Anabel irományai

Anabel

Sziasztok! >:D<

Röstellem nagyon, hogy elmaradt a tizenharmadik fejezet feltöltése, csuda egy szám ez a tizenhármas, de nyilván nem akarom erre fogni. Viszont magyarázathegyekbe sem szeretnék bocsátkozni, mert itt vagyok, élek és írok, továbbra is a magam és a ti szórakoztatásotokra, remélem, még ti is éltek és olvastok majd, és még nem felejtettétek el teljesen a sztorit. ^^

És akkor íme, egy gyors előzetes a Hullámvasutasok 13. fejezetéből, szeretettel a nemlétező tarisznyámból:
"Felülök és kinyitom a szemem. Nem akarok erre gondolni. Korábban is sokszor álmodtam meg más varázslók halálát, idegenekét, akiknek még a nevét sem tudtam, így sosem adódott alkalmam utánamenni a dolognak. Mára már nem is aludtam semmit, egész éjszaka azzal voltam elfoglalva, hogy különböző megfogalmazásokban játszottam le magamban a jelenetet, ahogy beavatom Faythe-t az egészbe. De végül persze a kisördög győzött a vállamon, aki csak mondogatta és mondogatta, hogy képtelen vagyok megtenni. És tényleg az vagyok."

Az évközbeni frissítésekről egyelőre még nem tudok biztosat mondani, meglátjuk, hogy milyen évem lesz. Egyezzünk ki annyiban, hogy próbálom magam tartani a megszokottakhoz, szóval elvileg két hét múlva szombaton újra találkozunk. ^^

Remélem jól telik a nyár utolsó napja mindenkinek! :pbunny:

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

Elnézést a hosszabb kimaradásért, tanév vége és hasonló finomságok szóltak bele az alkotásba, de végre itt a nyár, úgyhogy a hétvégén érkezik is a Hullámvasutasok 13. fejezete!

Előzetest most nem hoztam, mert rengeteg-rengeteg minden történik a fejezetben, és kivételesen nem szeretnék semmit sem előre lelőni. De annyi biztos, hogy izgalmas fejezeteknek nézünk elébe, beleértve a most soron következőt is.

A nyári frissítésekről annyit, hogy biztosan nem fogom tudni tartani magam a továbbiakban a két hetes frissítési időhöz, mert ugyan itt a nyár, de júliusban például egyáltalán nem leszek internetközelben, viszont a laptopomat mindenhova hurcibászni fogom magammal, és a lehetőségekhez mérten minél többet próbálok nektek írni.

Úgyhogy ilyen formán most egy jó darabig ez lesz az utolsó feltöltés, de pánikra semmi ok, augusztusban újra találkozunk, addig is lehet spekulálni, kritikát írni, újraolvasni az eddigi részeket.

Köszönöm, hogy egész évben velem tartottatok, remélem itt lesztek még a legközelebbi találkozásunknál is!

Külön köszönet azoknak, akik véleményt is hagytak maguk után, nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire jól esett olvasni a soraitokat, mennyi löketet adtatok nekem! Veronka, L_L_Moonlight, jajacica, josie, Chm23, eli, Corvus Gravis, köszönöm, tényleg.

Jó nyarat, sok limonádét, fagyit, lángost, és minden más földi jót nektek! %:>

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

Először is bocsánat, amiért eltűntem mindenfajta életjel nélkül, egyszerűen beszippantott az iskola és a programhegyek, és amikor végre odáig jutottam, hogy volt egy leheletnyi szabadidőm, akkor jobbára csak fetrengtem az ágyamon és a plafont bámultam, mert a vegetáláson kívül semmi másra nem maradt energiám.

Másodszor pedig a hétvégén érkezik a Hullámvasutasok 12. fejezete! Ezúttal Fred szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket, remélem, már várjátok. ^^ Hoztam egy kis ízelítőt, hogy addig se maradjatok hoppon, amíg szombaton újra találkozunk:

"– November első hétvégéjén pedig már meccs van! Hogy akarsz oda kiállni edzetlenül?
– Merlinem, majd edzek külön, ez nem akkora tragédia.
Sophie úgy néz rám, mint egy tökkelütöttre.
– Hajtó vagy, ember!
– Na, nem mondod – forgatom meg a szemem, mire ő, ha lehet, még elkeseredettebben pislog rám.
Ekkor James megköszörüli a torkát.
– Nos, khöm, én igazán nem akarok ebbe az egészbe beleszólni… de az azért tökre érdekelne, hogy mégis hogy a nyavalyába győzted meg végül Steve Stevront?
Legnagyobb döbbenetünkre csend a válasz. Hosszú-hosszú csend."
Köszi a megértést és szép napot nektek! :beee:

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

Ééés érkezik is a Hullámvasutasok 10. fejezete, csak egy pöppel később, mint azt ígértem. Elnézést a késlekedésért, remélem a fejezet kárpótol titeket. ^^ És, ha minden igaz, jövő héten már töltöm is fel a 11. fejezetet, kompenzálásképpen a hosszú kihagyásért.

Addig is, itt egy részlet az érkező fejezetből:

"– Te, Fay – bököm meg a kezét. Egy pillanatig egészen furcsán néz rám, aztán kitisztul a tekintete, és most már tökéletesen le tudom olvasni az arcáról, hogy mit gondol, mielőtt még kimondaná.
– Ne hívj így.
– Most miért ne? – értetlenkedem a makacsságán. – Tök jól hangzik.
Faythe csak a fejét rázza.
– Csak gondolj bele, mi lenne, ha téged egyik napról a másikra mindenki Jamnek szólítana, mert „tök jól hangzik” – ironizál, kezével idézőjeleket rajzolva a levegőbe.
– Jam? – fintorgok. – Jó, oké, akkor maradsz Faythe."

Jó olvasást hozzá!

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

Sajnos elfelejtettem jelezni, hogy külföldön vagyok, és ezért nem érkezik a következő fejezet. Hétfő hajnalban repülök vissza, és amint kicsit összeszedem magam, már töltöm is fel nektek. ^^ Jelenleg még azon is gondolkozom, hogy dupla részt rakok fel kárpótlásul a kihagyásért, viszont még nem tudom, hogy mennyi időm lesz írni. Mindenesetre jön a következő rész mindenképpen hétfő-kedd magasságában.

Köszi a megértést, szép napot nektek!

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

Ma érkezik a Hullámvasutasok 9. fejezete!

Nagyon boldog vagyok, hogy végre prezentálhatom nektek, remélem, ti is várjátok, és tetszeni fog a folytatás. ^^ Kritikákért most is kuncsorognék egy picit, mert nektek írom ezt a történetet, és mindig olyan jó érzés, ha visszajeleztek, akár pár szóban is.

Napsütéses-gyönyörű napot nektek!

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

Végre felkerült a Hullámvasutasok 8. fejezete, bocsi a csúszásért, nem jött ki úgy a lépés, ahogy terveztem. Remélem, tetszeni fog nektek Maya szemszöge, én imádtam írni! ^^

Szép napot, sok mosolyt meg ilyenek! ✌

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

Persze sikeresen átszerveződött az életem egy pillanat alatt, úgyhogy elnézést mindenkitől, végül úgy alakult, hogy ma tudom feltölteni a következő fejezetet.

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

A Hullámvasutasok 8. fejezete kivételesen pénteken érkezik, mert a hétvégén nem leszek a számítógép közelében. Ez a fejezet meghozza az utolsó hiányzó szemszöget, nagyon izgatott vagyok, hogy mit fogtok szólni hozzá! Következzék a szokásos részlet, legközelebb már képekkel jelentkezem. ^^

"Az eső egyre hangosabban dobol az ablakon, szinte még akkor is hallani vélem, amikor a vonat vijjogó hangok és kellemetlen rázkódások kíséretében lefékez a roxmorts-i állomáson. Legszívesebben most azonnal betörném a fülkénk ablakát, csak hogy beáramolhasson a semmivel össze nem téveszthető esőszag, mégis, csendben szedelődzködöm, arcomat a kifejezéstelenség mögé rejtem, és a süketet játszom, amikor Anthony megkérdezi, hogy jól vagyok-e."

Mindjárt itt a tavasz, szóval madárcsicsergést kívánok mindenkinek, meg mosolygós napokat. ✌

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

A Hullámvasutasok 7. fejezete a mai nap folyamán érkezik!

Egy kis ízelítő:
"Szeretem én a tengert. Tényleg, nincs annál jobb, mint amikor az ember fia csak egy mártózásra beugrik a vízbe, és feljővén a mélykékből, sós vizet nyel, sőt, ha olyan szerencséje van, még a szemét is kimarhatja a só. Aztán, mivel hogy csak egy mártózásra ment be, kikecmereg a partra, ahol a homokon úgy kapkodja a lábát, mintha legalábbis egy sárkány torkán táncolna, miközben a lába combközépig homokos lesz. Esetleg még bele is talpalhat egy kagylóba, kis vérveszteség igazából frissítő hatású. Maga a földi paradicsom, én mondom.
Nem, igazából nincsenek ilyen kamu problémáim. Tényleg szeretem Franciaországot, van egy olyan hangulata, ami nagyon könnyen beszippant, sőt, rengeteg álomtalan éjszakát is magam mögött tudhatok. Egyszerűen csak próbálok felépíteni valami szalonképes érvelést, amiben nem szerepel az, hogy azért van már rohadtul mehetnékem, mert otthon vár a barátnőm."

Remélem, nektek is tetszeni fog. ^^

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

A Hullámvasutasok 6. fejezete hamarosan felkerül! Nagy bocsánatkéréssel tartozom, mert a januári eseménykavalkádban elszámoltam a heteket... Addig is, kárpótlásul, pár előzetes infó:

Szemszög: Faythe
Cím: Váratlan vendég

Rövid részlet:
"Félrebiccentett fejjel mustrálom a Weasley-család fürdőkádját. A víz hangosan zubog, és ha bele tudnék állni, a bokámat éppen elfedné az eddig felgyülemlett víztömeg.
– Nem kell segítség? – kiabál át Hermione az ajtón.
– Nem, tényleg nem! – Újabb két nem állt be a sorba. – Máskor is egyedül intézem. – Persze ez nem igaz, otthon speciális zuhany van, de most minden mindegy.
Meg fogom ezt most oldani."

Titokban tartandó titokzatos titok, vagyis inkább tény az elkövetkezendő 7. fejezetről: se nem Faythe, se nem Fred szemszög várható, és a megcsúszás miatt jövő héten, február 4-én, szombaton már olvasható lesz idefönt, a Merengő csodálatos hegytetői berkeiben.

Kiéhezett kiáltás kritikáért: köszönöm.

Sayonara ✌
(Ma valahogy nem megy a kommunikáció.)

Anabel

Sziasztok! >:D<

A Hullámvasutasok 5. fejezete már adminkézen!

Mivel nem tudom, hogy mennyi időn belül kerül fel, ezért gyorsan kaptok egy előzetest, még ha ezzel most kicsit meg is csúsztam.

"– Hogy te mekkora egy kamu vagy! – taszít rajtam egyet futtában röhögve. – Nátha, hah?
Felveszem a tempót, hátrakurjantok a mamájának egy viszontlátást, Clarke maga elé dobja a gördeszkáját, majd felpattan rá. Fekete topot és sortot visel, nincs rajta cipő, a lábán és a karján az elmaradhatatlan hennák futnak szerteszét.
– Most mi a tematika? – érdeklődöm kiabálva, mert ha az ember fut, egyszerűen nem lehet normális hangerővel beszélni.
– Dzsungel – válaszolja vidáman, neki nem kell megerőltetnie magát, gördeszkázás közben is rendesen veszi a levegőt. – Csináltam a bal combomra egy húsevő növényt, majd megmutatom, ha odaértünk."

Remélem tetszeni fog, írjatok kritikát, a játék ugyanaz lesz, mint az előző fejezetnél.

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

Kicsi szomorúsággal tölt el, hogy az utóbbi fejezetekhez nem érkezett visszajelzés, de kitartok, mert gondolom, ez a kulcsa az egésznek. Úgyhogy aki esetleg olvassa a Hullámvasutasok néven futó agyszüleményemet, azt itt is buzdítanám, hogy nyugodtan írja meg kritikában, hogy mit gondol a történetről, nem harapok érte. ^^

Vágjunk is bele, hoztam is egy részletet a következő fejezetből, ami december 24-én fog napvilágot látni a Merengőn (a két hetes frissítési idő pedig pont így jött ki).

"Meglegyintem a pálcát, és nem történik az égvilágon semmi. Gerard kikapja a kezemből, ledobja az asztalra, amit Ollivander úr egy horkantással jutalmaz.
– Drága fiam, ha nem mennél az agyamra, azt mondanám, akár méltó utódom is lehetnél. Rémes, ahogyan a pálcákat tárolod. Törődés, törődés kell nekik! Ha az izgatottságod elfeledteti ezt veled, akkor egy nap még nagyon megjárod – fortyog magában.
– Tudod, nem mindig volt ám ilyen zsörtölődő vén szatyor – suttogja Gerard a sarokban ülő nagyapja felé pillantva. – Tavaly nyáron elkapta a sárkányhimlő, és az ő korában az ilyesmit kész csoda, ha túléli az ember."

Szerintem nem nehéz kitalálni, hogy kinek a szemszöge következik. ^^
Kellemes ünnepeket mindenkinek! xmas

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

Holnap érkezik az új fejezet! ^^ Most előzetest nem hoztam, helyette viszont elárulom, hogy a következő részt Fred fogja elmesélni nekünk. Nagyon imádtam írni, remélem nektek is tetszeni fog!

Kellemes ünnepeket nektek! xhihi

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

Fúha, nagyon régen jártam erre, úgyhogy illik most ide is összeszednem egy magyarázat féleséget. Aki esetleg olvasta az adatlapomat, az nagyjából képben van a dolgokkal, de azért ide is leírom kicsit részletesebben.

Szóval jól eltűntem, bocsánat. Még május táján elkapott egy gondolat, ami csak nem hagyott nyugodni, és ami ahhoz vezetett, hogy teljesen máshogyan kezdtem gondolni a történetemre (Két keréken), és az egész üzenetre, amit közvetíteni akarok vele. Ennél fogva azt találtam a legjobb megoldásnak, ha eltűnök, és csak az írásra koncentrálok, és ez végül is sikerült. ^^ Amit tudni kell rólam, hogy tizedikes gimnazista vagyok, ezért eléggé rohanós az életem, mindig van valami, és sokszor, amikor végre lenne időm az írásra, olyankor már csak a plafont bámulom, és képtelen vagyok egyáltalán gondolkodni. De azért persze vannak nyugisabb időszakok, legalábbis rajta vagyok, hogy időről-időre legyenek, és olyankor teljes szívvel-lélekkel vetem bele magam az írásba. (:

Az eltelt hónapokban megírtam az egész történet egyharmadát, nagyon élvezem, és elképesztő kíváncsi vagyok, hogy ti mit fogtok szólni hozzá! ^^ Persze legszívesebben feltölteném az összes fejezetet egyszerre, de muszáj elég időt adnom magamnak, hogy megírjam a második, majd a harmadik harmadát is a sztorinak úgy, hogy közben ti ne érezzétek azt meg. Értem ezalatt azt, hogy ne kelljen hónapokat várni egy-egy fejezetre, ha éppen nincs időm leülni a gép elé.

Amit elárulok így előzetesben, az az, hogy a történetet a négy főszereplő szemszögéből írom, fejezetenként váltogatva a nézőpontokat. A prológusban is megjelenik Faythe balesetén kívül másik három történetszál, James Sirius Potteré, Fred Weasleyé és Maya Katherine Reedé. Hogy hogyan fognak összeérni vagy eltávolodni egymástól a szálaik, azt egyelőre fedje homály. Viszont hoztam nektek egy részletet a következő fejezetből, amiről nem nehéz kitalálni annak, aki olvasta a prológust, hogy kinek a szemszögéből íródott.

"– Igazából nincs mitől tartanod – fog bele anya a buzdító beszédébe, amikor már letudtuk a szokásos kocsiba beemeléses-tortúrát, és gázt adott. – Nagyon jól teszitek Julie-val, hogy a szíveteken viselitek a kicsik sorsát. Emlékezz, hogy neked milyen nehéz volt először…
És csak mondja végeláthatatlanul a tényeket, próbálva valami életet verni belém, és ami azt illeti, próbálok úgy tenni, mint akibe lelket öntenek a szavai, mert értékelem, amit értem tesz. A nyári munka ugyanis, amire jelentkeztünk, Skóciában lesz, és az egésznek az a lényege, hogy az ott nyíló kerekesszékes intézetbe úgymond „toborozzuk” a gyerekeket. Szerintem anyum azt hiszi, hogy félek itt hagyni az otthonom, pedig erről szó sincs. Mármint persze, hiányoznának, de ez pont egy olyan kaland, amibe akár bele is vágnék. Amivel igazából problémám van ebben az egészben, arról anyunak nem beszélhetek."

Röviden: következő fejezet november 26-án, szombaton várható.
Nagyon izgatott vagyok, úgyhogy utólagos elnézéseteket kérem a szokásosnál hosszabb kisregényért, amit ide sikerült firkantanom.

Legyen nagyon szép napotok!

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

Nem igazán sikerült betartanom a két hetes frissítési időt, ezért jöttem bocsánatot kérni. Szóval ne haragudjatok, kicsit megsűrűsödtek a fejem felett a felhők az elmúlt hetekben, időm se volt összeszedni a gondolataimat. De! Csütörtöktől tavaszi szünet, úgyhogy a tizenegyedik fejezet legkésőbb a szünetben megérkezik végre. ^^

A Szétszakított emlékképek c. egyperces-láncnak tervezett történetet leszedtem, mert elég nyilvánvalóvá vált, hogy örülnöm kell, ha a Két kerékenre tudok elég időt szánni, nem ha még kétfelé is oszlana a figyelmem... De ki tudja, egyszer talán újra napvilágot lát a sztori. :-Ą

Köszönöm a türelmeteket! O:-)

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

Végre valahára befejeztem a Két keréken átírását, és innentől kezdve visszatérek a kétheti frissítéshez. ^^

(Aki esetleg még nem tud róla: úgy döntöttem, hogy az egész történetet úgy, ahogy van, előre tolom két évvel, vagyis öregítettem egy sort a szereplőimen.) Az átírás nem hozott magával annyira sok lényegi változást, csupán szabadabbnak érzem magam tőle, mert a tervezett történések megírásánál nem lesz lelkiismeret furdalásom, hogy ehhez meg ahhoz még túl fiatalok, és ezért inkább kihagyom az ezt meg azt a történetből. Talán a leglényegibb változás az, hogy nem kell megijedni, ha Hugo esetleg néha be-betoppan a történetbe, mert ő is (ahogy a többiek) öregedett két évet, és ezért már bőven másodikos a Roxfortban. (Hozzá hasonlóan feltűnik majd valószínűleg Lily Potter is, Al és James húga.)

A történet egésze szempontjából azonban a vizsgázást megelőző, és magát a vizsgázást érintő részeket írtam át a leginkább. Nem akarok teljesen földtől elrugaszkodott lenni, nyilván két és fél hónap alatt nem lehet bepótolni öt teljes tanévet; viszont, ha azt nézem, hogy Fay már tizenhat éves, (Neville-nek még az RBF évében voltak bajai a lefegyverzőbűbájjal, mégis lerakta a vizsgát), és csupán a legeslegfőbb tantárgyakból kellett vizsgáznia, látok benne lehetőséget. Egyedül az átváltoztatástan vizsgáját tette le várakozáson felülire, a többi mind csak elégségesre sikerült, de a tanárok ennek ellenére megengedték, hogy megkezdje a RAVASZ szintű képzéseket: úgy kell tanulnia, mint a kis angyalnak, és amennyiben probléma lép fel, különtanárhoz kell járnia.

Már csak annyi van hátra, hogy a Merengőn is megejtsem, amit a saját kis dokumentumomban már megtettem. A kódolások miatt ez kicsit hosszadalmas procedúra lesz, de igyekszem megbirkózni vele. Mindeközben már elkezdtem a tizenegyedik fejezet írását, úgyhogy érkezik az is, leghamarabb jövő hétvégén tudnék frissíteni.

Az Éhezők Viadalás történetben egyelőre bizonytalan vagyok. Egy hirtelen ötlet volt, és nem tudom, hogyan fog beleférni az időmbe (egyelőre sehogy), de azért majd igyekszem frissítgetni. Azt viszont nem szeretném, hogy olyan kerüljön ki a kezem alól, aminél nem hoztam ki a legtöbbet magamból, ezért egyelőre nincs friss.

Szép hetet nektek, és ezúton is köszönöm a türelmeteket! $rose

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

Sajnos csúszok egy hetet a Két keréken frissítésével, mert előző héten sítáborban voltam, az azelőtti hetem meg nem úgy sikerült a szabadidő szempontjából, ahogyan szerettem volna. Nem szeretnék olyan fejezetet hozni, ami rövidebb, mint amit elterveztem, vagy nem tudtam legalább egyszer átolvasni. Úgyhogy ezer bocsánat, jövő hétvégén számíthattok a tizedik fejezetre.

Azonban, hogy ne hagyjalak titeket olvasnivaló nélkül, úgy döntöttem, hogy elkezdem feltölteni a Szétszakított emlékképek című, Éhezők Viadala fandomban játszódó drabble-láncomat. Tényleg csak leheletnyi, de jelentőségteljes pillanatokból építkező történet, nagyon kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá! (:
Leírás: Emor Riothaw túlélte a tizenharmadik körzet lebombázását. A Kapitóliumban aláírják a Hűtlenségi Egyezményt, és a fiú mérget vesz rá, hogy nem fogják életben hagyni. Az akasztásnál azonban sokkal kegyetlenebb dolog vár rá: részt kell vennie az első Éhezők Viadalán.

Sok önfeledt nevetést és szép hetet kívánok nektek! (:

Anabel

Ui. És elnézést azért a hanyagságomért, hogy a kilencedik fejezet feltöltését nem jeleztem itt. Aki esetleg innen tájékozódik, akkor neki írom, hogy két hete frissítettem: Bátortalan lépések és bajos lépcsők címre hallgat a fejezet. (Újabban rákaptam a hosszabb címekre.^^)

Anabel

Sziasztok (Ti, kik tán léteztek, s olvassátok eme sorokat)! >:D<

Szombaton feltöltésre került a 8. fejezet, Ezentúl hárman megyünk büntetőmunkára címmel! (:
Újévi fogadalmaim egyike, hogy megpróbálok egy kicsivel több rendszerességet csempészni az életembe, úgyhogy ezentúl kéthetente szombatonként számíthattok frissítésre. Ha bármi szösz szállingózna a rendszerbe, igyekszem errefelé valamilyen úton-módon jelezni felétek. Jelenleg nagyon pozitívan állok a dologhoz, ugyanis (egyébként teljesen véletlenül) ezt a fejezetet is már két hét eltolódással pakoltam fel az előzőhöz képest. (:

Illetőleg történt még egy boldogságos dolog az elmúlt időben, a történet átlépte a bűvös százas oldalszámot még a nyolcadik fejezet során. Ennek megünneplésére hoztam nektek egy kis ízelítőt a kilencedik fejezet elejéről, melynek címét egyelőre fedje homály. Az évnyitó lakoma finomságaival: boldog századik oldalt skacok! <:-P

"Fred és James legalább kétszer annyi ételt tömött magába, mint amit egy normális pocaktérfogatnak be kéne fogadnia, mégsem mutatták a rosszullét legkisebb jelét sem. A magam részéről enyhén émelyegtem, mert bár a második fogásnál tökéletesen jól laktam, a desszertet azért mégsem akartam kihagyni.
– Nehogy már, hogy azt még meg bírod enni – méltatlankodtam, amikor Fred leemelt egy újabb kehely málnával és ostyával díszített, csokoládépudinggal leöntött vaníliafagylaltot.
– Naná, simán – vágta rá minden kétkedés nélkül. – Nem tudod, mit veszítesz, amikor nemet mondasz egy ilyenre.
– De, sajnos pontosan tudom – húztam a számat.
– Naa, hanyagold kicsit a fogyót – noszogatott, és az orrom alá tolta az első falatot. – Semmi bajod nem lesz tőle.
– Ha semmi baj alatt a hányást érted, akkor tényleg igazad van – jegyeztem meg fintorogva, és eltoltam a kiskanalat. Hm. Talán el kellett volna mesélnem nekik, hogy úgy kamu az egész fogyókúra, ahogy van, de akkor be kellett volna azt is ismernem, hogy miért is kamuztam, amit meg nem szerettem volna; arra meg nem illik kamuzni, hogy az ember miért kamuzott. Szóval bebuktam. – Nagyon tele vagyok.
James éppen az utolsó falat bogyós-banános muffinjával küzdött, amikor őszinte félelemmel a szemében felém fordult:
– Te hánytatod magad?
Meghökkenve bámultam rá, aztán a tenyerembe temettem az arcom, és kirobbant belőlem a hitetlen röhögés."

Sok mosolyt kívánok, és hogy tudjatok időt szakítani azokra akiket/amiket szerettek! (:
(És kitartást azoknak, akik szintén a januári félévzárással szenvednek... argh.)

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

Elbírálás alatt a 7. fejezet! (:
Íme az ígért részlet, kicsit megkésve, de még mindig a feltöltés előtt:

"– Egy átok után használhatsz-e újabb átkot? – kérdezte a jegyzeteimet böngészve Fred, és hatalmasat ásított. Míg ő a kanapén nyúlt el, addig sréhen tőle egy fotelben foglaltam helyet, közelebb a kandallóhoz, amelyben már csak pislákolt az a tűz, ami pár órája még nagy lánggal égett Ronald gondoskodó pálcaforgatásának jóvoltából. Álmosan pillantottam az órára, ami lassan tízet ütött, miközben az elmémben kutattam a megfelelő válasz után.
– Ööö… Nem?
– Ezt most kérdezed vagy állítod? – vonta fel a szemöldökét Fred.
– Hagyj békén, leragad a szemem – reagáltam le magabiztosan, mert eszembe jutott a válasz. – És azért nem, mert amíg tart a hatása az első átoknak, addig a következő lepattan róla, és ez veszélyes.
– És minek következtében pattan le róla?
– Az átkok egymással való taszító hatásának következtében – daráltam.
– Kész, vége, tudod – csapta be a telefirkált füzetem, és nagy ívben ledobta a szőnyegre.
Fáradtan lehunytam a szemem. Fehér foltok szúrták át a sötétséget, majd el is tűntek. Fél füllel hallottam, ahogy Fred mormogja:
– Esküszöm, elmegyek holnap vizsgázni veled. Mindenből kiválót tennék le, Merlin a megmondhatója, hogy sokkal jobban sikerülne, mint az évvégim."

A képet pedig a Weasley családról hoztam, ők így együtt most egy jó darabig ebben a fejezetben voltak utoljára jelen.
Kép

Kellemes Ünnepeket Nektek! x:)

Remélem az új évben minél hamarabb fel tudom nektek tölteni az ezt követő fejezetet! Addig is hasonló finomságokra lehet számítani, mint idézet, és montázsok. (:

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

Feltöltésre került a hatodik fejezet! (:
Rövid ismertető: Faythe egy csillagokkal teli augusztusi éjszakán visszagondolva leírja az érzéseit és tapasztalatait az elmúlt hónapokkal kapcsolatban. A szálak a mugli életében is tovább bonyolódnak, boszorkánytanoncként pedig egy új tanárral kell szembenéznie, méghozzá Fred Weasley személyében...

Tudom, hogy hatalmas volt a kimaradás, de azért remélem fel tudjátok venni a történet fonalát. Nem tervezem abbahagyni a történet írását, tudom, hogy ez egyszer megtörtént, akkor ihlethiány állt a háttérben. Mostanra viszont már vannak terveim, és a nagy kihagyás egyedül az én egészségügyi állapotomnak volt köszönhető. (Nem tudom, ki mennyire jártas itt fejfájás kérdésben, nekem öt éves korom óta van, és szeptember-októberre nagyon durván beerősödött. De kiderült, hogy a rejtett kancsalságom van, és magam is alig hiszem, de amióta szemüvegem van -két hete-, nem fáj a fejem. Aki tudja, hogy milyen, amikor valami non-stop fáj, akkor azt is tudja, hogy milyen boldog és hálás vagyok most.)

Az ígért képeket pedig hamarosan elkezdem felpakolni. (: A hetedik fejezetet pedig serényen elkezdtem bepötyögni, de sajnos a hétvégém nagyon zsúfolt, így ezen a héten biztosan nem fogom tudni feltölteni. Viszont cserébe megleplek majd titeket egy részlettel ebből a bizonyos következőből a képek mellé. (:

Szép napot nektek! (:

Anabel

Anabel

Sziasztok! >:D<

Mivel lassacskán beköszönt egy újabb ősz, ami számomra az iskolakezdéssel és a rendszertelen(ebb) frissítéssel egyenlő, így gondoltam létrehozok egy ilyen témát, hogy legyen hol kérdezősködni, hogy miért késik a következő fejezet (bár azt hiszem ezt a kérdést csak én fogom automatikusan megválaszolni, titeket pedig inkább az fog érdekelni, hogy mikor jön a következő fejezet - és ezt is igyekszem majd megválaszolni, minden jóstehetségemet latba vetve, amiből khöm... nem hinném, hogy túl sok jutott :mrgreen:

).

Illetőleg mostanában azon kaptam magam, hogy olyan képek után kutatgatok a neten, amiknek a szereplői szerintem egészen közel állnak az általam megálmodott karakterekhez. Mert bár képzelőerőnk határtalan, néha jó összeegyeztetni a két képet, ami az író és az olvasó fejében születik meg. (Testvérem példának okáért váltig állította, hogy márpedig Luna lila hajú, mi az, hogy a filmben szőke? :pbunny:

) Meg engem kifejezetten szórakoztat, ha elbíbelődhetek ilyenekkel, gondoltam megosztom veletek fejezetről-fejezetre ezeket a képeket/montázsokat, és kíváncsian várom, hogy mit szóltok hozzájuk.

És akkor gyors információ a hatodik fejezetről:
Azt ígértem nektek, hogy még szeptember beállta előtt érkezik ez a fejezet, és bár nem állok vele a legjobban (oké, eléggé nagy csúszásban vagyok), de minden erőmmel azon leszek, hogy betartsam ezt az ígéretem.

Boldog (utolsó) nyári napokat mindenkinek!

Hamarosan jelentkezem,
Anabel

Merengő Fórum

Anabel irományai

Ki van itt