdemes lenne belevágni, persze átírva, frissítve... Kérdés, hol van a közönség. Szerintetek?

_________________
~From roots to moons
Death is my name
From roots to moons
We are the same~

https://kozepes-versek.tumblr.com/

Nemnemnem

Én meg pont most kölcsönöztem ki egy ilyen írástechnikás könyvet is a könyvtárból, hogy okosodjak Aztán majd meglátjuk, ért-e valamit

Jaj, nagyon aranyos vagy, örülök, hogy eddig tetszik, feldobtad az estémet

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Ilyen gonosznak tűnnék? Nekem is kis írogató lelkem van, csak van egy ilyen defektem, hogy érdekel az írástechnika, most meg mániás korszakom élem, aztán gondoltam, beszállok, hát hol máshol pöröghetnék vagy okoskodhatnék, ha nem ebben a topicban xD *költői kérdés*
Nincs mitől aggódnod, eddig nagyon élvezem az olvasást, tök jól szórakozom Tök meglepő, mert évek óta nem olvastam HP-ficet magam szórakoztatására, csak mikor bétáztam. Ötödik résznél tartok, és eddig nagyon jó ötletnek tartom a sztorit Na, de majd később, nehogy megdorgáljanak az offért, csak nem tudok sokat haladni, mert most mást kell hivatalból olvasnom, ez fic a napi jutalomfalat

Én nem írtam le elég alaposan, hogy mit szeretnék.
Ja, én azt értettem szemszög alatt, hogy belelátunk-e a karakter gondolataiba, érzéseibe. Igen, a nézőpont az kamera-mód lenne. A szemszög meg a nézőpont nálam nem ugyanaz, de majd alaposan átböngészem amit linkeltél, köszönöm szépen!

Kezdhetek aggódni? Megbántam minden bűnömet

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Jah bocsánat, az előbb nem jött le, hogy eddig 25 fejezeten át nem volt neki, azt hittem, kezdettől fogva kérdezed, persze, akinek 25 fejezeten át nem láttunk bele a fejébe, annak a 26 fejezetben sem jó, ha hirtelen belelátunk Egyébként sztem mást értünk szemszög alatt... De mindegy is. Bevallom, csakis azért szálltam be a témába, mert elkezdtem Tőled olvasni az Ördög mosolyát, majd számíthatsz későbbiekben egy kritikára, de addig is, ezt olvastad?
http://boncnok.blogspot.hu/2013/11/a-ne ... .html#more

Ez egy elég jó összefoglaló a nézőpontokról.
Akkor puszi mindenkinek Én offolok.

Edit: Amit Te szeretnél, az a kamera-mód, szerintem

Köszönöm szépen!

Egyelőre a Merengő a célközönség, csak jó lenne fejlődni.

Igen, úgy akarom, hogy teljesen kívülről nézve leírni a cselekedeteit, hogy ne halljuk a gondolatait. Hm, hm, csak ha meg hirtelen szemszöget kap az, akinek eddig 25 fejezeten át nem volt, az is furcsa lehet. Ezt valóban látni kell, mert fejben tenisz módjára nem könnyű megvitatni. Lehet, azt fogom csinálni, hogy megírom szemszögesre meg szemszög nélkülire, aztán odaadom pár megaszondósabb tesztolvasónak, hogy melyik jön be nekik jobban.

Köszönöm a segítséget, ötletelést, véleményeket!

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Oh, a negyedik részről lemaradtam... erről is jó tudni.
Újabb könyveit nem olvastam mostanság, a Hollófiúkkal szemezek jelenleg. Anya már elolvasta, én viszont csak a fedőlap bámulásáig jutottam el.

_________________
Csak a hangom miatt nem lettem énekes.
Influenza: jobb adni, mint kapni.
Egy macskát mindenre megtaníthatsz, amit ő szeretne.

A sikerhez vezető út – karbantartás miatt – zárva.
Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

Azt bevallom, nem olvastam végig a trilógiát, már tetralógia talán..., csak az első könyvet De a Skorpióvágta tényleg jó ilyen szempontból.




Hehe, én is ott feküdnék szerintem



Parancsolj:

http://moly.hu/konyvek/les-edgerton-hooked



Szerintem nem minden esetben, de tényleg, ez már az a szint, hogy nem lehet általánosságokban beszélni róla. Ilyenkor meg látni kell a regényt. És amúgy tudni, kinek és hová szánod. Itt a Merin szerintem nyugodtan írhatsz hangulatkeltő prológust, ami felcsigázza az érdeklődést.
Amúgy tudok még ilyenre példát, Szélesi Sándor, Szörnyeteg a hajtóműben, elég filozofálgató fejezettel nyit, ha jól emlékszem, ilyen naplószerűen ír az elbeszélő, nagyon jó alapozást ad a regény mondanivalójának, hangulatot teremt, és csak a regény végén, ami egyébként E/3, jössz rá, hogy ki beszélt az elején. Itt is keretes a szerkezet, tehát az elejéről ismert beszélő tér vissza a regény végén.



Ha teljesen csak kívülről akarod leírni a karaktert, mintha egy külső megfigyelő lennél, aki csak regisztrálja a karakter cselekedeteit? Mintha egy detektív lennél, aki követi és megfigyeli? Ez szerintem igazán jól csak filmekben működik. Gondolom, hogy infót akarsz róla visszatartani, de szerintem fura lesz a váltás a közeli E/3-om után. Szerintem az lehet ilyenkor a gond, hogy esetleg nem vonod be az olvasót, és ha túl távoli, nem fogja érdekelni, hogy azzal az adott karakterrel mi történik. Egy filmben ott van helyette a sok képi inger, de amikor olvas, neki kell belehelyezkednie a karakterbe, és jó, ha érdekli, érez valamit iránta. Ha túl távoli, steril, talán ez nem alakul ki. Meg engem szokott kicsit bosszantani, ha érzem, hogy az író szándékosan tart vissza infót, eddig mindentudó elbeszélő pl. látványosan hallgat valamiről. De csak találgatok, és amúgy jó kérdés, nem tudok konkrétan válaszolni, lehet, hatalmasat tévedek.

Jelen idejű narrációt mostanra megkedveltem, főleg a Zoo city után, mostanában egyre több ilyen fantasy meg sci-fi könyv jelenik meg, és tényleg nagyon élő lesz tőle a szöveg. Van, aki ódzkodik tőle, de szerintem csak bele kell rázódni, ha jól van megírva a könyv, akkor egy idő után megszokod, és csak sodor magával...

A legalapvetőbb ok talán az lenne, hogy az áll rá a kezére. Viszont tipikus hiba, hogy valamikor átcsúszik múltidőbe, és akkor javítgathatja az ember.
Nem is annyira elterjedt, azért kevesebben vállalkoznak rá, mert így eléggé nagy a hibaarány száma egy fejezetben.

Erre szokták azt mondani - azt hiszem -, hogy minden éremnek két oldala van... előnyök és hátulütők egyaránt. Annyi mindent fel lehetne sorolni...

_________________
Csak a hangom miatt nem lettem énekes.
Influenza: jobb adni, mint kapni.
Egy macskát mindenre megtaníthatsz, amit ő szeretne.

A sikerhez vezető út – karbantartás miatt – zárva.
Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

Én sem sokkal találkoztam, eddig olvastam vagy kettőt, de nem értettem a jelen idő szükségességét, mert nyugodtan íródhatott volna múltban is. Vagy ez most jön divatba és hamarosan el fog terjedni?

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Igen, az E/1-nél az olvasónak már egyből azonosulásra van felkínálva a karakter, és ha történetesen mégsem tud az olvasó ennyire azonosulni vele, akkor borul az egész.
A Twilightban egy elég jó kis megoldás volt Edward gondolatolvasó képessége, ez is azért lett kitalálva, hogy ne az legyen az olvasó érzése, hogy bele van zárva a főhős karakter fejébe.
Az E/1 egy másik hátránya, hogy amit a főhősöd "mond", azt vagy elhiszed, vagy nem, meg kell bíznod az állításaiban. Úgymond megbízhatatlan a narrátor.

Én csak páholyból szoktam követni, és gyűjtögetni magamnak a lepottyanó morzsákat, amiket később hasznosítani tudok. Az biztos, hogy magasak az elvárások, és évről évre egyre magasabbak.

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Ez olyan, mint sok minden más: attól függ, hogyan adják elő. Én a múlt idejű írásokhoz szoktam, és még nem is nagyon találkoztam jelen idejű narrációval, azok viszont jók voltak. Azt nem mondom, hogy a kedvencem lett, s csak és kizárólag mostantól abból fog állni a repertoár, de emelem kalapom azok előtt, akik így meg tudják oldani.

_________________
Csak a hangom miatt nem lettem énekes.
Influenza: jobb adni, mint kapni.
Egy macskát mindenre megtaníthatsz, amit ő szeretne.

A sikerhez vezető út – karbantartás miatt – zárva.
Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

Minden véleménynek örülök.
Igen, azt én is láttam, hogy Aranymosáson sem szeretik a prológusokat, csak én direkt az olvasói szemszögre lennék kíváncsi, hogy ők hogyan viszonyulnak ehhez, szeretik-e vagy nem.

Engem érdekelne a könyv, amit említettél, előre is köszönöm, ha belinkeled.

Ez igaz, hogy egy prológussal kétszer kezdődik el egy történet, ráadásul ha jobban megnézem a történetemet, amivel kapcsolatban ezt kérdeztem, háromszor kezdődik el, nem is csak kétszer, úgyhogy lenne mire gyúrnom.

És vajon ha egy történet első fejezete ott kezdődik el, ahol a konfliktus megjelenik, a fordulat bekövetkezik, stb., akkor a prológus elveszíti a létjogosultságát, vagy van-e olyan, hogy még így is szükségesnek érződik? Ilyenre tudtok példát? Én ahogy emlékszem, a Twilight is úgy kezdődik el, hogy a lány új helyre költözik, de közben meg volt egy ilyen odaollózott prológus is (most tekintsünk el attól, ki mennyire szereti magát a történetet).

Az E/3-mal kapcsolatban jutott eszembe, hogy mi van akkor, ha van egy főhősöm, akinek közeli E/3 a szemszöge, de mondjuk van egy pár olyan fejezet, amikben ő nem szerepel. Ilyenkor mennyire elegáns ezt úgy elintézni, hogy azokban senki sem kap szemszöget? Vagy ez így túl távolságtartó lesz? Mert nagyon nem akarnék szemszöget adni annak a karakternek, aki ezekben a fejezetekben szerepelni fog, mert csak később derülnek ki róla lényegi dolgok.

Újabb kérdés: kinek mennyire tetszik a jelen idejű narráció?

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Pont Maggie Stiefvater Mercy Falls farkasai sorozatára gondoltam először. Ott még az első kötetben nem zavaró, amikor váltja egymást a két szemszög, viszont a harmadik kötetben már egyszerre néggyel is játszott, s sokszor voltam úgy, hogy nem tudtam, pontosan kinél is járok, hiába néztem meg előtte jó alaposan. Mestere ennek, ám valahogy a Forever nem jött össze annyira, szerintem.

Az E/1-től akkor szoktam falra mászni, mikor a középpontban egy hisztis lány áll, vagy éppen nem feltétlenül az, viszont az agyamra megy. Nagyon nem tud belemélyedni a többi karakter történetébe, hacsak nem bérel fel egy Edwardot vagy maga olvas a gondolatokban... Sokkal egyszerűbb reakciót írni, habár, ahhoz is kell egy tehetség, hogy a fő karakter szemével lássunk így is, érezzük azt az ellenszenvet valaki iránt, vagy akár a szeretetet is kifejezni. De úgy, hogy nem túlzóan, szinte már szappanoperás bevonattal, Don Juan de la Vega Titanicot elsüllyesztő tekintettel nézett imádott kedvesére, aki hasonló áhítattal, csorgó nyállal bámulta szíve választottját, s ott és akkor tudták, hogy szívük... blablabla, de nem is tárgyilagosan.
Ördögi kör.
A karakter szemszögben meg pont ez a gond... hogy ott meg úgy látjuk, ahogy a szereplő (ez által az író) láttatni akarja, és valószínűleg kézrátétellel tudjuk csak megállapítani, hogy valaki pl. miért rühelli annyira kedvenc főhősünket.

Az Aranymosásról pedig... egyszer odatévedtem ismerősöm által. Maradjunk annyiban, hogy míg elolvastam az egész jelentkezési folyamatot - pardon, tortúrát -, az agyam is beleizzadt. Ha valaki mazochista, örömmel ajánlom neki, én valószínűleg nem bírnám ki a hetekig tartó stresszt, görcsöt, kutyafülét, amíg átesik egy szűrőn, a legapróbb vessző mögé is bekukkantanak, van-e ott valami, aztán valószínűleg kapsz egy "bocs, nem" választ. Évekig az idegosztályon feküdnék egy ilyen után. XD

_________________
Csak a hangom miatt nem lettem énekes.
Influenza: jobb adni, mint kapni.
Egy macskát mindenre megtaníthatsz, amit ő szeretne.

A sikerhez vezető út – karbantartás miatt – zárva.
Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

Prológus, ha nem bánjátok, leírom, hogy én mit gondolok róla

Azt hiszem, aranymosáson szokták írni, hogy felesleges és nem kell, de ott elég jó oka van ennek: kb 10-20 oldal alapján dönt az előszűrő, hogy a regényed továbbjut-e, ha jól tudom. És ráadásul elég szigorú feltételei vannak egy feltételezett jó kezdésnek, hordoznia kell magában egy ún. írói ígéretet, csírájában a regény fő konfliktusainak meg kell jelenniük. Elvileg a jó kezdés ott nyit, ahol a főszereplő élete fordulatot vesz, változás áll be az életében, tehát nem egy átlagos nap leírásával, ezt nem is tartják jó kezdésnek. Van amúgy angol nyelven egy tök jó könyv, az egész arról szól, hogy írjunk regénykezdést, és ott felsorol pár szituációt, amik elcsépelt kezdésnek számítanak, pl ilyen az álomból ébredés, átlagos nap, üldöznek stb. több nem jut eszembe, de ha érdekel valakit, belinkelem a könyvet.
Ha szerintem jó kezdést akartok olvasni, ami tényleg megfelel ezen kritériumoknak, ott van Asimovtól az Acélbarlangok, ez teljesíti ezeket. Ráadásul a kezdésnek vhogy be kell vonnia az olvasót, fel kell keltenie a figyelmét. Ilyen kezdést nagyon nehéz írni. Azért szokták mondani, hogy ne írj prológust, mert prológussal kétszer kezdődik a szöveg, két kezdésen kell az olvasónak úgymond átrágnia magát, szóval nehéz ügy. De pont Arany pöttyös könyvnél olvastam keretes-szerkezet szerűen prológus-epilógus megoldást, jól megoldva, szóval sztem igazából mindent lehet, és az irodalom valahol erről is kellene szóljon, az alkotás szabadságáról, csak nagyon könnyű közben elveszíteni az olvasó érdeklődését. Szóval mérlegelni kell ezeket.

E/1 váltakozás, hogy főszereplők mind E/1ek, és fejezetenként váltakoznak a nézőpontok, baromi nehéz, mert egyedi hangot kell nekik adni, hogy rögtön felismerhető legyen, hogy most ki beszél, anélkül is, hogy feltüntetnénk, hogy ez most kinek a Pov-ja. Persze minden fejezet előtt fel szokták tüntetni, ki beszél, mert nem nagyon szokott ez sikerülni jól sokaknak . Maggie Stiefvater ennek nagy mestere, őt érdemes szerintem tanulmányozni ilyen szempontból, a Skorpióvágta egy fiú és egy lány nézőpontja, E/1ben, és nagyon jól szétválik a hangjuk, több hangot bevinni kettőnél tényleg nagyon nehéz lehet, most nem is jut eszembe példa, pedig biztos van.

E/3 nekem is a kedvenc "narrációs formám", de ott sem mindegy, hogy közeli vagy távoli E/3-ban írsz, valaki megköveteli, hogyha közeliben írsz, akkor végig közeli legyen, de valaki szerint lehet mozgatni, mint egy kamera fókuszát, mindkettőre láttam már jó megoldásokat. Erről a Boncnokon asszem van egy jó cikk.

E/3, E/1 csere, nem szokták szeretni, pedig a Kvantumtolvaj nagyon jól megoldja ezt, és több könyvben olvastam ilyet.

Az E/3-as írásmód szerintem tényleg nehéz - általában rövid kis fuvallatokra telik tőlem.
Van olyan könyv is, ami egyszerre 4 szemszöget vonultatott fel. Ott kissé össze is zavarodtam, végül annyi lett a végére, hogy "jó, oké, akkor most gondoljuk végig, mi is volt ez".
Igen, van a hirtelen váltásnak egy hatásromboló oldala. Mondjuk, ez most enyhe öngól lett, mivel ebben a gyilkos csapdában vagyok. Sebaj, vállveregetés jár érte.

_________________
Csak a hangom miatt nem lettem énekes.
Influenza: jobb adni, mint kapni.
Egy macskát mindenre megtaníthatsz, amit ő szeretne.

A sikerhez vezető út – karbantartás miatt – zárva.
Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

Köszönöm az újabb válaszokat! Még elmerengek a témán. Bár már merengek egy ideje.

Én olyan kiadott könyvet már olvastam, amiben egyes szám első személyben szólalt meg a két főhős, és az egyik fejezetben az egyik gondolatait olvashattuk, a másikban a másikét. Nem mindig volt egyszerű átugrani egyik fejből a másikba majd a következő fejezetben vissza, és így tovább egy egész könyvön keresztül, de meg lehetett szokni. Viszont ugyanez három, négy stb. karakterrel már sok lenne nekem.


Az az igazság, hogy ezt inkább látni kellene, mert így elsőre furán hangzik. Írós oldalakon azt mondják, milyen nehéz jól megírni egy történetet egyes szám 3. személyben, mert sokkal több problémát felvet, mint azt az ember gondolná, egy rakás kis trükkre van szükség, mert a karakter értelemszerűen nem láthat mindent, amit be szeretnénk mutatni. Ez a vegyes technika nekem kicsit túl könnyű megoldásnak tűnik. És szerintem ha az olvasó találkozik a prológusban az E/3-mal, lehet azt fogja várni, hogy a történet többi része is E/3-ban legyen, és az E/1 talán így felvezetve nem biztos, hogy a megfelelő hatást váltja ki. Nem lehet a prológus is E/1-ben?

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Szerintem ugyanúgy jó, mintha csak pár évvel, esetleg hónapokkal a sztori indulása előtt történik. Sőt, ami több ezer éve történt, az sokkal misztikusabbá (ha szabad így fogalmaznom) teszi startot, szerintem.^^



Szerintem ez elég zavaró. Ha egy történet E/3-ban van megkezdve, akkor úgy is legyen befejezve. Az, ha E/3-ban szereplői szemszöget vált az író, nem baj. Sőt, hatalmas tehetségre vall, ha valaki ezt úgy tudja megoldani, hogy közben nem zavarja össze az olvasót. De ha már E/3-ból E/1-be ugrik, az eléggé... durva.

_________________

Én személy szerint nagyon szeretem, ha egy történetben idéznek múltat, hogy s mint történt, akár egy prológusban is. Szerintem megadja a hangulatot, csak ne legyen poéngyilkos, az előrehozott spoilereket nem nagyon bírom. Egy jó prológus felkelti az érdeklődést, megragadja az olvasót és behúzza a történetbe, véleményem szerint. Sokszor maga a "rejtély" felvetése is arra ösztönzi az illetőt, hogy továbblapozzon, utánajárjon és megtudja, mi is az.

Persze, szerintem minden azon függ, hogy mennyire van jól megírva. A magyartanárom mindig azt mondja, hogy egy fogalmazásnál mindig az elejének és a végének kell ütősnek lennie, elvégre, az első és utolsó benyomás az, ami mérvadó. Onnantól kezdve, hogyha van egy olyan kezdés, ami pont úgy tökéletes, ahogy van, s megteszi a hatását, nem érdekel, hogy ősemberek humbalalukáznak (ilyen szó nincs ) vagy valahonnan a sztori folyásából kanyarították ki azt az egy jelenetet. Az előbbinél sokszor az szokott lenni, hogy ott van a megoldás, csupán azt az olvasó még nem tudja...

Engedelmetekkel, én felvetnék e mellé egy újabb kérdéssort, ami részben kapcsolódik ehhez a témához... szerintetek a szemszögváltás mennyire elfogadható? Tegyük fel, hogy az író nem E/3-ban ír, hanem én központú történetet visz. Meddig nem lenne túlzás a több szemszögű írásmód?
Vagy az mennyire elfogadható, hogy mondjuk bizonyos részek írói szemszögben vannak bemutatva, míg vannak olyanok, amikor a szereplő fejével látjuk az eseményeket? Esetleg ide kapcsolható az is - amin több hétig rágódtam -, hogy mennyire jön ki furán az, hogy mondjuk pont a prológus E/3-as, és utána folytatódik a történet, mintha mi sem történt volna, és rögtön a főszereplő fejében találhatjuk magunkat?

_________________
Csak a hangom miatt nem lettem énekes.
Influenza: jobb adni, mint kapni.
Egy macskát mindenre megtaníthatsz, amit ő szeretne.

A sikerhez vezető út – karbantartás miatt – zárva.
Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

Köszönöm a válaszokat! Ez a pókos agyagedényes dolog nyomós indoknak tűnik. Mármint, ha a történet tényleg kevésbé érdekfeszítően indul, akkor nem is baj egy ilyen prológus. Én romantikus történetnél is láttam olyat, hogy az utolsó valamelyik jelenetből egy pár kiszedett oldal volt a prológus, és elég jól működött. Bár ott is volt akció, szóval nem annyira kimondottan csak romantikus volt.

Meg Dan Brown valamelyik könyvében olvastam még ilyet, hogy a prológus bemutatja valakinek a halálát, aztán az első fejezetben elkezdődik maga a történet a nyomozgató főhőssel. Csak pont ezt írták valahol fórumban, hogy ha majd úgyis csak a történet végén világosodhat meg az olvasó, oda minek az az előrevetítős prológus, mert addigra úgyis elfelejti, mit olvasott az elején. De mondjuk Dan Brown könyveit én egy nap alatt bevágom, szóval ott nincs időm elfelejteni.

Igazából nekem sincs bajom a prológusokkal, ha olvasok egy könyvet, akkor inkább felkelti az érdeklődésemet, csak annyi sok ilyet olvastam újabban, hogy prológus nem kell, mert csak árt a sztorinak, hogy már elbizonytalanodtam, kell-e a történetembe, amit megírtam vagy inkább kuka. De tényleg az dönti el, hogy jól van-e megírva, csak ezt író szemmel annyira nehéz meglátni.

És az mennyire jó szerintetek, hogyha egy olyan jelenet van a prológusban, ami mondjuk több ezer éve történt? A sztori meg egy jóval későbbi időben játszódik, csak a múltbeli dolgok kihatnak rá.

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Én bírom, ha a könyveknél van prológus. Az elpöttyintett információkban az a legjobb, hogy a legelején látod először, aztán amikor egy későbbi fejezetben értelmet nyer, akkor fogod a fejet, hogy "te jó isten, hát ez volt a bevezetésben!". Az a legjobb, ha végig fennmarad az érdeklődés, de az sem rossz, ha útközben elfelejted az elejét, s a történetben jössz rá, miért is kulcsfontosságú az a rész.
Nekem a kedvenceim azok, mikor egy prológusban az író ismeretlen alakokkal kezdi a sztorit véletlenszerű helyeken, ami később létfontosságú lesz a történetben. De természetesen az sem akadály, ha nincs bevezetés.

_________________