Gumiszoba

bojoe

BNori írta:

Ja, hát az néha nekem is túlzásnak tűnt, de általában élveztem az ilyeneket, mintha Gyula bá így rám kacsingatott volna.

Amúgy meg Rejtőőő :xx:

Engem nem suliban ismertettek meg vele (talán jó is, vhogy a kötelező szó mindig is taszító hatással volt rám, még úgy is, hogy amúgy ritka nagy könyvmoly tudok lenni), hanem apu szereti, és egyik nyáron megtaláltam itthon egy csomó könyvét, elkezdtem olvasni, aztán faltam őket egymás után, és tiszta szerelmes voltam. (Szívszerelmem még mindig Rozsdás :xx:

Meg Texas Billt is szeressük. Meg a Sárga Garnizon fickóját, akinek elfelejtettem a nevét, mert szörnyű névmemóriával vert meg az ég

)

én asszem 4.-es lehettem, és furcsa élménnyel kerültem közelebb rejtőhöz. vendégségbe mentünk valakihez, akinél ledöbbentem, hogy egy külön szobája padlótól plafonig könyvvel van tele. kiskamaszként én meg megkérdeztem, h ezt mindet olvastad? (akkoriban már én is olvastam, de csak szigorúan történelmi ifjúsági regényeket). és akkor látta az elképedésem, és nem tudom konkrétan miért azt, de a kezembe nyomta a szőke ciklon egyik 60-70-es évekbeli kiadását. másnap visszavittem, h van-e még.
aztán kiderült, hogy az unokatesómnak is megvannak, újabb kiadásban (a sárga kötetek...) a légiós regényekkel folytattam. emlékszem, egy napon anyám rám nyitott a szobámban és orvost akart hívni. török szultán művészi levelétől a földön fetrengtem és fuldokoltam a röhögéstől.
a nyáron az unokatesómmal ilyenekkel szórakoztattuk egymást, hogy rólam te ne irgájj, mert fejbeváklak egy kőzgasszán biszkálóval. ami egy sujos dárttty.

de hát lehet-e nem röhögni a hagyomány rejtői definiíciójától (Egy bolond százat csinál)? Vagy eme megjegyzéstől: én olvasott ember voltam, mert háromszor is olvastam a Lohengrint. vagy pl a légionisták üres óráikban itt ütötték agyon az unalmas óráikat és egymást. vagy: a kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. a kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. vagy: két deci vörösbor, három deci rummal hígítva...

kész, most is röhögök...

Merilwen

Hiriajuu írta:

BNori írta:

Ja, hát az néha nekem is túlzásnak tűnt, de általában élveztem az ilyeneket, mintha Gyula bá így rám kacsingatott volna.

Amúgy meg Rejtőőő :xx:

Engem nem suliban ismertettek meg vele (talán jó is, vhogy a kötelező szó mindig is taszító hatással volt rám, még úgy is, hogy amúgy ritka nagy könyvmoly tudok lenni), hanem apu szereti, és egyik nyáron megtaláltam itthon egy csomó könyvét, elkezdtem olvasni, aztán faltam őket egymás után, és tiszta szerelmes voltam. (Szívszerelmem még mindig Rozsdás :xx:

Meg Texas Billt is szeressük. Meg a Sárga Garnizon fickóját, akinek elfelejtettem a nevét, mert szörnyű névmemóriával vert meg az ég

)

Hú, a Sárga Garnizonba nem ugrik be, hogy hívták a fickót. xD Valami beszélő neve volt, azt tudom. De mondjuk az elég általános jelenség Rejtőnél.

Nekem egyébként Galamb a szívemcsücske, meg Henry Fécamp ótejóég. A Csontbrigád az nagyon szíven ütött, az az egyik kedvencem talán. :xx:

Jimmy Fool. Még nem olvastam a Sárga Garnizont, Rejtő-szakértő apum világosított fel a névről

Nekem Rozsdás és Galamb mellett még Félix a kedvencem a Vesztegzár a Grand Holtelben-ből :xx:

Ja, meg Elder is, ugyanonnan. Valahogy nagyon megfogott a barátságuk… :-D

Most meghoztátok a kedvemet, hogy (újra)olvassak tőle valamit… Talán a Piszkos Fred-tetralógia lesz a kiválasztott, mert – szégyenszemre – az utolsó két kötetre már alig emlékszem. :oops:

Hiriajuu

BNori írta:

Ja, hát az néha nekem is túlzásnak tűnt, de általában élveztem az ilyeneket, mintha Gyula bá így rám kacsingatott volna.

Amúgy meg Rejtőőő :xx:

Engem nem suliban ismertettek meg vele (talán jó is, vhogy a kötelező szó mindig is taszító hatással volt rám, még úgy is, hogy amúgy ritka nagy könyvmoly tudok lenni), hanem apu szereti, és egyik nyáron megtaláltam itthon egy csomó könyvét, elkezdtem olvasni, aztán faltam őket egymás után, és tiszta szerelmes voltam. (Szívszerelmem még mindig Rozsdás :xx:

Meg Texas Billt is szeressük. Meg a Sárga Garnizon fickóját, akinek elfelejtettem a nevét, mert szörnyű névmemóriával vert meg az ég

)

Én nem is emlékszem, hogy mióta olvasom, komolyan.

Szerintem amióta az olvasói eszemet tudom, azóta. Ezerszer olvastam már a legtöbb művét. Van, amit nem, mondjuk, engem a vadnyugati meg a magyar darabjai nem tudtak megfogni, de az idegenlégiós vonatkozásúak az örök kedvenceim.

Hú, a Sárga Garnizonba nem ugrik be, hogy hívták a fickót. xD Valami beszélő neve volt, azt tudom. De mondjuk az elég általános jelenség Rejtőnél.

Nekem egyébként Galamb a szívemcsücske, meg Henry Fécamp ótejóég. A Csontbrigád az nagyon szíven ütött, az az egyik kedvencem talán. :xx:

Aquilotto Argento írta:

Na, ez például engem is idegesített. Enélkül is sokan mondták, hogy ez így HP-s meg úgy... de ezzel még csak rájátszott. Különösen az zavart, hogy pl. Percyt írta bele. Viszont ha úgy nézed, a táltosviadal elég nagy esemény ahhoz, hogy az egész Világ(fa) révülői/varázslói/mágusai/boszorkányai részt vegyenek rajta. Egyszerűen a konkrét személyekre való, nehezen félreérthető utalások nem kellettek volna bele szerintem.

Most valahogy meghoztátok a kedvemet az újraolvasáshoz

Nekem is, de nem merek nekiállni, annyi írnivalóm van most, nem hagyhatom hogy megint beszippantson. xD
Meg tényleg, Percy, azon is mit röhögtem!

nem volt konkrétan kimondva, hogy ő az, én ezért szerettem - csak egy ilyen kikacsintás volt azoknak, akik a HP-t is szeretik. Szóval én nem éreztem erőltetettnek, én örültem az ilyeneknek.

BNori

Ja, hát az néha nekem is túlzásnak tűnt, de általában élveztem az ilyeneket, mintha Gyula bá így rám kacsingatott volna.

Amúgy meg Rejtőőő :xx:

Engem nem suliban ismertettek meg vele (talán jó is, vhogy a kötelező szó mindig is taszító hatással volt rám, még úgy is, hogy amúgy ritka nagy könyvmoly tudok lenni), hanem apu szereti, és egyik nyáron megtaláltam itthon egy csomó könyvét, elkezdtem olvasni, aztán faltam őket egymás után, és tiszta szerelmes voltam. (Szívszerelmem még mindig Rozsdás :xx:

Meg Texas Billt is szeressük. Meg a Sárga Garnizon fickóját, akinek elfelejtettem a nevét, mert szörnyű névmemóriával vert meg az ég

)

Aquilotto Argento

bojoe írta:

ami nekem végképp nem tetszett, hogy belekeverte a brit varázslóvilágot. tehát egy kicsit összemosta a brit, az ősmagyar (nomád) és boszorkány mágiát. és ha vami nem volt logikus, akkor máshonnan pótolt.

Na, ez például engem is idegesített. Enélkül is sokan mondták, hogy ez így HP-s meg úgy... de ezzel még csak rájátszott. Különösen az zavart, hogy pl. Percyt írta bele. Viszont ha úgy nézed, a táltosviadal elég nagy esemény ahhoz, hogy az egész Világ(fa) révülői/varázslói/mágusai/boszorkányai részt vegyenek rajta. Egyszerűen a konkrét személyekre való, nehezen félreérthető utalások nem kellettek volna bele szerintem.

Most valahogy meghoztátok a kedvemet az újraolvasáshoz :)

Hiriajuu

bojoe írta:

ez teljesen így van. más izlések, más pofonok.
a gyerek-felnőtt témát úgy értem, h nem tudom, h kinek akar szólni. néha ide, néha oda. bár tény, hogy én nem tiniként olvastam. mint ahogy a hp-t sem, de ott nem zavart.
a logikátlanság és a plusz fandom alatt azt érettem, hogy a hp-ben vlahogy fel volt építve minden, mint a legovár. itt nem. a világfa olyan volt mint a jenga nevű játék, visszafelé játszva. volt egy alig álló váz, amibe utólag tömte be a kiegészítőket. de valhogy akkor is instabil lett. ami nekem végképp nem tetszett, hogy belekeverte a brit varázslóvilágot. tehát egy kicsit összemosta a brit, az ősmagyar (nomád) és boszorkány mágiát. és ha vami nem volt logikus, akkor máshonnan pótolt.
illetve a logikát úgy pótolta, hogy: ja, mert egyébként ez úgy van, hogy.
JKR logikátlansága másképpen vetül le. pl a roxfort tanulóinak száma, v pl a tekergők térképe.
gergő esetében viszont nagyok az ugrások, és úgy érzem, hogy sokszor kell magyaráznia a dolgokat. pl ott van Rúzspiros esete, akiről kiderül, hogy ő a göncöl szekér. no, azt hiszem, ott indult el bennem ez a kétség.

Ó, pont a Rúzspiros!

Nekem az pont úgy tetszett, fel se merült bennem eddig, hogy belemagyarázás lenne. Lehet persze, hogy igazad van, de ha az, akkor nálam betalált, mert azt nagyon frappánsnak találtam. Mindig fúrta az oldalam, hogy Rúzspiros mitől szentiens, meg ilyen jófej.

Meg én pl. pont jót röhögtem a brit varázslók behozásán is, emlékszem mikor rájöttem hogy a sánta botos varázsló az aurorcsapat élén Mordon volt az ötösben, fogtam a fejem hogy neee.

A jengás hasonlat viszont jogos, de tök jó.

mert nekem emiatt tetszett, sose tudhattam, hogy mikor esik be a következő oldalra egy náthás vérfarkas, vagy balettozó troll, vagy akármi. Kiszámíthatatlan volt az egész, úristen beugrott Tocsi, a beszélő vécécsésze meg Kászon, a kutyafejű kamion. Á, imádtam.

Nem volt zárt világ, annyi teret adott a fantáziának, hogy csak na.

Én szerelmes vagyok abba a káoszba, amit Gyula bá teremtett, pont a káoszos mivolta miatt.

De tény, hogy én számkivetett tiniként olvastam, és úgy nagy élmény volt elmerülni egy ilyen világban, ahol bármi megtörténhet (és általában meg is történt xD), de gyereknek lenni jó benne.

bojoe

Hiriajuu írta:

bojoe írta:

én anno nagyon régen, még a megjelenéskor olvastam a gergő trilógiákat böszörményitől, de nem tudtam vele mit kezdeni. néha nagyon gyerekeknek szólt, néha nagyon felnőttes volt a téma, néha pedig tele volt logikátlansággal, és a "ja, azt elfelejtettem mondani, hogy azért történt ez meg ez, mert amúgy öt évvel ezelőtt..."

sztem böszörményi nem hitte el, hogy a gergő sorozatból lesz valami, és a végén már csak nyögve-nyelés lett.
a másik, ami nem tetszik benne, hogy elindult egy témakör felhasználásával, és a végén már erőltetetten próbált behozni valami vérfrissítést, aminek semmi köze nem volt az eredeti fandomhoz, és csak próbálta belemagyarázni.

amúgy nem rossz sorozat, de sajna rossz időben jött ki. sokan (és szerintem én is) a hp-vel vonták párhuzamba, és ez rányomta a bélyegét. ha pár évvel később kezdte volna kiadni, és kicsit átgondoltabban vezeti a cselekményt, logikusabban építi fel, hatványozottan jobb lett volna.

Hát egy tiniknek szóló regénysorozatnál, ami a Gergő volt, szerintem egy értelmű, hogy néha felnőttes, néha gyerekes - én pont ezt szerettem benne.

Felnőttként kezelte a fiatal szereplőket az élet komoly dolgaiban, de nem feledkezett meg arról, hogy gyerekekről van szó, gyerekes és néha irracionális érzelmekkel. Pl. Gergő félelme a kórházaktól ilyen volt - gyerekkori élmény miatt félt tőle, de felnőtt módjára megtanulta kezelni ezt a félelmet. Coming of age sztori volt ez, a jobbik fajtából, szerintem.

Az viszont, hogy a végén már semmi köze nem volt az eredeti fandomhoz, azért nem jogos szvsz, mert már az első könyvben elég egyértelműen a szánkba rágták, hogy Világfa van, rajta a levelek a mindenféle világok, ergó fandomok, ergó bármi megtörténhet bármikor. Ez egy nagyon frappáns és elegáns megoldás volt szerintem Gyula bától, meg persze kicsit lusta is, mert így nem kell magyarázkodnia, haha. De én elnéztem neki.

Logikátlanságra nem emlékszem belőle, pedig én azoknak nagy vadásza vagyok, HPből csípőből tudnék hozni öt-nyolcat, de Gergőkből nem rémlik, hogy fönnakadtam volna bármi ilyesmin.

Érdekes ez a HP-s dolog is, hallottam, hogy ezt mondják, hogy ez a magyar HP, de sose tudtam megérteni. Azon kívül, hogy mágia meg fiú főszereplő van, nem sokban hasonlított, ez meg azért nem alap egy ilyen összehasonlításra szerintem.

Bár én előbb lettem Gergő-fan, mint HPs, vagyis hogy a HP iránti igazi rajongásom később ütközött ki, a Gergőket meg azonnal megszerettem.

Kinek a pap, kinek a paplan, mi?

ez teljesen így van. más izlések, más pofonok.
a gyerek-felnőtt témát úgy értem, h nem tudom, h kinek akar szólni. néha ide, néha oda. bár tény, hogy én nem tiniként olvastam. mint ahogy a hp-t sem, de ott nem zavart.
a logikátlanság és a plusz fandom alatt azt érettem, hogy a hp-ben vlahogy fel volt építve minden, mint a legovár. itt nem. a világfa olyan volt mint a jenga nevű játék, visszafelé játszva. volt egy alig álló váz, amibe utólag tömte be a kiegészítőket. de valhogy akkor is instabil lett. ami nekem végképp nem tetszett, hogy belekeverte a brit varázslóvilágot. tehát egy kicsit összemosta a brit, az ősmagyar (nomád) és boszorkány mágiát. és ha vami nem volt logikus, akkor máshonnan pótolt.
illetve a logikát úgy pótolta, hogy: ja, mert egyébként ez úgy van, hogy.
JKR logikátlansága másképpen vetül le. pl a roxfort tanulóinak száma, v pl a tekergők térképe.
gergő esetében viszont nagyok az ugrások, és úgy érzem, hogy sokszor kell magyaráznia a dolgokat. pl ott van Rúzspiros esete, akiről kiderül, hogy ő a göncöl szekér. no, azt hiszem, ott indult el bennem ez a kétség.

Hiriajuu

bojoe írta:

én anno nagyon régen, még a megjelenéskor olvastam a gergő trilógiákat böszörményitől, de nem tudtam vele mit kezdeni. néha nagyon gyerekeknek szólt, néha nagyon felnőttes volt a téma, néha pedig tele volt logikátlansággal, és a "ja, azt elfelejtettem mondani, hogy azért történt ez meg ez, mert amúgy öt évvel ezelőtt..."

sztem böszörményi nem hitte el, hogy a gergő sorozatból lesz valami, és a végén már csak nyögve-nyelés lett.
a másik, ami nem tetszik benne, hogy elindult egy témakör felhasználásával, és a végén már erőltetetten próbált behozni valami vérfrissítést, aminek semmi köze nem volt az eredeti fandomhoz, és csak próbálta belemagyarázni.

amúgy nem rossz sorozat, de sajna rossz időben jött ki. sokan (és szerintem én is) a hp-vel vonták párhuzamba, és ez rányomta a bélyegét. ha pár évvel később kezdte volna kiadni, és kicsit átgondoltabban vezeti a cselekményt, logikusabban építi fel, hatványozottan jobb lett volna.

Hát egy tiniknek szóló regénysorozatnál, ami a Gergő volt, szerintem egy értelmű, hogy néha felnőttes, néha gyerekes - én pont ezt szerettem benne.

Felnőttként kezelte a fiatal szereplőket az élet komoly dolgaiban, de nem feledkezett meg arról, hogy gyerekekről van szó, gyerekes és néha irracionális érzelmekkel. Pl. Gergő félelme a kórházaktól ilyen volt - gyerekkori élmény miatt félt tőle, de felnőtt módjára megtanulta kezelni ezt a félelmet. Coming of age sztori volt ez, a jobbik fajtából, szerintem.

Az viszont, hogy a végén már semmi köze nem volt az eredeti fandomhoz, azért nem jogos szvsz, mert már az első könyvben elég egyértelműen a szánkba rágták, hogy Világfa van, rajta a levelek a mindenféle világok, ergó fandomok, ergó bármi megtörténhet bármikor. Ez egy nagyon frappáns és elegáns megoldás volt szerintem Gyula bától, meg persze kicsit lusta is, mert így nem kell magyarázkodnia, haha. De én elnéztem neki.

Logikátlanságra nem emlékszem belőle, pedig én azoknak nagy vadásza vagyok, HPből csípőből tudnék hozni öt-nyolcat, de Gergőkből nem rémlik, hogy fönnakadtam volna bármi ilyesmin.

Érdekes ez a HP-s dolog is, hallottam, hogy ezt mondják, hogy ez a magyar HP, de sose tudtam megérteni. Azon kívül, hogy mágia meg fiú főszereplő van, nem sokban hasonlított, ez meg azért nem alap egy ilyen összehasonlításra szerintem.

Bár én előbb lettem Gergő-fan, mint HPs, vagyis hogy a HP iránti igazi rajongásom később ütközött ki, a Gergőket meg azonnal megszerettem.

Kinek a pap, kinek a paplan, mi?

bojoe

én anno nagyon régen, még a megjelenéskor olvastam a gergő trilógiákat böszörményitől, de nem tudtam vele mit kezdeni. néha nagyon gyerekeknek szólt, néha nagyon felnőttes volt a téma, néha pedig tele volt logikátlansággal, és a "ja, azt elfelejtettem mondani, hogy azért történt ez meg ez, mert amúgy öt évvel ezelőtt..."

sztem böszörményi nem hitte el, hogy a gergő sorozatból lesz valami, és a végén már csak nyögve-nyelés lett.
a másik, ami nem tetszik benne, hogy elindult egy témakör felhasználásával, és a végén már erőltetetten próbált behozni valami vérfrissítést, aminek semmi köze nem volt az eredeti fandomhoz, és csak próbálta belemagyarázni.

amúgy nem rossz sorozat, de sajna rossz időben jött ki. sokan (és szerintem én is) a hp-vel vonták párhuzamba, és ez rányomta a bélyegét. ha pár évvel később kezdte volna kiadni, és kicsit átgondoltabban vezeti a cselekményt, logikusabban építi fel, hatványozottan jobb lett volna.

rejtő... hát az rejtő. az külön műfaj.

furcsa, hogy nem kötelező olvasmány, pláne nem a novellái és a kisregényei.
a maga fekete humorú, hihetetlen szövegérzékkel megírt helyzetkomikumokra alapozó jelenetei alapművek. sajnos ezek az ismertebbek. (illetve, dehogy sajnos). ám ezek tényleg csak ponyvák, amikben az átlagosnál több irodalom van. pl a tájelírásai és a hasonlatai mesterművek, és utánozhatatlanok.
ám az igazi kincsek a pár soros írásai, amiket érteni kell.
egyébként összességében rejtő egy nagy sumák volt. volt 6-8 alapsztorija, amit többször is elsütött, csak mindig más szövegkörnyezetben és helyszínnel. ezeket egészítette ki konfliktusokkal. hagyta, hogy a szereplői járják az útjukat és történjen velük vlami, ami odaillik. sztem alapjaiban csak a váz, a krimi háttere volt meg, azt egészítette és toldozta-foltozta. és így lett zseniális.
és talán az első ismert fic is tőle származik.

a három testőr afrikában cím inkább az elátkozott part történetére illik, nem? csak áthelyezte a történetet időben és térben, illetve más neveket adott a szereplőknek, akiket az alvilágból emelt ki.

Merilwen

Tessék, egy napra kihagyom a GSZ-t, és huszonakárhány új hozzászólás vár… :roll:

Aquilotto Argento írta:

Na, ezért szerettem én a magyartanáromat. Elég sok klasszikus szépirodalmi kötelezőnk volt, de kevesebb, mint más iskolába járó ismerőseimnek. Volt viszont helyette Harry Potter és az azkabani fogoly, meg Három testőr Afrikában, és hasonlók.

Hogy te mekkora mázlista vagy! Én csak azt az egy dolgot szeretem a magyartanáromban, hogy a Kőszívű ember fiait átrakta nyolcadikra, a Légy jó mindhaláligot meg teljesen kihagytuk, szerencsére… Pont elég volt belőle az a részlet, ami benne volt a tankönyvben. ~x(

Amúgy Jókaival nekem sincs semmi bajom, sőt.

De tényleg kéne néhány Rejtő Jenő meg Vavyan Fable-könyv a listára. Az utóbbi a humora mellett, ha jót választunk ki, valamilyen szinten életre való felkészítésnek is jó.
(Amúgy nekem most is a Vörös és fekete felett kéne ülnöm, az osztályom már valószínűleg megírta belőle az „elolvastad?”-dolgozatot, de a Da Vinci kód érdekesebb volt

)

Aquilotto Argento

Hiriajuu írta:

Kadma írta:

Rejtő az magától értetődik :D Meg hát ja, a furcsaságnak is vannak fajtái meg fokozatai :D

Egyébként azt mondanám, hogy igen, de sajna nem. :D Pl. nagy szívfájdalmam hogy még jobbnak számító gimikben se tesznek róla említést, pedig pont az a műfaj, amit szerintem kéne, mert ponyva, de szórakoztató, tehát a fiatalság ideális célközönség lenne. Nincs nekem bajom Jókaival és barátaival, de ha csak a klasszikus szépirodalmat erőltetjük, ne csodálkozzunk, hogy az átlagtini nem szeret olvasni.

Na, ezért szerettem én a magyartanáromat. Elég sok klasszikus szépirodalmi kötelezőnk volt, de kevesebb, mint más iskolába járó ismerőseimnek. Volt viszont helyette Harry Potter és az azkabani fogoly, meg Három testőr Afrikában, és hasonlók. :)

Hiriajuu

Kadma írta:

Rejtő az magától értetődik

Meg hát ja, a furcsaságnak is vannak fajtái meg fokozatai

Egyébként azt mondanám, hogy igen, de sajna nem.

Pl. nagy szívfájdalmam hogy még jobbnak számító gimikben se tesznek róla említést, pedig pont az a műfaj, amit szerintem kéne, mert ponyva, de szórakoztató, tehát a fiatalság ideális célközönség lenne. Nincs nekem bajom Jókaival és barátaival, de ha csak a klasszikus szépirodalmat erőltetjük, ne csodálkozzunk, hogy az átlagtini nem szeret olvasni.

Kadma

Hiriajuu írta:

Meg én mániákusa vagyok az ilyen egyedi stílusú íróknak, nem véletlen szeretem Rejtőt is, meg Márquezt, vagy hogy ne menjünk ennyire messzire, itt Merin is azok az írók a nagy kedvenceim, akik valami olyat tudnak, amit senki másnál nem láttam még.

Rejtő az magától értetődik

Meg hát ja, a furcsaságnak is vannak fajtái meg fokozatai

Hiriajuu

Sybill Dumbledore 02 írta:

Hű, megijt eltűntem, de most talán nem maradtam le annyira

Én espciel pont a Rorásűzőket olvastam Böszörményitől (amúgy köszi az akánlást :xx:

), annak is csak az első részét, de azt én mondjuk nagyon bírtam. Az a vissszaszámlálós az milyen? Az az eredeti címe, vagy a 9... 8... 7? De ha kiplvastam a Hercegnő lányait, mindenképpen kivedzek tőle egy könyvet

A Gergő-sorozat jó lesz "kezdésnek"? Végtére is a Rontásűzőket elég régen olvastam.

Gergő, mindenképpen!

Három könny a trilógia alapból, Álomfogók, Bűbájketrec és Táltosviadal. Ennek a folytatása kicsit komolyabb hangvételben a két Álomvámpírok, szintén Gergős. Kiegészítő ugyan, de van olyan jó, mint a Gergő, az a Zsófi és az Ősboszorkány, ez is trilógia amúgy kb, csak egy könyvben három összefüggő sztori, Gergő tesójának a kalandjairól mesél a Gergő-könyvekkel párhuzamban.
Szintén kiegészítő, egy mellékszereplőről, a Monyákos-trilógia, az nagyon szórakoztató izé. Meg van két olyan kieg, ami igazából stand alone sztori, a Bolhedor Lovagjai meg a Rúvel hegyi legenda.
És ez így együtt az egész Gergő-franchise.

Visszaszámlálás amúgy szintén jó, de az egész más. Mmint stílusában amúgy látványosan Böszörményi, de idegesítő tud lenni néhol, meg zavaros is picit, és a végére tök nem arról szól, mint ahonnan elkezdődött.

Én nagyon szerettem, de nem Gyula bá karrierjének a csúcspontja.

Sybill Dumbledore 02

Hű, megint eltűntem, de most talán nem maradtam le annyira

Én espciel pont a Rontásűzőket olvastam Böszörményitől (amúgy köszi az akánlást :xx:

), annak is csak az első részét, de azt én mondjuk nagyon bírtam. Az a vissszaszámlálós az milyen? Az az eredeti címe, vagy a 9... 8... 7? De ha kiplvastam a Hercegnő lányait, mindenképpen kivedzek tőle egy könyvet

A Gergő-sorozat jó lesz "kezdésnek"? Végtére is a Rontásűzőket elég régen olvastam.

szerk.: A tükör-srácot hogy hívták? Savanyác? Mert én mondjuk őt szerettem, meg azért a többieket is, de neken Kaplonyról valahogy a fiatal Piton jut eszembe. De talán csak mert olyan könyvet olvastam, amiben volt illusztráció az elején? :-?

Ki tudja.
Az ő könyve tetszett, meg amúgy szeretem a magyaros-témájú műveket is, de a stílusát lehet, nem mondanám kesvencemnek (efelől majd akkor nyilatkozom, ha újra olvastam tőle

)

megint szerk.: a fentebbiekbem Böszörményiről beszéltem, természetesen :-D

Hiriajuu

Kadma írta:

Ja, hát Böszörményinek van egy olyan furcsa stílusa, amit valaki vagy imád, vagy rühell.

Ez tény. De én az imádók táborát erősítem!

De el tudom képzelni, hogy valaki a falra másszon tőle, bár ez nem egyedi jelenség szerintem.

Meg én mániákusa vagyok az ilyen egyedi stílusú íróknak, nem véletlen szeretem Rejtőt is, meg Márquezt, vagy hogy ne menjünk ennyire messzire, itt Merin is azok az írók a nagy kedvenceim, akik valami olyat tudnak, amit senki másnál nem láttam még.

Kadma

Ja, hát Böszörményinek van egy olyan furcsa stílusa, amit valaki vagy imád, vagy rühell.

Hiriajuu

Kadma írta:

Nekem az Álomfogókkal volt ilyesmi problémám, mintha Gyula bá nemigen tudná eldönteni, egyáltalán most melyik században is járunk. Néha már derengett valami, utána meg abszolút nem.

Meg engem Gergő idegesített. Nagyon. Mindig vártam a Zsófis részt.

Ó, de ott legalább nem tengett túl.

Meg valahogy nekem pont ettől volt olyan varázsos meg egyedi, hogy minden kavarodott benne. xD Bár én speciel Gergőt is imádtam, a maga összes tökéletlenségével együtt. Az első Álomvámpírokba mondjuk meg tudtam volna csapni néha, de ott is megértettem a szenvedését.

Bár én a fiú főszereplőkkel mindig jobban tudtam azonosulni, mint a lányokkal, Zsófi üdítő kivétel volt ebből a szempontból.

Még Böszörményi munkásságából is, mert ott azért meglepően sok női szereplőt el bírtam viselni. Nem mindet, persze. (Az én utálat-listám élén Boglárka és Cseperke áll, fúúúú.)

Kadma

Hiriajuu írta:

Azon a műmájerkedésen, amit Gyula bá lerendezett Angelinával meg a diszkó-őrületével, hát azon sírva röhögtem legtöbbször, meg az arcomat kapartam, hogy miéééért? Pedig jól indult, az első könyv kalandos volt, a másiknak azt a nagyon történelmi szagát szerettem, de a hármas kinyírta az egészet. Elő se vettem azóta.

Nekem az Álomfogókkal volt ilyesmi problémám, mintha Gyula bá nemigen tudná eldönteni, egyáltalán most melyik században is járunk. Néha már derengett valami, utána meg abszolút nem.

Meg engem Gergő idegesített. Nagyon. Mindig vártam a Zsófis részt.

Aquilotto Argento

Hiriajuu írta:

A Zsófi viszont annyira jó volt. Strong female character ftw! Imádtam Zsófit, olyan igazi volt: tinilányos, esetlen, meg szerelmes néha, de semmiképpen nem azért volt ott, hogy lány legyen, szóval igazi jó női karakter volt, akivel lehetett azonosulni. :D

A Gergő könyvekben néha azt éreztem, hogy méltatlanul háttérbe szorult a tesó mellett. Szerintem mindenképpen jót tett a karakternek, hogy kapott egy külön trilógiát :)

Hiriajuu írta:

Aquilotto Argento írta:

Én a Zsófi történeteket olvastam nagyon régen... azokat mindenképpen újra kellene olvasnom. A Rontásűzőkből az első kettő az egészen tetszett, viszont a harmadik, az nem tudott lekötni egyáltalán...

Haha, vajon miért? :D Az a könyv szerintem igazán rémesre sikerült, egyszerűen követhetetlen volt, tök indokolatlan dolgok történtek benne állandóan. Azon a műmájerkedésen, amit Gyula bá lerendezett Angelinával meg a diszkó-őrületével, hát azon sírva röhögtem legtöbbször, meg az arcomat kapartam, hogy miéééért? Pedig jól indult, az első könyv kalandos volt, a másiknak azt a nagyon történelmi szagát szerettem, de a hármas kinyírta az egészet. Elő se vettem azóta.

Na igen, az baromi zavaros volt... Próbáltam kitalálni hogy ki a rossz, meg ki van kivel, de csak csavart rajta még egyet, meg még egyet... Tisztára M. Night Shyamalan

Hiriajuu

Aquilotto Argento írta:

BNori írta:

A Rontásűzőket olyan régen olvastam, hogy már alig emlékszem rá, de arra emlékszem, hogy az elsőt szerettem nagyon. Meg Kaplonyt. Mertazért. Amúgy pedig én Zsófi történeteiért is nagyon odavoltam. :xx:

Én a Zsófi történeteket olvastam nagyon régen... azokat mindenképpen újra kellene olvasnom. A Rontásűzőkből az első kettő az egészen tetszett, viszont a harmadik, az nem tudott lekötni egyáltalán...

Haha, vajon miért?

Az a könyv szerintem igazán rémesre sikerült, egyszerűen követhetetlen volt, tök indokolatlan dolgok történtek benne állandóan. Azon a műmájerkedésen, amit Gyula bá lerendezett Angelinával meg a diszkó-őrületével, hát azon sírva röhögtem legtöbbször, meg az arcomat kapartam, hogy miéééért? Pedig jól indult, az első könyv kalandos volt, a másiknak azt a nagyon történelmi szagát szerettem, de a hármas kinyírta az egészet. Elő se vettem azóta.

A Zsófi viszont annyira jó volt. Strong female character ftw! Imádtam Zsófit, olyan igazi volt: tinilányos, esetlen, meg szerelmes néha, de semmiképpen nem azért volt ott, hogy lány legyen, szóval igazi jó női karakter volt, akivel lehetett azonosulni.

Aquilotto Argento

BNori írta:

A Rontásűzőket olyan régen olvastam, hogy már alig emlékszem rá, de arra emlékszem, hogy az elsőt szerettem nagyon. Meg Kaplonyt. Mertazért. Amúgy pedig én Zsófi történeteiért is nagyon odavoltam. :xx:

Én a Zsófi történeteket olvastam nagyon régen... azokat mindenképpen újra kellene olvasnom. A Rontásűzőkből az első kettő az egészen tetszett, viszont a harmadik, az nem tudott lekötni egyáltalán...

BNori

Hiriajuu írta:

(Kell nekem egy Tanarilla :xx:

)

Óigeeennnn :xx:

Hiriajuu

Kadma írta:

Btw a 9..8..7 sorozatot olvasta valaki? Én oda meg vissza voltam látva a témát, de a végére már csak kapkodtam a fejem, hogy mi a pék van, és ki van kivel ~x(

Az a Visszaszámlálás, Kadma, amiről itt locsogtam az előbb.

Szóval, igen, én is olvastam pl. Elsőre nem jött át, meg még másodikra sem, de most már szerelmes vagyok bele, csak tényleg anynira zűrös, hogy meg kell hagyni neki az időt.

Aqui, dettóóó. Mmint én mindegyiket imádtam igazából, ha kedvencet kéne választani, a hármast mondanám, a tündéres szál miatt. (Kell nekem egy Tanarilla :xx:

)

Aquilotto Argento

Kadma írta:

Btw a 9..8..7 sorozatot olvasta valaki? Én oda meg vissza voltam látva a témát, de a végére már csak kapkodtam a fejem, hogy mi a pék van, és ki van kivel ~x(

Először 15 évesen olvastam, akkor nagyon tetszett, meg minden. Azután tavaly nyárin elővettem újra, és néztem, hogy mi a szösz van...

Hiriajuu írta:

Azon túl, hogy olvass sokat? :D Olvass sok jót. Könnyűt. Beszippantósat. Böszörményi Gulya bácsit Gergő-sorozatát tudom ajánlani erre, nekem az a legfergetegesebb könyvélményem a mai napig, ha előveszem, le se tudom tenni. És szép, magyar, fordulatos. Ritka kincse a magyar irodalomnak. :D

Csak egyetérteni tudok, főleg az első Álomfogók könyv hihetetlenül jó (az a kedvencem, meg a harmadik). Ahogy felépíti a révülők világát, szépen fokozatosan, élvezetes leírásokkal, az mesteri. :D

Kadma

Btw a 9..8..7 sorozatot olvasta valaki? Én oda meg vissza voltam látva a témát, de a végére már csak kapkodtam a fejem, hogy mi a pék van, és ki van kivel ~x(

Hiriajuu

BNori írta:

Lehet, hogy nekem is eljön majd amúgy az az idő, de még pár éve olvastam el, és nem is fejeztem be rendesen, szóval akkor szerintem tényleg nem voltam hozzá a kellő hangulatban vagy érettségben vagy nemtom. :labi:

Amúgy pedig nagyon bírom őt. A Rontásűzőket olyan régen olvastam, hogy már alig emlékszem rá, de arra emlékszem, hogy az elsőt szerettem nagyon. Meg Kaplonyt. Mertazért. Amúgy pedig én Zsófi történeteiért is nagyon odavoltam. :xx:

Annak a könyvnek szerintem durva leülepedési idő kell. Először énse szerttem, vagyis hogy de szerettem, csak nem fogott meg. De most pont nemrég párommal beszélgettünk arkangyalos témáról, és igazából én nagy mániákusa vagyok az ilyen misztikusabb vallási dolgoknak, és fölidéztem egy csomó mindent a Visszaszámlálásból, és rájöttem, hogy zseniális katyvasz.

A Rontásűzők nem zseniális katyvasz volt, csak simán katyvasz, a harmadikat nem is tudtam értelmezni már kb. xD Viszont a Gergők, fúúúúú. Abba bele se menjünk, egy életen át tudnék beszélni róla, annyira szerettem.

Én amúgy periodikusan olvasok, néha rámtör és akkor falom a könyveket, most meg pont ott vagyok, hogy semmi nem érdekel. A Szerelem a kolera idejénnek nekiálltam, 150 oldalt elolvastam egybe, és aztán letettem, és azóta nem nyúltam ahhoz se, meg máshoz se. xD Rémes.
Illetve nem tudom, lehet azóta olvastam mást, de úgy nekiülősen nem.

BNori

Lehet, hogy nekem is eljön majd amúgy az az idő, de még pár éve olvastam el, és nem is fejeztem be rendesen, szóval akkor szerintem tényleg nem voltam hozzá a kellő hangulatban vagy érettségben vagy nemtom. :labi:

Amúgy pedig nagyon bírom őt. A Rontásűzőket olyan régen olvastam, hogy már alig emlékszem rá, de arra emlékszem, hogy az elsőt szerettem nagyon. Meg Kaplonyt. Mertazért. Amúgy pedig én Zsófi történeteiért is nagyon odavoltam. :xx:

Huh, Kadma, én ilyet nyaranta szoktam csinálni, amikor rádöbbenek, hogy egy csomó alapműnek számító dolog nincs meg, mert inkább mindig mást olvastam.

Ja, hát attól én is igencsak szoktam rettegni, hogy túl érzelgős vagy a másik véglet, túl hideg vagy milyen leszek.
És amúgy szerintem nem elvárás, meg nekem sincs mindig ez, már mondjuk amennyi szakértelemmel én rendelkezhetek, azért nem vehető készpénznek, amit mondok.

De nem tudom, szerintem mindenki tök másképp ír, akkor is, ha vannak alapvető dolgokban hasonlóságok. *Nóri életfilozófiája a mindenki egyedi és megismételhetetlen-felfogás...*

Kadma

Nah jó, asszem elvesztettem a fonalat, pedig kb minden felmerülő kérdésre lett volna egy válaszom

Olvasás nekem sanyarú téma, mert mindig kiveszek egy rakat könyvet, amit kötelező(nek vélek) elolvasni, hogy művelődjek meg szélesítsem a látóköröm vagy mi, de többnyire olvasatlanul viszem vissza a felét

Hhát ja, vagy írom a sajátjaimat, vagy tanul(gat)ok, vagy a memrise-zal szórakozom (szerk: idegenszavas játszós oldal, pillanat alatt függő leszel tőle, ajánlom mindenkinek). :lol:

Meg engem az rázott meg, hogy tudtam, hogy ki fogom nyírni szegény főszereplőmet, csak a megvalósítást kerültem meg hatszázezer oldalról, félve, hogy érzelgős lesz, meg José Armado, mert olyat nem akartam. De még sose éltem bele magam mélyebb szinteken egy sztorimba, és ez azért picit zavar. Vagy nem elvárás?

Hiriajuu

BNori írta:

Uuuuhhh, Böszörményi! :xx:

Nagyjából az összes írása életem szerelmei közé tartozik (Kivéve talán a visszaszámlálósat, az valamiért nem...), és most olyan nagyooon boldog voltam, mert karácsonyra megkaptam az új trilógiájának a megjelent két részét, és nemrég át is rohantam rajta :yes:

ÚÚÚ

Végre sorstárs. Egyébként érdekes a dolog, nyilván a Gergők a legjobbak. De viszont én a visszaszámlálást sokáig nem szeretttem szintén, és mostanában kezdett leülepedni, hogy miről is szólt igazából, és mennyire meta volt az egész, és szerelmem lett. Nagyon. Viszont a Rontásűzőktől a hideg ráz. Megvan a trilógia, az elsőt olvastam többször, jobb híján (akkor az volt meg csak), a második tök érdekes volt, a harmadikat majdnem be se fejeztem, annyira nem tetszett.

BNori

Uuuuhhh, Böszörményi! :xx:

Nagyjából az összes írása életem szerelmei közé tartozik (Kivéve talán a visszaszámlálósat, az valamiért nem...), és most olyan nagyooon boldog voltam, mert karácsonyra megkaptam az új trilógiájának a megjelent két részét, és nemrég át is rohantam rajta :yes:

Hiriajuu

Sybill Dumbledore 02 írta:

Amikor legutóbb ide benéztem, még csak Hiri első hozzászólása volt

Amúgy...

én most szégyellem magam *elsüllyed* Múlt hónapban is csak egyet írtam, az ehavi kritika-kapacitásomat pedig még egy kígyó is meg tudná számolni az ujjain, szóval... :labi:

És az a rossz, hogy ha meg van ez a szégyenérzetem, onnantól még nehezevbb visszarángatnom magamat, pedig úúúgy szeretném :((

*napi panasz megvolt*
Amúgy, van valami ötletetek, hogy lehet gyorsítani az olvasási tempón? ;;)

Azontúl, hogy olvassak sokat. Viszont, könyvekkel legalább haladgatok/tam, mert találtam egy nagyon jót, ami ráadásul még folytatásos is :xx:

Haha, azóta felrobbant a dolog, most megint jókis követhetetlen géeszes hangulat van. xD

Ne szégyelld magad, te butus! Nem az a lényeg, hogy ki mennyit ír. Ha azt az egyet megírtad, jó szándékkal, már előrébb van a világ.

Azon túl, hogy olvass sokat?

Olvass sok jót. Könnyűt. Beszippantósat. Böszörményi Gulya bácsit Gergő-sorozatát tudom ajánlani erre, nekem az a legfergetegesebb könyvélményem a mai napig, ha előveszem, le se tudom tenni. És szép, magyar, fordulatos. Ritka kincse a magyar irodalomnak.

Szerk: Nóri, Elza, fészre tettem egyet most.

Csak nemlehet linkelni, mert a fész buta. xD

BNori

Kadma írta:

BNori írta:

Kadma: Én így a legelején totál beleestem, és aztán kb vinnyogtam a moziban minden jeleneténél, úgyhogy nagyon nem tudott volna semmi eltántorítani, Domhnall is túl kevés volt ehhez.

Meg nekem a karaktere vhogy sótlan volt kicsit, és amúgy is bukok az olasz pasikra, de nem tudtam, hogy az azokat eljátszó színészekre is meg hogy ennyire. _szellem2_

Csak nekem tűnt úgy, mintha Tony(?) folyamatosan rá akarta volna magát vetni a csajra? _szellem2_

Igen, Tony

És amúgy nemtom, nekem nem tűnt fel ilyesmi, de aztán mindenkinek saját értelmezése van sztem mindenhez.

De szóval szerintem határozottan nem, és nagyon édes volt, meg amúgy a szemei meg a mosolya... *Nóri totál használhatatlan* :xx:

Szerk.: Szent ég, mennyi mindenről maradtam le??
Na, megjelent az illetékes barátosné, heh

És jóvanna, tényleg nem lesz túl napfényes történet az se.

Az olasz pasik pedig ahhww, de tényleg...
Sybill: Nekem tetszett, de szerintem ez kitűnt az eddigi hsz-eimből.

És nemtudom, én eléggé nagyon gyorsan tudok olvasni, ami fura, mert amúgy piszok lassú egy ember vagyok, de ez gyorsan megy, sokat gyakoroltam mondjuk... :haha:

Meg szüleim szerint kicsit képolvasok (hogykelleztragozni?), de nemtom. És ja, mostanság gyakorta érzek bűntudatot az elvetemültségem miatt.
Hiri: Kíváncsi lennék azokra a fejezetvázlatokra, és amúgy oké, akkor tartozz magadnak. :oops:

Orsi: Annyira bírom az aláírásodat, hogy nagyon :pbunny:

void_bellamy_valdez

[quote="BNori"]Hah, én is pont a napokban gondoltam erre, mert elszomorított, hogy nincs téma, amibe beleüthetem a görbe orrom.

Amúgy király délelőttöm volt, barátnőimmel megnéztük a Brooklynt, és szerelmes vagyok Emory Cohenbe (és tökre utáltam miatta Domhnall Gleesont, ami elég fura őszintén szólva, mert azért mégis Bill :shock:

), meg akarok egy olasz pasit.

Amúgy meg tök király volt, mert feliratosan néztük, és még a gyatra angoltudásommal is egészen értettem akkor is, ha nem olvastam, és hallottam az akcentusokat, úgyhogy nagyon büszke voltam magamra.

Brooklyn :xx:

Látom utána nyomoztál

Amúgy vicces ez az olasz pasis dolog, ha belegondolsz, hogy miket írsz

És tanulnom kéne, de egyre nehezebb rávenni magam, úgyhogy inkább írok. Két történetet egyszerre, mert az egyik nagyon szomorú és sötét és beteg, és az idő múlásával egyre ilyenebb lesz, a másik meg barátnőmmel közös, és az feldob, pedig az sem lesz csupa vidámság.

Vidámság... ne nevettess _csonti_

Elza Tonks

Á, tegyél!

Tök kíváncsi lennék rá, mások milyen vázlatok, jegyzetek alapján írnak. :taps:

Sybill Dumbledore 02

Amikor legutóbb ide benéztem, még csak Hiri első hozzászólása volt

Amúgy...

én most szégyellem magam *elsüllyed* Múlt hónapban is csak egyet írtam, az ehavi kritika-kapacitásomat pedig még egy kígyó is meg tudná számolni az ujjain, szóval... :labi:

És az a rossz, hogy ha meg van ez a szégyenérzetem, onnantól még nehezevbb visszarángatnom magamat, pedig úúúgy szeretném :((

*napi panasz megvolt*
Amúgy, van valami ötletetek, hogy lehet gyorsítani az olvasási tempón? ;;)

Azontúl, hogy olvassak sokat. Viszont, könyvekkel legalább haladgatok/tam, mert találtam egy nagyon jót, ami ráadásul még folytatásos is :xx:

Egyébként Nóri, a Brooklyn milyen volt? Én végül a Megjött Apucit néztem meg, mert öcséimmel mentünk meg keresztanyummal, pedig leginkább a Dán lányt néztem volna szívesen :xx:

vagy a Lovasíjászt. Pedig nem is vagyok nagy filmes _szellem_

Na mindegy. *Sybill pörög és cseppet sem csodálkozna azon, ha legalább egy valaki visszakérdezne, hogy mit akart közölni*
És... azt hiszem most én is írok picit, aztán holnap siránkozok, hogy miért nem készültem eleget :yes:

szerk.: Amúgy, ahhoz *lejebb néz pár tucatnyi hozzászólással* Engem általában nem ráz meg, csak néza, de akkor eléggé

Ilyen alapon kicsit kegyetlennek érzem magam, hogy hogy tehetem ezt szerencsétlen szereplőimmel :/ Nah, más szokott konkrétan így érezni? Olyan guilty az egész, vagy nem tudom, tiszta depis meg bűntudatos

Hiriajuu

BNori írta:

Hiri: Á, nem tartozol ám, mármint ne érezd már úgy.

Akkor jössz, ha szeretnél, meg tudom, hogy mégiscsak hat fejezet és azért nem olyan gyorsan újraolvasható vagy lekritizálható.

Én fejezeteket nem tervezek igazán, csak jönnek, de azt tudom, hogy miknek hol kell nagyjából megtörténnie, a többi meg írás közben jön, ami nem (annyira) fontos. Terveket meg abszolút nem csinálok általában, nekem azzal valahogy elveszik a varázs, mármint hogy akkor látom ezeket a szavakat meg történteket először írásban és nemcsak a fejemben lévő folyton beinduló mozivásznon, amikor már tényleg írom. Persze mindent rengetegszer átírok mondjuk, de akkor is

Azt hiszed? Félelmetes gyorsolvasó vagyok, csak hogy tudd. Főleg, ha újraolvasásról van szó.

De akkor rendben, nem neked tartozok, hanem magamnak mert megfogadtam hogy írok rá. Ezígy megfelel?

Én amúgy rémesen tervezős vagyok, de már ígértem is, hogy fészre teszek föl fejezetvázlatot, hogy lássátok, hogy indul az alkotói folyamatom.

Namajd mindjárt rakok föl egyet, a 12. fejezet úgyis annyira tinglitangli hogy kb. semmi szpojler nincs benne.

Kadma

BNori írta:

Kadma: Én így a legelején totál beleestem, és aztán kb vinnyogtam a moziban minden jeleneténél, úgyhogy nagyon nem tudott volna semmi eltántorítani, Domhnall is túl kevés volt ehhez.

Meg nekem a karaktere vhogy sótlan volt kicsit, és amúgy is bukok az olasz pasikra, de nem tudtam, hogy az azokat eljátszó színészekre is meg hogy ennyire. _szellem2_

Csak nekem tűnt úgy, mintha Tony(?) folyamatosan rá akarta volna magát vetni a csajra? _szellem2_

BNori

Elza Tonks írta:

A mostani original regénykém, amit írok, az igazából egy hirtelen jött szikra volt. Akkor tudtam, hogy mit fogok beleírni, hogyan és mit akarok vele kezdeni. A vége pedig rá két percre megvolt, most úgy csinálom, hogy megvan az első fejezet, meg a befejezés, és a közte levő űrt töltöm ki úgy, hogy a befejezés érthető legyen. Nem tudom, mennyire volt érthető, de na.

Tökérthető nekem, mert csináltam ilyet én is. Meg általában így szokott lenni azért velem. Csak eddig mindig az volt a bajom, hogy nagyon elsiettem a kettő között lévő dolgokat, és ilyen gyorstalpaló volt az egész történet (ezek ilyen csak magamnak szánt borzalmak amúgy, még az írós korszakom kezdetéről

--- amúgy van egy olyan félelmem, hogy pár év vagy akár hónap múlva a mostani írásaimra is így fogok visszatekinteni... Ez csak ilyen saját őrület, vagy más is szenved tőle?

)

Hiri: Á, nem tartozol ám, mármint ne érezd már úgy.

Akkor jössz, ha szeretnél, meg tudom, hogy mégiscsak hat fejezet és azért nem olyan gyorsan újraolvasható vagy lekritizálható.

Én fejezeteket nem tervezek igazán, csak jönnek, de azt tudom, hogy miknek hol kell nagyjából megtörténnie, a többi meg írás közben jön, ami nem (annyira) fontos. Terveket meg abszolút nem csinálok általában, nekem azzal valahogy elveszik a varázs, mármint hogy akkor látom ezeket a szavakat meg történteket először írásban és nemcsak a fejemben lévő folyton beinduló mozivásznon, amikor már tényleg írom. Persze mindent rengetegszer átírok mondjuk, de akkor is

Kadma: Én így a legelején totál beleestem, és aztán kb vinnyogtam a moziban minden jeleneténél, úgyhogy nagyon nem tudott volna semmi eltántorítani, Domhnall is túl kevés volt ehhez.

Meg nekem a karaktere vhogy sótlan volt kicsit, és amúgy is bukok az olasz pasikra, de nem tudtam, hogy az azokat eljátszó színészekre is meg hogy ennyire. _szellem2_

Kadma

BNori írta:

Hah, én is pont a napokban gondoltam erre, mert elszomorított, hogy nincs téma, amibe beleüthetem a görbe orrom.

Amúgy király délelőttöm volt, barátnőimmel megnéztük a Brooklynt, és szerelmes vagyok Emory Cohenbe (és tökre utáltam miatta Domhnall Gleesont, ami elég fura őszintén szólva, mert azért mégis Bill :shock:

)

Most emberedre akadtál, mert én meg totál ellene voltam

Éljen Írország, meg Domhnall! :xx:

Amúgy engem nemigen visel meg, mármint a fanfic, mostanában úgy érzem, csak citromos sütiket írok meg habos-babos nyuszikákat... nade majd ha jönnek megint az originalok :twisted:

Hiriajuu

BNori írta:

A tea nagyon jóóóó! :xx:

Pár éve még én se voltam nagy rajongója, de akkor még szuperkirály immunrendszerem volt, ami az utóbbi időben kicsit megromlani látszik...

De legalább rászoktam a teára, és télen egy csomót ittam, és a málnás a kedvencem, két nagy teáskanál mézzel.

De mondjuk tejjel sosem innám szerintem... :Dbunny:

És olyan szürke időnk van, hogy ha kinézek az ablakon, az életkedvem is elmegy, úgyhogy inkább a szivárványbárányokat figyelem. :beee:

Amúgy pedig Hiri, hozzám bármikor jöhetsz, ha kritika-írhatnékod támad :lol:

És huh, szerintem az a történet mindenkit megviselt

Ugh, eddig nekem általában az volt, hogy úgy találtam ki a történeteimet, hogy megvolt egy páros, és egy történet-gerinc, ami valahonnan sugallatok útján jött, aztán ahhoz építettem fel mindent. Most meg (a bedepiztetősben) folyton úgy bánnak velem a szereplőim, hogy sosem tudom, melyik felé kapkodjam a fejem, mert mindegyik egy csomó történetszálat akar magának, és tök más párt (vagy legalább más okokból), mint ahogy én azt az elején terveztem. De megbocsátom nekik, mert imádom őket. És amúgy az a gáz, hogy emiatt még jobban fáj az, amit csinálni fogok velük. Amúgy tök skizofrénnak érzem magam néha írás közben, de szerintem ez nem egyéni specialitás...

Ja, és a tök öncélú (terápiás

) szenvelgésem lényege: Ti hogy rakjátok össze a történeteiteket?

A tea jó.

Megyek majd amúgy hozzád is kritikát írni, tudom, még mindig tartozok a KÜ-s folytatásosodra. xD

Én amúgy tervezek általában. Mármint Bolondoknak konkrétan fix vázlatokat írok fejezetekre előre (most a huszadikig pl. megvannak, meg utána is körvonalakban), aztán ezek változnak útközben, ha elszabadulnak a karaktereim néha, de fix pontok vannak, amikhez tartom magam. Azt hiszem, én csak úgy eltervezetlenül nem is tudnék már írni, te jó ég. xD

Elza Tonks

A mostani original regénykém, amit írok, az igazából egy hirtelen jött szikra volt. Akkor tudtam, hogy mit fogok beleírni, hogyan és mit akarok vele kezdeni. A vége pedig rá két percre megvolt, most úgy csinálom, hogy megvan az első fejezet, meg a befejezés, és a közte levő űrt töltöm ki úgy, hogy a befejezés érthető legyen. Nem tudom, mennyire volt érthető, de na.

BNori

A tea nagyon jóóóó! :xx:

Pár éve még én se voltam nagy rajongója, de akkor még szuperkirály immunrendszerem volt, ami az utóbbi időben kicsit megromlani látszik...

De legalább rászoktam a teára, és télen egy csomót ittam, és a málnás a kedvencem, két nagy teáskanál mézzel.

De mondjuk tejjel sosem innám szerintem... :Dbunny:

És olyan szürke időnk van, hogy ha kinézek az ablakon, az életkedvem is elmegy, úgyhogy inkább a szivárványbárányokat figyelem. :beee:

Amúgy pedig Hiri, hozzám bármikor jöhetsz, ha kritika-írhatnékod támad :lol:

És huh, szerintem az a történet mindenkit megviselt

Ugh, eddig nekem általában az volt, hogy úgy találtam ki a történeteimet, hogy megvolt egy páros, és egy történet-gerinc, ami valahonnan sugallatok útján jött, aztán ahhoz építettem fel mindent. Most meg (a bedepiztetősben) folyton úgy bánnak velem a szereplőim, hogy sosem tudom, melyik felé kapkodjam a fejem, mert mindegyik egy csomó történetszálat akar magának, és tök más párt (vagy legalább más okokból), mint ahogy én azt az elején terveztem. De megbocsátom nekik, mert imádom őket. És amúgy az a gáz, hogy emiatt még jobban fáj az, amit csinálni fogok velük. Amúgy tök skizofrénnak érzem magam néha írás közben, de szerintem ez nem egyéni specialitás...

Ja, és a tök öncélú (terápiás

) szenvelgésem lényege: Ti hogy rakjátok össze a történeteiteket?

Szerk.: Amúgy Orsi, ez nekem is tök új (mármint a saját magam meghatása

), mert eddig sosem bírtam megérteni, ha más azt mondta, hogy könnyezett egy írásomon vagy ilyesmi. Mármint megértettem, mert olyannak szántam végső soron, meg bennem is az volt, hogy ez egy nagyon elkeserítő dolog, de a saját írásomon még elszomorodni se tudtam soha, mert... nem tudom, miért, de nem ment, pedig újra szoktam olvasni őket néha (főleg abból a célból, hogy berzenkedjek miattuk

)
De most annyira saját emberkékkel dolgozom, hogy tényleg olyanok, mint a gyerekei vagy nemtom. Szóval új élmény meg minden, azért hablatyolok róla ennyit :pbunny:

Hiriajuu

Elza Tonks írta:

A teával (meg a tejjel) sosem fogok kibékülni, a "t" betűs italakat nem igazán szeretem...

Ezen lesokkolódtam. Én akkor elbújok a magam 7 kritikás (vagy mennyi ><") táblázattal.
Engem nem szoktak megviselni az írásaim, mert... nem. Azok csak szavak, és a saját írásomtól nem szoktam elragadtatni magam. Másokén viszont előszeretettel könnyezek (röhögéstől avagy sírástól), meg ilyesmi.

Én nem is tudnék tea nélkül élni. Elképzeltem, milyen lenne, és megijedtem.

tegyük hozzá, rengeteget kávéztam régen melóban, és amikor arról le akartam szokni, akkor helyettesítettem a teával, akkor hatalmasodott el rajtam végleg a mánia. xD

KK: Jóhát, volt sok érdekes olvasnivaló. Meg a nagykritizálós projektem. Szóval amúgy én is csak akkor írok ennyit, ha van mire, és akkor pont volt. Mondjuk most is lenne... :roll:

Elza Tonks

A teával (meg a tejjel) sosem fogok kibékülni, a "t" betűs italakat nem igazán szeretem...

Ezen lesokkolódtam. Én akkor elbújok a magam 7 kritikás (vagy mennyi ><") táblázattal.
Engem nem szoktak megviselni az írásaim, mert... nem. Azok csak szavak (UPDATE: mrmint csak a sajátomra tekintek így!), és a saját írásomtól nem szoktam elragadtatni magam. Másokén viszont előszeretettel könnyezek (röhögéstől avagy sírástól), meg ilyesmi.

Hiriajuu

Elza Tonks írta:

Nálunk most szép idő van, délelőtt volt egy az esős, ködös, trutyis idő, de most (igaz, nem annyira) süt a nap. :xx:

Bár, most nézem, megint kezd beborulni... :roll:

Ha szabad kérdeznem, előző hónapban mennyi lett?

(Azt sejtem, hogy rengeteg, mert a januári összesítőn eléggé meglátszott...

)
Teázni én sose fogok, attól nem kell tartanom. xD ><"

Hah, pedig a tea jóóó.

A jóidőért meg irigyellek, itt iszonyú világvége-hangulat van.
Ő, amúgy, valahol negyven körül lett végül. Az első húszast tuti telibe adtam le, a máosdik hóvégi is közelített hozzá, de asszem az nem volt meg húsz. xD
De szerintem egy huszast összehozok majd most is, mert még vannak törlesztendő tartozásaim.

BNori írta:

Hm, amúgy kit mennyire szokott megviselni az, amit ír? Mármint én eddig nem vettem észre, de mostanában egyre inkább az van (konkrétan az előbb elsőként említett törivel), hogy folyton bedepizek, ha rágondolok.

Viszont a tekergős történetem meg fel szokott dobni, pedig az sem lesz most túl boldog rész. Szóval én nem tudom követni az agyamat, de hátha van itt valaki, aki tudja a sajátját, és elleshetem a trükköket. XD
A kritikaírással meg amúgy én is így vagyok, mert egy csomó helyre akarok menni, de olyan irdatlanul lusta vagyok... :labi:

Akarod tudni, hogy engem mennyire visel meg, amit írok? xD Szerintem tudod. A Mondaynek lenni nagyon megviselt, ugyebár. Nem is tudtam utána lefeküdni aludni, hiába volt reggel, mire elkészült. De amúgy érdekes, mert általában kibekkelem az ilyet. Bár az is igaz, általában én akarom megírni a történetet és emiatt vagyok inkább izgatott. Itt a történet akarta, hogy megírjam.

A lustaság ismerős tünet. xD

Elza Tonks

Az király lehetett.

Nóri, nekem nem ment volna így a filmnézés, és egyébként is utálom a feliratosat... :-|

Bár, hozzá tudok szokni, de szeretem a szinkronizáltakat. (Nem hiába találták ki. :-P

)
Na, akkor már megérte megnézni, ha ennyi minden eszedbe jutott róla.

Én is szeretnék zongorázni (a gitárról végérvényesen letettem), de hegedülni is jó volna. Na, de az álmok éltetik az embert, szóval nem valósítom meg. :-P

Na, helyes, aztán írjál csak, én meg ha rászánom magam, megyek a Ginny/Harryre meg a TSz-re írni, mert adós vagyok azokkal...

BNori

Hah, én is pont a napokban gondoltam erre, mert elszomorított, hogy nincs téma, amibe beleüthetem a görbe orrom.

Amúgy király délelőttöm volt, barátnőimmel megnéztük a Brooklynt, és szerelmes vagyok Emory Cohenbe (és tökre utáltam miatta Domhnall Gleesont, ami elég fura őszintén szólva, mert azért mégis Bill :shock:

), meg akarok egy olasz pasit.

Amúgy meg tök király volt, mert feliratosan néztük, és még a gyatra angoltudásommal is egészen értettem akkor is, ha nem olvastam, és hallottam az akcentusokat, úgyhogy nagyon büszke voltam magamra.
Most meg rájöttem, hogy meg kellett volna tanulnom zongorázni, mert az igen király és elég szexi dolog. Bár az is elég, ha bámulhatok olyan pasikat, akik tudnak. :yes:

(Fura tudok lenni hétvégenként, tudom...)
És tanulnom kéne, de egyre nehezebb rávenni magam, úgyhogy inkább írok. Két történetet egyszerre, mert az egyik nagyon szomorú és sötét és beteg, és az idő múlásával egyre ilyenebb lesz, a másik meg barátnőmmel közös, és az feldob, pedig az sem lesz csupa vidámság.

Hm, amúgy kit mennyire szokott megviselni az, amit ír? Mármint én eddig nem vettem észre, de mostanában egyre inkább az van (konkrétan az előbb elsőként említett törivel), hogy folyton bedepizek, ha rágondolok.

Viszont a tekergős történetem meg fel szokott dobni, pedig az sem lesz most túl boldog rész. Szóval én nem tudom követni az agyamat, de hátha van itt valaki, aki tudja a sajátját, és elleshetem a trükköket. XD
A kritikaírással meg amúgy én is így vagyok, mert egy csomó helyre akarok menni, de olyan irdatlanul lusta vagyok... :labi:

Elza Tonks

Nálunk most szép idő van, délelőtt volt egy az esős, ködös, trutyis idő, de most (igaz, nem annyira) süt a nap. :xx:

Bár, most nézem, megint kezd beborulni... :roll:

Ha szabad kérdeznem, előző hónapban mennyi lett?

(Azt sejtem, hogy rengeteg, mert a januári összesítőn eléggé meglátszott...

)
Teázni én sose fogok, attól nem kell tartanom. xD ><"

Hiriajuu

Elza Tonks írta:

Ugye?

Mentalista vagy, Zita, mert pont azon gondolkoztam mostanság, hogy beírok valamit, hátha fellendül.
Én éppen kussban vagyok, chatelgetek meg zenét hallgatok, tanulás mára letudva, és próbálom kiélvezni a vasárnap utolsó pillanatait.
Jaj, ne is mondd... nem is tudom, hogy ebben a 2-3 hétben hányszor frissítettél, meg milyen kiegészítőket hoztál...

Én lassan rá kell szánjam magam a kritizálásra, mert eddig alig 6-ot írtam ebben a hónapban, s ez részemről (úgy érzem) kicsit sovány. :labi:

Ú, ugye?

Lendítsük föl, nemár hogy ne.

Amúgy én se írok, csak lustulok inkább. xD Undi idő van odakinn, meg vasárnap, bleh, valahogy nincs kedvem semmi értelmeshez.

Minnyá gyújtok egy füstölőt is, most olyan füstölős-teás-paplanalábújós hangulat van.
Kritizálnom nekem is kéne, én tíznél tartok, asszem, meg van is mire írjak, de most neeeeem. (A múlt havi lendületemet úgyse tudom felülmúlni. xD)

Amúgy az hagyján, hogy mennyit frisseltem (két tízezres fejit meg egy nyolcezres novellát amúgy, az elmúlt hetekben xD), de mennyi mindenem van függőben, meg mennyi plusz jelenetet meg félkész vackot irkáltam mostanság, azt ne tudd meg...

Merengő Fórum

Gumiszoba

Ki van itt