Halihó, halihó!
Fú, de rég nem írtam már ide! Pedig tavaly is részt vettem az Üstön, méghozzá dupláztam is, két relatíve rövid novellával:
https://merengo.hu/viewstory.php?sid=147900https://merengo.hu/viewstory.php?sid=147901Ezúttal Szellő Abigélnek, ezúton is sok szeretettel neki!
Eredeti terv az volt, hogy csak egy novellát írok, de mivel az első sztori (legalábbis a nyers verzió) sec perc alatt kész lett, úgy döntöttem, nekiveselkedek egy másiknak is.
Amúgy meglepő – és az utóbbi pár évben szokatlan – módon mindkét novellát tökre élveztem írni, kicsit ilyen... Visszataláltam magamhoz érzés? Nem tudom jobban megmagyarázni.
Igazából ezek a fluffos, humoros, (esetenként romantikus) sztorik esnek leginkább kézre, ez az, amit a legkönnyebben és leginkább erőlködés nélkül írok. Persze, szeretek mindenféle műfajba kikacsintgatni, és valószínűleg fogok még fantasyt, krimit, miegyebet is írni, de az nem mostanában lesz.
Mert amit amit írok... *dobpergés*
Ez:
https://merengo.hu/viewseries.php?seriesid=75Igen, igen. Yu Yu Hakusho. Fanfiction. Slash. Egy régóta alvó fandomban. Egy olyan párosban, ami így nemzetközi szinten is ritkának számít. Igen, hótthalál komolyan gondolom. Mármint... Ilyen fluffos, vicces, néhol trollságos humorral (nálam ez az alap), de teljesen komolyan.
Igazából idejét sem tudom, mikor voltam utoljára ennyire ráfanulva valamire. A Yu Yu Hakushót már végignéztem egyszer – jó pár évvel később, mint amikor a fénykora volt itt Magyarországon. Akkor ugyanis nem igazán érdekelt, képeket láttam róla, meg így mondtak belőle néhány dolgot, de úgy voltam vele, hogy meh, random verekedős fiú anime, nem a műfajom.
Aztán, abban az évben, amikor a kislányom megszületett, lépten-nyomon ebbe a sorozatba botlottam mindenféle animés listákon, szóval úgy döntöttem, mégis belenézek. Aztán ott ragadtam.
És hogy ez a ship honnan jött? Bevallom, a tvtropeson olvastam róla először, magamtól eszembe sem jutott őket összehozni, legalábbis első blikkre. Ekkor a sorozat felénél jártam, és így rácsodálkoztam, hogy mi...? Kuwabara és Kurama, ezt meg hogy hozták össze? Igazából tetszett az ötlet, mert Kuwabara eleve kedvenc volt, Kurama pedig akkor kezdett egyre szimpatikusabb lenni, de így nem tűnt ez a páros túl megalapozottnak.
Aztán néztem tovább, és omg... És most újra nézve az elejétől OMG!!!
Lehet, hogy túlzásnak hangzik, de hóttkomolyan, ez az egyik legjobban felépített non-canon ship az animében. Kismillió érvet tudok mondani ennek az alátámasztására. Egy következő bejegyzésben kértek párat?

És így... Aaa, annyira tetszik ennek a párosnak a dinamikája, hogy mindketten a jobbat hozzák ki a másikból, és kölcsönösen felnéznek a másikra... Annyira a háttérben van, pedig ha csak sima barátságként nézünk a kapcsolatukra, úgy is szívmelengető. (Amúgy az megvan, hogy a baráti társaságból egyedül Kuwabara volt ott Kurama anyukájának az esküvőjén?)
Szóval ez az anime és ez a páros most tökre lelkesít – pedig ritkán szoktam shipekért rajongani –, gyártom a szösszeneteket hozzájuk, és némi baráti biztatásra elkezdtem őket kipakolni.
Hétfőnként érkezem velük (legalábbis egyelőre tudom tartani a tempót), ha gondolod, vess rájuk egy pillantást.
Igazából nem ezek életem fő művei, ilyen kis random semmiségek, amiket jólesik kiírni magamból, szóval ne várj túl sokat tőlük. Viszont nagyon élvezem őket írni, ez az, ami én vagyok, mindenféle megfelelési kényszer és görcs nélkül.
Kicsit ijesztő és fura ezeket a just for fun (és némileg terápiás célú) cuccokat megosztani, mert idejét sem tudom, mióta csak a csillivilli, ezerszer átolvasott és jónak szánt írásokat tettem ki erre a profilra, de... Hahó, ez is én vagyok! Szóval kicsit nyers, kicsit kapkodós, teljesen öncélú, de most erre van szükségem.
Köszönöm, hogy végigolvastad, és ha kíváncsi lettél, akkor katt ott fentebb a linkre!
Hogy a komolyabb, original történeteimmel mi lesz?
Na, az egy jó kérdés. Csomó mindennek van terv a folytatására, van két nagyobb szabású ötlet, ami megvalósításra vár, de... Nem érzem magam késznek arra, hogy megint a kiégésig és önutálatig ostorozzam magam, csak hogy „jót” írjak. Nem akarom őket végleg temetni, de azt sem tudom biztosra mondani, hogy egyáltalán lesz belőlük valami. Lehet, hogy egyszer, valamikor megint belevetem magam a mély vízbe, de most egyelőre boldogan elpancsikolok a kis kacsaúsztatómban.