Gumiszoba

Gigi685

Masinyka, Hiri, totál egyetértek. Legjobban abban, hogy teljesen a tanáron múlik minden. A tanár gyakran a főbully, és sokszor egyébként élvezik is, hogy aki a "gyenge" az osztályközösségben, azt ők is aszerint kezeljék. Felsős koromban, nyolcosztályos gimnáziumba jártam akkor, engem is bullyingoltak, mert nagyon csúnya voltam meg a szokásos dolgok, és Noémi néni, az ofőm meg igazából adta mindenki alá a szekeret, meg másokat, akikre rászállt az osztály, kibeszélt mindenki előtt (gondolom, hogy engem is) őket és a szüleiket is. 10-14 éves gyerektársaságról beszélünk. Ha nem vesznek fel nyolcadik végén, vagy kicsit gyengébb lennék mentálisan, most tuti nem tartanék ugyanott, és ebben nem a közösség az igazi hibás, akik szimplán csak kölykök, és már rég elfelejtettem meg az összes többi, hanem az a megkeseredett tanár, akire rá voltunk bízva, és direktbe szította maga körül a dolgokat.
Egyébként meg azt hiszem, hogy talán itt írtam nem sokkal lejjebb, hogy amióta embernek nézek ki, hirtelen rengeteg pozitív tulajdonságom kinőtt a tanáraim meg a körülöttem lévő emberek szemében is, de szerencsére beszólásokat per pillanat nem kapok.

Hiriajuu

Gigi685 írta:

Igazából azt szerettem volna mondani, hogy persze, piszkálnak gyerekeket azért, mert csórók, de ha ez nincs nagyon élesen kimondva, én úgy vettem észre, hogy a bullying legtöbb esetben annak szól, akinek alá tudják támasztani, hogy "megérdemli"; a gyengébben teljesítőknek, mentálisan betegeknek, feltűnősködőknek, egészségtelen testalkatúaknak, satöbbi. Azt meg nem az egyenruha támasztja alá, hanem a tanár. Én például olyan suliba jártam, ahol minden második osztálytársam apjának cége van, és soha egy rossz szót nem kaptam azért, mert egy cuccom se drágább iksz összegnél, sőt, egy csomó turisat mindenki dícsért, de kilencedikben sokan nem bírták a képemet, mert azt hitték, stréber vagyok?
Szerintem a bullying ellen nem az egyenruha, hanem a tanár tud egyedül fellépni. Tényleg kevesebb az a gonosz gyerektársaság, akik a szegénysége miatt pécéznem ki valakit.

Igen, én is ezt próbáltam kifejteni, hogy az öltözködés piszkálása csak egy eszköz, hogy piszkáljanak, de nem az öltözködés az elsődleges célpont.
Egyébként az a legszomorúbb, hogy a tanár az, aki fel tud lépni ez ellen elsősorban, és neki kellene, ehhez képest sokszor a tanár jár élen a piszkálódásban. Minket általános iskolában öcsémmel meg a barátaival az igazgató titulált gúnyosan fekete seregnek, és többször jártunk az igazgatóiban, mint jogos lett volna, csak mert rockerek voltunk, és akkor biztos sátánisták vagyunk meg drogosok meg züllöttek. És ha már a tanár is ezt a példát mutatja, a diákok úgy érzik, hogy hah, akkor nekik is szabad, és onnantól nemlehet megállítani a folyamatot.

Masinyka írta:

Aki piszkálni akar, igazából mindig talál rá egy indokot, hogy megtegye, ezért én sem pártoltam soha az egyenruhát.
Gimiben hetediktől kilencedikig azért piszkáltak mert nagyon fiús voltam - egyetemen már azért szólnak meg, mert mindig szoknyát hordok. Amikor duci voltam, azért csúfoltak - most meg azzal gyanúsítgatnak, hogy biztos nem eszek, és egészségtelen a testalkatom. Valaki valamiért mindig meg fog szólni, és, sajnos, nem csak a középiskolák sajátossága. Abban sem vagyok biztos, hogy ez igazából kiküszöbölhető. Rengeteg bullying ellenes kampány van mostanában, persze, tudomásul veszik a gyerekek, el is jut hozzájuk némelyik, úgy igazán - de nem hagyják abba.
Emlékszik valaki Amanda Toddra? Valamikor 2012-ben történt a dolog, hogy a lány megölte magát, mert piszkálták. Sokan meg voltak hatva tőle, és sápítoztak, hogy milyen gonoszak ezek az amerikai középsulisok. Másnap bementek az iskolába, és ugyanott folytatták a piszkálást.

Ah, igen, indok mindig volt, és lesz is. És egyébként igen, átérzem a helyzeted - nekem évekig azért szóltak be, mert lány vagyok, és nem sminkelem magam meg fiúsan öltözök. Azóta elég megszállottan sminkelek, és rendszeresen megkapom, hogy minek, meg fölös ennyi, meg vakolat - hát a nénikétek, hadd csináljam már azt, amit akarok.

(Imádok sminkelni. Nem kényszerem, simán kimegyek nélküle is az utcára, de imádom.)
Meg amikor megjelenek szoknyában egy társaságban, és azt hallom, hogy nahát, lánynak öltöztél? És azt hiszik, hogy hű de kedvesen bókolnak ezzel, és pont nem, mert nem a ruhámtól függ a nemem amúgy, meg lehetne úgy is, hogy azt mondod, de csinos, oszt csókolom, és nem megjegyzéseket tenni arra burkoltan, hogy sokszor fiúsan öltözök.

Amanda Toddról meg annyit, hogy az a legborzasztóbb, hogy az ő nevét legalább fölkapták, de hány és hány olyan eset van naponta, és nem csak a pocsolyán túl, de itt nálunk is, hogy egy gyerek, diák, fiatal vagy akárki emiatt nem lát más kiutat. És ők névtelenek, jobb esetben a környezetük beszél róla pár napig, aztán el van felejtve, pedig nem lenne szabad elfelejteni, hogy mekkora hatása bír lenni a szavaknak - vagyis nem a szavaknak, hanem a mögöttes bántó szándéknak.

Masinyka

bepofátlankodok

Aki piszkálni akar, igazából mindig talál rá egy indokot, hogy megtegye, ezért én sem pártoltam soha az egyenruhát.
Gimiben hetediktől kilencedikig azért piszkáltak mert nagyon fiús voltam - egyetemen már azért szólnak meg, mert mindig szoknyát hordok. Amikor duci voltam, azért csúfoltak - most meg azzal gyanúsítgatnak, hogy biztos nem eszek, és egészségtelen a testalkatom. Valaki valamiért mindig meg fog szólni, és, sajnos, nem csak a középiskolák sajátossága. Abban sem vagyok biztos, hogy ez igazából kiküszöbölhető. Rengeteg bullying ellenes kampány van mostanában, persze, tudomásul veszik a gyerekek, el is jut hozzájuk némelyik, úgy igazán - de nem hagyják abba.
Emlékszik valaki Amanda Toddra? Valamikor 2012-ben történt a dolog, hogy a lány megölte magát, mert piszkálták. Sokan meg voltak hatva tőle, és sápítoztak, hogy milyen gonoszak ezek az amerikai középsulisok. Másnap bementek az iskolába, és ugyanott folytatták a piszkálást.

Gigi685

Igazából azt szerettem volna mondani, hogy persze, piszkálnak gyerekeket azért, mert csórók, de ha ez nincs nagyon élesen kimondva, én úgy vettem észre, hogy a bullying legtöbb esetben annak szól, akinek alá tudják támasztani, hogy "megérdemli"; a gyengébben teljesítőknek, mentálisan betegeknek, feltűnősködőknek, egészségtelen testalkatúaknak, satöbbi. Azt meg nem az egyenruha támasztja alá, hanem a tanár. Én például olyan suliba jártam, ahol minden második osztálytársam apjának cége van, és soha egy rossz szót nem kaptam azért, mert egy cuccom se drágább iksz összegnél, sőt, egy csomó turisat mindenki dícsért, de kilencedikben sokan nem bírták a képemet, mert azt hitték, stréber vagyok?
Szerintem a bullying ellen nem az egyenruha, hanem a tanár tud egyedül fellépni. Tényleg kevesebb az a gonosz gyerektársaság, akik a szegénysége miatt pécéznem ki valakit.

Hiriajuu

Ritsu Tonks írta:

Én totálian egyenruha párti vagyok. Nagyon tetszenek, és szerintem nem lenne rossz ötlet.

Mondjuk ha meg ahhoz lennék szokva, akkor lehet, utálnám, de most azt mondom, hogy szerintem jó lenne.

Egyrészről azok miatt, amit ti is említettetek, másrészről nem lenne az, hogy az egyiket agyondícsérik, mert tök király göncei vannak, míg a másik, aki mondjuk nem engedheti meg magának, ki van csúfolva meg közösítve. ^^ Persze ha ez nem lenne, akkor a kölykök találnának mást, amivel bánthatják a másikat, de legalább eggyel kevesebb ok lenne.
Szal én totál bírnám az egyenruhát.

Angliában láttam, hogy a diákokon olyan van, és úgy tetszettek *-*

Egyébként értem, hogy itt mire gondolsz, meg igen, ez sajnos így is van, hogy kinézik az embert az öltözködése miatt, de szerintem erre nem az a megoldás, hogy egységesítünk mindenkit, hanem hogy szépen megtanítjuk ennek a mindenkinek, hogy az ember több, mint a ruhája, és nem illik miatta piszkálni a másikat. Meg úgy semmi miatt nem illik piszkálni a másikat. Meg ja, mindig lesz ok piszkálódni, ha az egyennel ezt kiküszöbölnék (mint ahogy egyébként szerintem nem, mert a különbségek igenis ltászanának azzal is), hát találnának más okot.
Mondom ezt én egyébként, aki egyenruhában dolgozik.

De mondjuk nálunk nem olyan kötött a helyzet, mint egy iskolai egyenruha esetében lenne, fekete alul és fehér felül az elvárt, meg egy széép (haha) lila sál. Szóval ez pl. olyan, hogy van tér kifejezni az egyéniséget, mert a saját kis leggingseimet meg turis ruháimat hordom, de egyennek egyen. Köztes megoldás.

Gigi685 írta:

Háát, az iskolai zaklatásnak szerintem ritkán a másik öltözködése a kizárólagos oka, viszont én az öltözködésemmel a személyiségemet fejezem ki, szóval utálnám, ha egyenruhám lenne. :/

Igen, igen - az a baj, hogy nem azért piszkálnak, mert vacak a ruhád, hanem mert azért vacak, mert csóró vagy. Például. Az meg meglátszana akkor is, ha egyent viselne mindenki, szóval egy ilyen porhintés-jellegű megoldás lenne szerintem.
Meg ja, én is úgy vagyok vele, hogy elég egyedien öltözök, és direkt és büszke vagyok rá hogy igen, ez vagyok én, szóval nem bírnám az egyent.

Meg amit Katja mond, az is olyan, hogy persze hogy meg lehet oldani, hogy látszódjon az egyéniséged, szerintem itt az a kisebbik probléma, hogy mindenki ugyanúgy néz ki, mint én, jaj ne. A nagyobbik az az, hogy ugye elvileg ezt azért vetettétek föl, hogy jó az egyen, hogy ne látszódjanak az anyagi különbségek mondjuk a különböző öltözködésekben. No de az egyenruha legtöbbször szintén nincs ingyen, a csóróbb diák esélyesen abból is second-handet hordana, amin látszhat, hogy az, és megint tárgyát vesztette a megoldás, mert akkor azért piszkálnák, hogy haha, csóró vagy, még egyenruhára se futja? (Raven Cycle és Adam Parrish, looking at you... Csak mert most olvastam és véletlen tök releváns.

)

Katja

Gigi685 írta:

... viszont én az öltözködésemmel a személyiségemet fejezem ki...[/color]

Egyik kollégám még az iskolaköpenyes korszakban járt iskolába, és ő úgy próbált egyedi lenni a rendszerben, hogy lány létére vagy a fiúk köpenyét hordta, vagy fordítva vette fel és a hátán gombolta be. XD

Szóval egyenruha ide vagy oda, egy kis kreativitással meg lehet oldani, hogy tükrözd a személyiséged.

Egyébként én is uniformis párti vagyok.

Gigi685

Háát, az iskolai zaklatásnak szerintem ritkán a másik öltözködése a kizárólagos oka, viszont én az öltözködésemmel a személyiségemet fejezem ki, szóval utálnám, ha egyenruhám lenne. :/

Ritsu Tonks

Én totálian egyenruha párti vagyok. Nagyon tetszenek, és szerintem nem lenne rossz ötlet.

Mondjuk ha meg ahhoz lennék szokva, akkor lehet, utálnám, de most azt mondom, hogy szerintem jó lenne.

Egyrészről azok miatt, amit ti is említettetek, másrészről nem lenne az, hogy az egyiket agyondícsérik, mert tök király göncei vannak, míg a másik, aki mondjuk nem engedheti meg magának, ki van csúfolva meg közösítve. ^^ Persze ha ez nem lenne, akkor a kölykök találnának mást, amivel bánthatják a másikat, de legalább eggyel kevesebb ok lenne.
Szal én totál bírnám az egyenruhát.

Angliában láttam, hogy a diákokon olyan van, és úgy tetszettek *-*

Gigi685

Mondjuk én team öltözzönmindenkiannakakinekakar és a felnőttneksekelljobbanaműköröm vagyok, de értem, amit mondtok.

Katja

Gigi685 írta:

És iskolába is ki tudsz választani normális cuccokat minden napra, szerintem ez nem lehet olyan nehéz.

Amíg lesznek olyan diákok, akiknek gondot okoz az, hogy színházba NE farmerban, csillogós fehér toppban és STRANDPAPUCSBAN menjen, (jobb esetben dorko), addig sztem nem árt ha kötelezik a diákságot ilyesmire. Persze, az értelmesebbje tudja, hogy vannak helyek és események, ahová nem kockás ing és szakadt farmer dukál.

Meg aztán... visszaemlékezve a középiskolás éveimre, ahol az akkori igazgatónő vonalzóval járőrözött a folyosón, és lemérte a lányok szoknyáját, és ha az a megengedett nyolc centinél magasabban végződött a térd felett, hazaküldte őket átöltözni egy igazolatlannal... vagy hogy a fiúknak tilos volt olyan nadrág viselése, amiből kint volt a térdük...

Aztán jött egy igazgatóváltás, és valamiért visszamentem a sulimba és csak a szemöldököm húztam fel, amolyan pitonosan, hogy EZ meg mi? Nemhogy a térde volt kint a csajnak a szoknyából, de testének kevesebb felülete volt fedetlen, mint ruhába bújtatott. Hosszú, többcentis műköröm, egy kiló smink, magassarkú, stb...

Félre ne értsetek, én is díjazom, ha valaki csinos, nem zavar, ha sminkeli magát, és áldásom rá, ha műkörmöt akar, bár tényleg nem tudom megérteni, hogy egy 16 éves lánynak miért kell. De a diák számára az iskola a munkahelye. És sztem nem ősi mesterséget űző hölgyeménynek kell öltözni a munkahelyen. Kivéve, ha az illető az út szélén áll. Akkor ez a munkája.

Na, de szépen eltértem!

A lényeg a lényeg: Ha az adott iskola (ezt a tanárok és a vezetőség úgyis látja) olyan, hogy a gyerekek maguktól is tudják, mi a módi, akkor elég lenne a "csinos ruha". Ha meg maguktól nem tudják, akkor tegyék kötelezővé a fekete-fehéret vagy a matrózblúzt.

Amelia Pond

Amikor középiskolába felvételiztem, azt mondták, hogy nem muszáj a fekete-fehér, csak alul legyen sötét, felül meg világos szín, mire egy gyerek beállított térdig letolt gatyával (mint tudjuk, ez "divatos"), meg piros, hálóingre hasonlító felsővel. Ebből indultam ki.

Gigi685

Ki az az öngyilkos hajlamú, aki pizsamában menne vizsgázni, ergo direkt meg akarná sérteni a vizsgabizottságot? És iskolába is ki tudsz választani normális cuccokat minden napra, szerintem ez nem lehet olyan nehéz.

Plusz szerintem simán meghagyni, hogy valami viszonylag elegánsat, mint pl ahogyan nálunk tették a suliban, bőven elég lenne. Alapbeállításon senki sem akar a vizsgájával szórakozni, de a fekete-fehérezés kínszenvedés.

Amelia Pond

Na igen, amikor halálra görcsölöd magad a vizsgán/felvételin, akkor nem a legjobb adalék egy kényelmetlen és szúrós fehér felső (amit jó eséllyel le is öntesz valamivel, ami nem víz), meg egy fekete, túl rövid/túl hosszú szoknya (ami miatt meg folyton stresszelhetsz, hogy felcsúszott, beleakadt valamibe stb...).
De közben megértem azt az oldalt, hogy tisztelet, meg ilyesmik, plusz, ha mindenki abban jönne, amiben akar, akkor biztosan lennének páran, akik pizsamában, alsóneműben, esetleg diszkóruhában jönnének, azaz hivatalos eseményre teljesen alkalmatlan ruhában. És mivel nem tudják megmondani, hogy "kislányom, ez meg ez normális ruha, az meg amaz pedig nem", kénytelenek általánosítani, és biztosra menni azzal, hogy mindenkinek ugyanazt kell felvenni.

Tigi

Hiriajuu írta:

Hiába ronda a veled szemben ülő vizsgázó, vagy tetovált-piercingelt, vagy félénk és bénácska, vagy magabiztos és lehengerlő, vagy szebb, mint te, ne ezen múljon már a jegye, mert lehet, hogy közben rommá gürcölte magát, csak te észre se veszed, mert el vagy foglalva azzal, hogy 'jaj de nem bírom én ezt a kölyköt'.

Ezért vagyok folyamatosan kiakadva a kiöltözési mánián... Hogy az embernek azt kell találgatni, hogy férfi vagy női vizsgáztató lesz-e, és vajon melyiknek milyen elegáns cucc tetszene jobban.

Vagy pl. volt a cipősarkas kutatás: http://www.independent.co.uk/news/world ... 13696.html

Gigi685

Hiriajuu írta:

Gigi685 írta:

Ugyanez volt mondjuk emelt érettséginél is, hogy másik sulikban írtuk őket ugye, és a barátnőm, aki hetvenöt százalék körüli próbákat írt nálunk, meg amúgy is széttanulta a fejét, és világéletében penge volt töriből, tizenhét pontot kapott a hatvanból szóbelire, pedig folyékonyan beszélt, és amit kérdeztek tőle, azt tudta. Nevetséges, hogy mennyire azon múlik az életed, hogy embereknek éppen szimpatikus-e a fejed, vagy sem.[/color]

Na igen. Ezzel az a baj, hogy tökre így van, mármint hogy tényleg a fele minden élethelyzetnek azon múlik, hogy szimpatikus vagy.-e a másiknak. Ezen nagyon még változtatni se lehet, ez emberi természet, de mondjuk tanárnak pont ne menjen az, aki nem tud tárgyilagosan véleményt formálni. Hiába ronda a veled szemben ülő vizsgázó, vagy tetovált-piercingelt, vagy félénk és bénácska, vagy magabiztos és lehengerlő, vagy szebb, mint te, ne ezen múljon már a jegye, mert lehet, hogy közben rommá gürcölte magát, csak te észre se veszed, mert el vagy foglalva azzal, hogy 'jaj de nem bírom én ezt a kölyköt'.

Igen, így tök érdekes, hogy amióta puberty hit me (legalábbis a kiinduláshoz képest eléggé), zseniális szóbeliző lettem, előtte meg így senkinek nem volt semmilyen alapfeltételezése rólam, és mindig más gyerekeket toltak az előtérbe.
Annyira lehangoló, amikor egy tanárt sokkal jobban érdekel saját maga, meg hogy mondtál valamit, ami szakmailag neki így meg úgy esik, és akkor emiatt buktad a fél életedet. (magyar szóbeli hellószia)

Hiriajuu

Gigi685 írta:

Ugyanez volt mondjuk emelt érettséginél is, hogy másik sulikban írtuk őket ugye, és a barátnőm, aki hetvenöt százalék körüli próbákat írt nálunk, meg amúgy is széttanulta a fejét, és világéletében penge volt töriből, tizenhét pontot kapott a hatvanból szóbelire, pedig folyékonyan beszélt, és amit kérdeztek tőle, azt tudta. Nevetséges, hogy mennyire azon múlik az életed, hogy embereknek éppen szimpatikus-e a fejed, vagy sem.[/color]

Na igen. Ezzel az a baj, hogy tökre így van, mármint hogy tényleg a fele minden élethelyzetnek azon múlik, hogy szimpatikus vagy.-e a másiknak. Ezen nagyon még változtatni se lehet, ez emberi természet, de mondjuk tanárnak pont ne menjen az, aki nem tud tárgyilagosan véleményt formálni. Hiába ronda a veled szemben ülő vizsgázó, vagy tetovált-piercingelt, vagy félénk és bénácska, vagy magabiztos és lehengerlő, vagy szebb, mint te, ne ezen múljon már a jegye, mert lehet, hogy közben rommá gürcölte magát, csak te észre se veszed, mert el vagy foglalva azzal, hogy 'jaj de nem bírom én ezt a kölyköt'.

Gigi685

Tigi írta:

Jó tudni, hogy másnak is vannak traumatikus élményei...

Részemről a negyedikes felvételi nyolcosztályosba negyedannyira nem volt gáz vagy sértő, mint mikor 12. végén az osztályfőnökünk úgy döntött, hogy mekkora poén lenne már felolvasni, hogy anno ki milyen értékelést kapott a szóbelijére... Hát baromi kínos volt mindenkinek, szerintem ő se gondolta végig -- engem alig vettek fel, a suli legmagasabb díjával végeztem, a padtársamat csak azért vették fel, mert a bátyja is oda járt még régebben, ehhez képest színkitűnő volt 8 évig, azonban a kedves fiatalembert, aki 6 évig abuzálta az osztálytársait, és utána kibukott, 100%-kal szóbeliztették

Gigi, ez a bűntudatkeltés volt mindig is a halálom... Vagy túl jó vagy, és ne legyenek már másoknak kellemetlen ambícióid, vagy túl béna vagy, szégyelld magad ezerrel.

Ja, egyébként annyira nem titok, hogy én is a te sulidba jelentkeztem első helyen. A szóbeli pontozások is nevetségesek egyébként. Én pl négyosztályosnál öt helyre elmentem szóbelizni, három helyen ötven pontból ötvenet kaptam, ahol feladatokat kellett csinálnom meg tényanyagot kérdeztek, a sulimba, ahova felvettek, 47 pontot kaptam, egy helyen meg, ahol kábé csak kötetlen beszélgetés volt, de az egyik tanár valami nagynénje volt valamelyik osztálytársamnak, és ezután kapásból ellenszenvesen álltak hozzám, kötetlen beszélgetésre kaptam 15 pontot az ötvenből.

Ugyanez volt mondjuk emelt érettséginél is, hogy másik sulikban írtuk őket ugye, és a barátnőm, aki hetvenöt százalék körüli próbákat írt nálunk, meg amúgy is széttanulta a fejét, és világéletében penge volt töriből, tizenhét pontot kapott a hatvanból szóbelire, pedig folyékonyan beszélt, és amit kérdeztek tőle, azt tudta. Nevetséges, hogy mennyire azon múlik az életed, hogy embereknek éppen szimpatikus-e a fejed, vagy sem.

Hiriajuu

Gigi685 írta:

IGEN. A középiskolai felvételi mondjuk az egész legteteje, mert az érettségit meg tudod ismételni, az egyetemi vizsgákat is, de a középiskolai felvételi olyan, hogy ha aznap lázad van vagy valami, neked lőttek. Ráadásul nagyon fiatal is vagy mindeközben, és ez életed első komoly vizsgahelyzete. Én mondjuk negyedikben felvételiztem először, az is brutális volt, és ott nem is kerültem be az első helyen megjelölt suliba, a másodikba pedig a szüleim nem akartak adni, mert nem volt szimpatikus nekik, úgyhogy bekerültem egy kábé lepratelep színvonalú nyolcosztályos gimnáziumba, amit pont akkor kezdtek el leépíteni, egy borzalmas osztállyal és pocsék tanárokkal, úgyhogy kész kínszenvedés volt az életem ötödiktől nyolcadikig. Úgy indult a nyolcadikos felvételi, hogy az osztályfőnököm bejelentette, hogy az igazgatóval némelyik jelentkezésen nagyon jókat nevettek, hogy mennyire túlbecsüljük magunkat, és közben mélyen a szemembe nézett. Aztán az utolsó pár hónapra, amikor kiderült, hogy a háromegésznemtúljós átlagommal is toronymagasan bejutottam, mert mind a magyar írásbelim, mind a szóbelim majdnem maxpontos lett, és a matekot se rontottam el annyira, kicsit megváltozott a fekvésem, de nem a tanárok, hanem pár osztálytársam szemszögéből. De az egy borzalmas időszak volt, mert kábé el se tudtam hinni, hogy megtörténhet velem ez a felvételi dolog, és aztán az új helyen meg lazán a jobban teljesítők közé tartoztam, és az osztályommal is jóban lettem, pedig arról is mindenki nagyon erősen győzködött felsős koromban, hogy az én hibám, hogy tökre kívülálló vagyok, én meg teljesen el is hittem magamról. Nagyon nem mindegy, hogy hogyan állnak hozzá az emberhez. Na azt az időszakot se kívánnám vissza magamnak.

Ó, igen, és az se nagyon mindegy, hogy milyen iskolában meg környezetben csinálja végig mindezt az ember. Nekem valószínűleg ezért is rémesebb emlék a felvételi, mint az érettségi - az érettségit jó osztályban, javarészt támogató és normális tanárokkal csináltam végig, és tényleg abszolút pozitív nyomokat hagyott bennem így visszatekintve, de az általános iskolai éveim rémesek voltak. Utáltam az osztályomat, a tanáraimat, meg ők is engem, és tizennégy évesen épp elég szívás ez, nem kellett hozzá még az is, hogy egy olyan döntést hozzak meg, ami az egész jövőmre kihat. (Bár ez nem igaz feltétlen, mármint én három és fél év után jöttem rá, hogy rossz középiskolát választottam, és átmentem egy másikba, hiába mondta mindenki, hogy bírjam ki azt a másfél évet, egy napot se bírtam volna már ki - és életem legjobb döntése volt a váltás, ezt minden túlzás nélkül mondom.)

Szóval igen, a középiskolai felvételi egy utálatos szörnyeteg, all in all. Az érettségi is lehet az, de a felvételi szerintem mindenképpen. Túl korán van, túl sok és túl sok minden múlik rajta. :roll:

Tigi

Jó tudni, hogy másnak is vannak traumatikus élményei...

Részemről a negyedikes felvételi nyolcosztályosba negyedannyira nem volt gáz vagy sértő, mint mikor 12. végén az osztályfőnökünk úgy döntött, hogy mekkora poén lenne már felolvasni, hogy anno ki milyen értékelést kapott a szóbelijére... Hát baromi kínos volt mindenkinek, szerintem ő se gondolta végig -- engem alig vettek fel, a suli legmagasabb díjával végeztem, a padtársamat csak azért vették fel, mert a bátyja is oda járt még régebben, ehhez képest színkitűnő volt 8 évig, azonban a kedves fiatalembert, aki 6 évig abuzálta az osztálytársait, és utána kibukott, 100%-kal szóbeliztették

Gigi, ez a bűntudatkeltés volt mindig is a halálom... Vagy túl jó vagy, és ne legyenek már másoknak kellemetlen ambícióid, vagy túl béna vagy, szégyelld magad ezerrel.

Gigi685

Hiriajuu írta:

Ugyehogyugye!! Na ez az, ami miatt utáltam érettségizni. Az érettségi maga nem egy marha nagy kunszt. Tényleg annyi, le kell ülni és beseggelni ezt meg ezt. Nyilván ha az ember tudja a határait és nem vállalja túl magát, vagy nem kényszerítik rá hogy túlvállalja magát, akkor még egyszerűbb, de tényleg a legnagyobb baj ezzel a pszichológiai hadviseléssel van, amit így kollektíve mindenki folytat az érettségizők ellen. Leülni és tanulni nem feltétlen jó, nem feltétlen rossz, nem feltétlen könnyű vagy nehéz, embere válogatja, de nem egy rémes dolog semmiképpen. Az, hogy közben azt szajkózza körülötted a világ, hogy ha elszúrod, nem lesz belőled senki, hogy úgyis el fogod szúrni, hogy hajts jobban, hogy ne szúrd el (és közben hajtasz, szóval minek mondani??), az tök egészségtelen. Szellemileg biztosan, de fizikailag is kihat.
Én pl. stresszesebb időkben hajlamos vagyok légszomjjal küzdeni, olyan, mintha asztmás rohamaim lennének, meg feszt levegő után kapkodok és sóhajtozok, és az érettségit már bölcsen le se tojtam, de a középiskolai felvételi egy rémálom volt, fél évig fulladásban éltem, mert mileszhanemvesznekfel? mileszhaelrontom? mitfognakgondolni? És tudtam, hogy mit fognak gondolni, mert el lett mondva, már hetediktől, hogy így sose vesznek föl, meg csak nem szakiba akarsz menni? Ez az, amin változtatni kellene először, nem az érettségi nehézségén, hanem a hozzáálláson, hogy az érettségi ne damoklészkardja legyen, meg egy rémálom, hanem simán az, ami: egy kihívás, egy bizonyítási lehetőség.

IGEN. A középiskolai felvételi mondjuk az egész legteteje, mert az érettségit meg tudod ismételni, az egyetemi vizsgákat is, de a középiskolai felvételi olyan, hogy ha aznap lázad van vagy valami, neked lőttek. Ráadásul nagyon fiatal is vagy mindeközben, és ez életed első komoly vizsgahelyzete. Én mondjuk negyedikben felvételiztem először, az is brutális volt, és ott nem is kerültem be az első helyen megjelölt suliba, a másodikba pedig a szüleim nem akartak adni, mert nem volt szimpatikus nekik, úgyhogy bekerültem egy kábé lepratelep színvonalú nyolcosztályos gimnáziumba, amit pont akkor kezdtek el leépíteni, egy borzalmas osztállyal és pocsék tanárokkal, úgyhogy kész kínszenvedés volt az életem ötödiktől nyolcadikig. Úgy indult a nyolcadikos felvételi, hogy az osztályfőnököm bejelentette, hogy az igazgatóval némelyik jelentkezésen nagyon jókat nevettek, hogy mennyire túlbecsüljük magunkat, és közben mélyen a szemembe nézett. Aztán az utolsó pár hónapra, amikor kiderült, hogy a háromegésznemtúljós átlagommal is toronymagasan bejutottam, mert mind a magyar írásbelim, mind a szóbelim majdnem maxpontos lett, és a matekot se rontottam el annyira, kicsit megváltozott a fekvésem, de nem a tanárok, hanem pár osztálytársam szemszögéből. De az egy borzalmas időszak volt, mert kábé el se tudtam hinni, hogy megtörténhet velem ez a felvételi dolog, és aztán az új helyen meg lazán a jobban teljesítők közé tartoztam, és az osztályommal is jóban lettem, pedig arról is mindenki nagyon erősen győzködött felsős koromban, hogy az én hibám, hogy tökre kívülálló vagyok, én meg teljesen el is hittem magamról. Nagyon nem mindegy, hogy hogyan állnak hozzá az emberhez. Na azt az időszakot se kívánnám vissza magamnak.

Hiriajuu

Gigi685 írta:

Van!

Igen, egyébként, esküdni tudnék rá, hogy ha nem paráztatnának évekkel előre, hogy az érettségin ez lesz majd meg az lesz, sokkal normálisabban lehetne hozzáállni ehhez az egészhez. Tényleg az van, hogy mindenkinek ott feszít a gyomrában a görcs, a tanárok kábé minden órán megjegyzést tesznek, és igazából annyi az egész, hogy tanulj meg húsz témakört meg írj egy fogalmazást, és az a legfelháborítóbb, amikor az érettségivel zsarolnak érzelmileg, mint a tesitanár, hogy "egy dolog, hogy félsz a tigrisbukfenctől, de az érettségitől is félsz, aztán mégis megcsinálod" (tru sztori), aztán az érettségi kitűnő lett, a tigrisbukfencet meg azóta se csináltam meg, és kaptam is érte egyest, most akkor mi értelme volt még pluszban felhozni? Meg amikor a tanár januárban elkezdi, hogy "hát én így nem engednélek titeket érettségizni", aztán a legrosszabb lesz 70 százalék. Eh.

Ugyehogyugye!! Na ez az, ami miatt utáltam érettségizni. Az érettségi maga nem egy marha nagy kunszt. Tényleg annyi, le kell ülni és beseggelni ezt meg ezt. Nyilván ha az ember tudja a határait és nem vállalja túl magát, vagy nem kényszerítik rá hogy túlvállalja magát, akkor még egyszerűbb, de tényleg a legnagyobb baj ezzel a pszichológiai hadviseléssel van, amit így kollektíve mindenki folytat az érettségizők ellen. Leülni és tanulni nem feltétlen jó, nem feltétlen rossz, nem feltétlen könnyű vagy nehéz, embere válogatja, de nem egy rémes dolog semmiképpen. Az, hogy közben azt szajkózza körülötted a világ, hogy ha elszúrod, nem lesz belőled senki, hogy úgyis el fogod szúrni, hogy hajts jobban, hogy ne szúrd el (és közben hajtasz, szóval minek mondani??), az tök egészségtelen. Szellemileg biztosan, de fizikailag is kihat.
Én pl. stresszesebb időkben hajlamos vagyok légszomjjal küzdeni, olyan, mintha asztmás rohamaim lennének, meg feszt levegő után kapkodok és sóhajtozok, és az érettségit már bölcsen le se tojtam, de a középiskolai felvételi egy rémálom volt, fél évig fulladásban éltem, mert mileszhanemvesznekfel? mileszhaelrontom? mitfognakgondolni? És tudtam, hogy mit fognak gondolni, mert el lett mondva, már hetediktől, hogy így sose vesznek föl, meg csak nem szakiba akarsz menni? Ez az, amin változtatni kellene először, nem az érettségi nehézségén, hanem a hozzáálláson, hogy az érettségi ne damoklészkardja legyen, meg egy rémálom, hanem simán az, ami: egy kihívás, egy bizonyítási lehetőség.

Gigi685 írta:

Tigi írta:

Ha már túlspilázás... Se érettséginél (pláne írásbeli érettséginél!), se egyetemi szóbeli vizsgáknál nem értem, hogy minek kell kiöltözni. Semmivel sem fogunk többet vagy kevesebbet tudni, viszont mindenki baromi kényelmetlenül érzi magát.

Ámen. Persze, értem, hogy kell a tisztelet meg az összes, de úgy istenigazából valaki vizsgáztatóként komolyan úgy érzi, hogy megsértik azzal, hogy valaki úgy járul elé számot adni a tudásából, hogy úgy néz ki, mint általában?

Ámen ámen! Negyven fokban szóbeliztünk, az volt a legrosszabb, hogy a teremben magában ment ezerrel a klíma, amúgy meg lehetett halni, és mindezt csiniben... bahh. Az volt az engedmény, hogy a fiúk levehették a zakót. Vicc.

Gigi685

Tigi írta:

Ha már túlspilázás... Se érettséginél (pláne írásbeli érettséginél!), se egyetemi szóbeli vizsgáknál nem értem, hogy minek kell kiöltözni. Semmivel sem fogunk többet vagy kevesebbet tudni, viszont mindenki baromi kényelmetlenül érzi magát.

Ámen. Persze, értem, hogy kell a tisztelet meg az összes, de úgy istenigazából valaki vizsgáztatóként komolyan úgy érzi, hogy megsértik azzal, hogy valaki úgy járul elé számot adni a tudásából, hogy úgy néz ki, mint általában?

Tigi

Hiriajuu írta:

Meg igen, egyébként, az érettségi teljesen emberfüggő, ebben egyetértek. Én például nagyon túllihegtem, és utólag nagyon piskótának tűnt, de nekem az egyetlen emeltem az angol volt, és hát na... az nem volt kihívás a számomra. (Az ellenkezője volt igazából. Pihentem vele kb. xD)

Fura, én ezt az utólagos "nem is volt olyan nehéz" érzést sosem éreztem, szerintem az érettséginél rosszabb nem lehet -- annak valódi tétje volt (konkrétan az ember egész jövője azzal, hogy hová veszik fel, fizetősre vagy államilag támogatottra), ahhoz képest az egyetemi vizsgáknál mi a legrosszabb, ami történhet? UV-k? Nem olyan hű, de fantasztikus diplomaátlag?

Ha már túlspilázás... Se érettséginél (pláne írásbeli érettséginél!), se egyetemi szóbeli vizsgáknál nem értem, hogy minek kell kiöltözni. Semmivel sem fogunk többet vagy kevesebbet tudni, viszont mindenki baromi kényelmetlenül érzi magát.

Gigi685

Hiriajuu írta:

Igazából én csak para-szempontból tartom túlspilázottnak a dolgot, szóval ezt így nehéz lesz megfogalmazni, de ezt valahogy úgy értem, hogy épp elég stressz maga a tanulás rá meg a megírása, az a része fölösleges stressz, hogy az emberek azon paráznak, hogy mi lesz, ha nehezebb lesz, mint a tavalyi próba, vagy nem sikerül jól, vagy nem vesznek föl ide vagy oda - azzal csak rontasz a helyzeten, ha rágörcsölsz, meg másik is rontanak azzal, hogy rágörcsöltetnek. (Értem itt a szülőket, a tanárokat, a hajtósabb vagy pont hogy lustább barátokat.) Szóval ez a része az, ami túlélhető kéne, hogy legyen, hogy az ember úgy állhasson neki, hogy igen, marha sokat gürcöltem, és megszenvedtem és tanultam és nehéz volt, de nem forgolódtam álmatlanul, hogy mi lesz, mert azzal nem megyek semmire. Ennek így van értelme?

Van!

Igen, egyébként, esküdni tudnék rá, hogy ha nem paráztatnának évekkel előre, hogy az érettségin ez lesz majd meg az lesz, sokkal normálisabban lehetne hozzáállni ehhez az egészhez. Tényleg az van, hogy mindenkinek ott feszít a gyomrában a görcs, a tanárok kábé minden órán megjegyzést tesznek, és igazából annyi az egész, hogy tanulj meg húsz témakört meg írj egy fogalmazást, és az a legfelháborítóbb, amikor az érettségivel zsarolnak érzelmileg, mint a tesitanár, hogy "egy dolog, hogy félsz a tigrisbukfenctől, de az érettségitől is félsz, aztán mégis megcsinálod" (tru sztori), aztán az érettségi kitűnő lett, a tigrisbukfencet meg azóta se csináltam meg, és kaptam is érte egyest, most akkor mi értelme volt még pluszban felhozni? Meg amikor a tanár januárban elkezdi, hogy "hát én így nem engednélek titeket érettségizni", aztán a legrosszabb lesz 70 százalék. Eh.

Hiriajuu

Jó hát igen, ilyen ez a felnőtt élet.

Meló, meló, meló, aztán van egy szabadnapod hogy elkölthesd amit összegürcöltél, és mehetsz vissza gürcölni.

Egyébként ha nem is vidám sztori, de legalább nem szomorú. Van munkád, pénzed és néha időd írni, nem olyan vészes ez.

Meg igen, egyébként, az érettségi teljesen emberfüggő, ebben egyetértek. Én például nagyon túllihegtem, és utólag nagyon piskótának tűnt, de nekem az egyetlen emeltem az angol volt, és hát na... az nem volt kihívás a számomra. (Az ellenkezője volt igazából. Pihentem vele kb. xD)
A többivel meg úgy voltam, hogy majd csak lesz valahogy, és egész jól lett, de amíg nem végeztem velük, rémesen paráztam. Szóval nekem azért tűnt könnyűnek utólag, mert nem voltak nagy elvárások a dologgal kapcsolatban, vagyis se mások, se én magam nem vártam el olyat, amiért keresztre kellett volna feszülnöm.

Igazából én csak para-szempontból tartom túlspilázottnak a dolgot, szóval ezt így nehéz lesz megfogalmazni, de ezt valahogy úgy értem, hogy épp elég stressz maga a tanulás rá meg a megírása, az a része fölösleges stressz, hogy az emberek azon paráznak, hogy mi lesz, ha nehezebb lesz, mint a tavalyi próba, vagy nem sikerül jól, vagy nem vesznek föl ide vagy oda - azzal csak rontasz a helyzeten, ha rágörcsölsz, meg másik is rontanak azzal, hogy rágörcsöltetnek. (Értem itt a szülőket, a tanárokat, a hajtósabb vagy pont hogy lustább barátokat.) Szóval ez a része az, ami túlélhető kéne, hogy legyen, hogy az ember úgy állhasson neki, hogy igen, marha sokat gürcöltem, és megszenvedtem és tanultam és nehéz volt, de nem forgolódtam álmatlanul, hogy mi lesz, mert azzal nem megyek semmire. Ennek így van értelme?

Gigi685

Hehe, nem én vagyok az embered, én is dolgozom ezerrel. Ma szerencsére pont szabinapom van. Állásinterjúra mentem volna, de este rájöttem, hogy nem is akarok igazán ott dolgozni, ahova mentem volna, szóval délig alvás, és most édes semmittevés, meg a szánalmasan kevés fizetésem elköltése volt a program, aztán írás ezerrel...

Nem vagyok valami vidám sztori, azt hiszem.

Amúgy nem mondom, hogy nem volt túlélhető az érettségi, de mindenkinek, aki azt mondja, hogy semmiség, meg hogy fölösleges előre nyavalyogni rajta, azt mondanám, hogy nincsen igaza. Piszkosul megerőltető két hónap volt mind befektetett munka mind lélek szempontjából, és azzal zárult, hogy csinálhatom az egészet újra, mert két ponttal a tavalyi alatt vagyok. Szóval az is kiderült, hogy nem volt értelme beküzdeni magamat jó iskolába se, mert simán meglennének a pontjaim, ha nem sokkal magasabb elvárásokkal tanulok két tantárgyat, és nem olyanok az elvárások, amilyenek. Plusz az érettségi mindenkinek egyéni élmény. Van barátnőm, aki szétszenvedte magát három középen, én meg három középpel és két emelttel mentem. Ez nem olyan, mint a szuri, ez attól függ, hogy mit és mennyit kell megugranod. Összehasonlíthatatlan, ha nem ugyanazokkal a jegyekkel futsz neki ugyanannak a szaknak.

Hiriajuu

Na, kinek hogy telik a nyár eddig?

Azért már benne járunk egy ideje, a szerencsésebbek (akik nem dolgoznak, mint mondjuk én) meséljenek már valami vidámat nyaralásról, vagy fesztiválról vagy szimpla pihizésről, hogy irigykedhessek.

Aquilotto Argento

Gratula mindenkinek a szuper érettségi eredményekhez! Látjátok, hogy túlélhető volt azért... :D

Boldog szülinapot Assa! :)

Gigi685

Ritsu Tonks írta:

Hát én a ti eredményeitek mellett inkább meg sem szólalok, pedig az enyém sem lett rossz. :haha:

De gratulálok mindenkinek! :3

Uggyanmár, és gratu neked is.

Ritsu Tonks

Hát én a ti eredményeitek mellett inkább meg sem szólalok, pedig az enyém sem lett rossz. :haha:

De gratulálok mindenkinek! :3

Gigi685

Juuj, ezek nagyon szépek, meg pacsi egyébként is.

1wolfgirl1

Nekem a magyar 96, a töri 91, az angol - amit előrehozottan tettem le tavaly - 94, a matek 67 (sajnos, itt beütött nálam egy kisebb szerverfagyás, így ennek is örülök), az emelt biosz 78, az emelt kémia pedig 54. A magyar-töri eredményeimet hallva az emberek többsége ugyan megkérdőjelezte, hogy miért nem ezekkel foglalkozom, de hát na.

Gigi685

Tigi írta:

Gratulálok, lányok!

A kémia emelttel nálunk anno senki meg se próbálkozott, annyira rossz híre van, szerintem büszke lehetsz arra az 58%-ra.

Igen, az a brutális, hogy ez tényleg egy jó eredménynek számít tanárok, osztálytársak, tagozatosok szemében is, pedig... :lol:

Mondjuk fura, hogy nálatok nem próbálkozott senki, mert biztos tőletek is mentek orvosira egy csomóan, és nálunk az összes aspiráns a kémiát választotta fizika helyett. Gondolom, nálatok akkor fordított volt. Egyébként volt olyan, aki két év fakt és előkészítő után megbukott rajta.

Szóval köszi.

Tigi

Gratulálok, lányok!

A kémia emelttel nálunk anno senki meg se próbálkozott, annyira rossz híre van, szerintem büszke lehetsz arra az 58%-ra.

Gigi685

Magyar 90 (a szóbelimet az osztályfőnököm lehúzta, ehh), matek 84, töri 85, biosz emelt 72, kémia emelt 58, utóbbi annyira nem jó, de hát majdnem ötös, és faktos berkekben elég jónak számít.

És volt már egy 83 százalékos angolom két évvel ezelőttről. Annyira nem fényes, de végül is nem is az az elbujdosós kategória.