Merengő Fórum

Ez nagyon jó. Aszt hiszem megyek olvasni.

_________________
"Vannak idők az életben, amikor olyasmit csinálunk, amire nincs magyarázat"

"Vannak dolgok, melyeket csak az érez, kinek esze, s vannak dolgok, melyeket csak az ért, kinek szive van."

A témánál leírtam. Azt hiszem, hogy a Páratlan év című ficből van. Az idézeteimhez nem írom le, hogy honnan van, így utólag gondolkodhatok rajta^^

Ez tényleg jó! Honnan másoltad?

_________________
Fórumszabályzat

Tekergős április 1.: Roxfort Hangja

Ez jó, ezt imádom.

_________________
Nincs fontosabb dolog a feleslegesnél!


Írásaim, fordításaim: Fülemüle (White Collar fanfic) ¤¤¤ Harry új otthona ¤¤¤ Crelus-trilógia: Alta Mente ¤¤¤ Harry Potter, az azkabani fogoly ¤¤¤ Samuel Blackwell ¤¤¤ A többi történetem a profilomon elérhető!

- Hát igen, van egy pár sajátos szokása - tűnődött el Draco. - Mikor valamin jól szórakozik, és nem akarja, hogy lássák rajta, a bal kezét szokta ökölbe szorítani. Elég fura.
Ahogy Harry visszagondolt, rájött, hogy ez tényleg így van.
- És azt észrevetted már, hogy néha, mikor dühös, hogy fonja keresztbe a karját? Tudod: mikor az egyik keze a másik karján dobol?
- Igen, de az azt jelenti, hogy türelmetlenül várja, mikor mehet végre vissza a bájitalaihoz - kacarászott Draco. - Az esetek felében annyira nem bír ilyenkor már magával, hogy csak egy rövid és gyenge szidást kap az ember. És azt tudtad, hogy visszatartja a lélegzetét, amíg el nem dönti, hogy üvöltsön-e az emberrel?
Harry elvigyorodott, és megpróbálta Piton hangsúlyával közölni:
- Ő nem üvölt, hanem előad.
- Mármint úgy érted, a képedbe üvölti a mondandóját.
Harry úgy röhögött, hogy belefájdult az oldala.
- És amikor azt mondja, hogy Úgy vélem?- kapkodott levegő után. - Az annyira régimódi! És... jaj istenem, ezt már rég meg akartam kérdezni: Mit csináljunk a hajával? Amikor még utáltam, örültem is, hogy ilyen zsíros, mert ez csak egy újabb ok volt rá, hogy utálhassam, de most� hát� ez olyan ciki, hogy az apám így jár tanítani!
- Hát, te voltál a hálószobájában - kuncogott Draco. - Találj ki valamit, hogy bemehess hozzá, és használd a fürdőszobáját is�
- Már ott is jártam - közölte Harry önelégülten. - A mardekáros legenda igaz. Tényleg mesésen néz ki.
A sötétben is tudta, hogy Draco erre kiölti a nyelvét.
- Akkor nézz már utána, mivel mos hajat - javasolta Draco. - Próbálj egy kis mintát szerezni belőle, aztán megnézem, nem tudok-e� javítani rajta egy kicsit...
- ...azaz olyat csinálni belőle, ami végre működik is - nevetett fel Harry. - Egyszerűen nem értem! Könyörgöm, hisz ő egy bájitalmester! Úgy illene, hogy övé legyen a világ legjobb samponja!
Draco felhorkant.
- De tudod, nem érdekli, mit gondolnak róla mások.
- Még mi sem?
- Hát, nem hinném, hogy beismerné - tréfálkozott tovább Draco. - Elvégre mi csak a kis bolond gyerekei vagyunk.
Harry nem bírta tovább harsányan felröhögött, mire az ajtó hirtelen kinyílt. Piton állt ott, az arcát megvilágította a pálcája fénye, és azt morogta:
- Mondtam, hogy aludjatok! Miben sántikáltok?
- Nem akartunk zavarni, Perselus. Harry, nem bűvölted meg az ajtót?
- De igen! - Harry jobban felült, és azon tűnődött, vajon mennyit hallott Piton. Jaj, istenem, vajon hallotta-e a samponosat? Érezte, hogy lángolni kezd az arca. - Egyáltalán nem működött?
- Nem tudom! Beszélgettetek is? Vagy csak röhögtetek, mint valami eszelős hiénacsapat?
- Öhm... beszélgettünk - ismerte be Harry.
- A beszédet kiszűrte, de a komolytalankodást nem - morogta Piton. - Milyen varázsigét használtál?
Harry a homlokát ráncolta.
- Hát, elég sokféle némító bűbáj közül most valami olyasmit mondtam az ajtónak, hogy ne engedje át, amit mondunk.
- Amit mondotok.
- Jól van na, értem! Egy kicsit még dolgoznom kell rajta...
- Igen, én is úgy vélem.
Harryből kipukkadt a nevetés és Draco szinte azonnal csatlakozott hozzá.
- Bolond gyerekek! - csóválta a fejét Piton.
Ez olaj volt a tűzre, Harry már visított a nevetéstől, Draco meg alig kapott levegőt.
- Lélegezz, bolond gyerek! - mondta Harry zihálva, amint ő maga is levegőhöz jutott.
Dracónak végre sikerült lecsillapodnia, de úgy lihegett, mint aki most kapta el a cikeszt.
- Ha azt mondom, aludni, akkor elvárom, hogy engedelmeskedjetek - kezdte Piton kemény hangon.
- De hát engedelmeskedtünk - vágott közbe Harry. - Azt mondtad, menjünk lefeküdni. Draco, te felkeltél, mióta bejöttünk?
- Úgy vélem, nem.
- Hagyd már abba! - röhögött megint levegő után kapkodva Harry.
- Aludni. Most! - dörögte Piton, azzal sarkon fordult és kiviharzott. Éjkék hálóköntöse pont úgy lobogott mögötte, mint a talárja szokott. Harry el is tűnődött rajta, hogy erre egyáltalán hogyan képes egy frottírból készült köntös.

Én is olvastam a Freudi Elszólást és ez a rész nagyon tetszik nekem is!

Ajánlom mindenkinek!

_________________
Slytherin 4ever
BELLATRIX-FAN
Büszke Dracoista Papnő
S.P.E.W. tag (society of Pottermore email waiters!!!)

Ron ezt a pillanatot választotta, hogy megjelenjen.
- ’reggelt – mondta. Harryhez hasonlóan, még ő is pizsamában volt. Odasétált a hűtőhöz. – Hogy van ma a hűtő?
- Nem kéne úgy beszélni rólam, mintha itt se lennék – morogta a szóban forgó tárgy. – Hülye vörös gyökér.


Beleesétáltál a csapdámba idióta griffendéles – mondta gonoszul. – Megmérgeztem a chipset faszfonnyasztóval, amitől a kukid akkora lesz, mint egy ágacska.

Ó, hát nem különleges? – szólt megvetően a hűtő. – Pazar, házi készítésű olasz vacsora. Már megint valami ócska kurvát akarsz lenyűgözni a hősies tetteid elmesélésével? Vagy egy jólöltözött fiatalemberrel lesz dolgunk, aki az egekig magasztalja a kviddicstehetséged? Csak szólok Potter: mindenki csak azért akar, mert híres vagy.

most olvasom a freudi elszólásokat, és hát ez haláli!!!

– Kevés veszélyesebb anyag van az éternél, nem igaz, hölgyeim? – hallatszik fel közvetlenül mögöttünk Piton hangja, amikor már csak pár lépésre vagyunk az irodája ajtajától.
Dorrie elvörösödik, és gyanítom, én sem vagyok a szokásos sápadt.
Nem tudom, hogy csinálja, de mire levegőt vennék, ő már össze is szedi magát.
– Igen, uram. Éppen ezért nagyon óvatosan és körültekintően kell vele bánni – feleli, és ismerem annyira, hogy kihalljam a hangjából a vágyat, hogy szeretne ő lenni az éteres lombik, lehetőleg Piton kezében.
– Úgy van, kisasszony – mondja a professzor, miközben az ajtóhoz lép. – Öt pont a Mardekárnak – villantja Dorrie-ra a tekintetét, s mintha egy nagyon-nagyon apró mosolyféle is felderengene az arcán.
Természetesen, barátnőm is észreveszi – az lenne a csoda, ha nem így lenne –, és elnyílik a szája. Gyorsan a karjába csípek, mielőtt elájulna a gyönyörtől.

Hát, mit nem mondjak... Dorrie helyében én már sóhajtoznék.
Még az olvasástól is felgyorsult a szívverésem.

A történet címe: Kígyók ölelésében stoobie-tól.

_________________

Végre Harry is szóhoz jutott.
– De ha ő itt van, akkor mi hol vagyunk? És ha akkor van most akkor most mikor van? És egyáltalán mikor vagyunk?
– Mi van? Nem értem.
– Nem is vártuk tőled, Ron – szólt ismét Ginny, mire Ron duzzogva elfordult, és egy ideig nem volt hajlandó megszólalni.
– Koncentrálhatnánk végre a problémára?! Tehát akkor most ő van most, vagy mi vagyunk akkor, vagy az egész egy átverés? – Harry kezdett bedühödni társai lehetetlen viselkedésén.

Nálam ez a favorit, kétszer kellet elolvasnom mire felfogtam, de már első olvasás után kész voltam tőle.
Egyébként Múltidőben semdantól

_________________
"Vannak idők az életben, amikor olyasmit csinálunk, amire nincs magyarázat"

"Vannak dolgok, melyeket csak az érez, kinek esze, s vannak dolgok, melyeket csak az ért, kinek szive van."

- Hát izé… sajnálom. Nem volt időm…

– Ne mondd, hogy nem volt időd! – oktatta ki Ginny fenyegető hangnemben. – Harry is ezt mondta, és ez hülyeség. Szerintem legalábbis. Most komolyan, normális indok ez egy szakításra? – Draco felsóhajtott.

– Tedd már túl magad Potteren!

– Én túltettem magam! – rimánkodott Ginny. – Becsszó! – A lány a bal kezét a szívére tette, a másikat pedig felemelte. Majd zavartan megcserélte, így aztán a jobb keze került a szíve fölé. Dracóra nézett, majd megint kézcsere. Malfoy felnevetett.

– Jézusom! – nyögte.
Ginny közelebb araszolt hozzá.
– Most mi van? – nézett rá Draco, ám majdnem visszarántotta a fejét, a nő arca ugyanis centiméterekre volt az övétől. Ginny eltűnődve nézte a fiú arcát, majd kábán elmosolyodott.

– Nahát! A szemed olyan… olyan… szürke. – Draco ismét megcsóválta a fejét, de közben rázkódott a válla a kuncogástól.

– Nahát, micsoda megállapítás – gúnyolódott.

– De nem, nem! – tiltakozott Ginny, s a világért se távolodott volna Dracótól, még mindig öt centiről szemlélte hősünk arcszerkezetét. – Úgy értem… olyan kifejező, és… mély. Ez biztos jelent valamit – suttogta a lány.

– Naná, azt hogy sötét vagyok belül, mint az éjszaka – mondta Draco, száját gúnyos félmosolyra húzva.

Hát nem imádni való Draco?

Az idézet pedig : Kidy -Aranyvérű és véráruló- 14. "Aludj velem!"

_________________
Büszke Dracoista papnő
Draco Qupidója hogy, a papnők és Harry szerelme olthatatlan legyen

"– Akkor mégis hol vívjuk az utolsó csatát? – morcoskodott Harry.
– Roxfort? – vetette fel Ginny.
– Ne mááár, ez kezd unalmassá válni! – fintorgott Hermione. – Mindig csak a Roxfortban harcolunk...
– Abszol út? – javasolta Ron.
– Ha le meritek zúzni a boltunkat, máris bérelhettek magatoknak sírt Rita Vitrolé mellett! – sziszegte Fred-Harry.

– Szerintem akkor is legyen a temető – csökönyösködött Harry-Harry.
– Nem – vágta el a vitát Mordon.
– Mágiaügyi Minisztérium? – ötletelt Tonks.
– Ott is volt már egy csata! – szűrte a foga közt mérgesen Harry.

– Nem a változatosság a lényeg, kölyök! – reccsent rá Rémszem.
– Dehogyisnem! – vágott vissza Harry. – Tudjátokki ismeri a Roxfortot és a Minisztériumot is, ott könnyűszerrel előnyhöz jutna!
– London varázslótemetőjét miért ne ismerhetné? – tromfolt Mordon.

– Mi a fenének járt volna ott valaha is? Talán virágot vitt valamelyik döglött halálfalójának a sírjára? – gúnyolódott Harry. – A temető lesz, és kész. Legalább nem kell sokat hurcimbálni a hullákat, hanem rögtön el is áshatjuk őket.
– Határozott előny – bólogatott komolyan George-Harry."
Idézet:Akiből egy is sok – a Gikszer írta: Lothlorien93 2.fejezet

"Harry Potternek tulajdonképpen semmi más vágya nem volt ezen a reggelen, minthogy nyugodtan felhúzhassa a zokniját.
Ám, amint az az ilyen nagy volumenű dolgoknál lenni szokott, valami, pontosabban valaki közbejött.

– JÉZUSMÁRIA!

– Nem, Merlin.

– ÉDES ISTENEM!

– Nem, Merlin.

(Drachiss: Félistennek született 1.fejezet eleje )

Jaaaaj, ezt én is olvastam anno, nagyon nagy ez a fic! Azt hiszem, a nyáron újra elolvasom.

ez dejó
ha lesz időm, biztos, h elolvasom

_________________

ez mekkora:D pedig nem nagyon szeretem a slasht jók az idézetek, ha lesz időm igyekszek olvasni,

_________________
Snanger Klub - az elvetemült SS/HG rajongóknak:D
"A mágia nem kell, hogy átok legyen. Ajándék is lehet." Merlin
*Thranduil*

Enahma - Lehulló kötelek. Tudtam, hogy a trilógiában van, de azt hittem, hogy a végén. *Google a barátunk*

_________________
Arany Főnix díj - 2012

Ez az idézet melyik ficből van? Vagy a Belső ellenségből?Mert azt már régen olvastam,és fogalmam sincs miről szól De holnap azt hiszem hozzálátok^^
Ám érdekesen hangzik az "idézetkvíz". Jó pár ficet az alapján olvastam el, hogy itt elolvastam az idézetet, utána meg az egész törit^^

Tudtam, hogy olvastam:) köszi
Harry elnyomott egy félmosolyt, ahogy meglátta zavarukat.

– Nem igazán – mondta, és megpróbált felülni.

– Maradj nyugton – Perselus a vállára tette a kezét, és visszanyomta az ágyra.

– Szomjas vagyok – erősködött Harry.

Perselus egy rövid, gyanakvó pillantás után segített neki felülni, és Hermione hozott egy pohár vizet. Mikor megpróbálta megitatni vele, Harry összevonta a szemöldökét, és elvette tőle a poharat.

Aztán – naná! – az ölébe öntötte az egészet.

Hermione felkuncogott, Perselus elmosolyodott, és Harry elvörösödött.

– Tegnap én is ezt csináltam – jutott hirtelen Hermione eszébe.

– Nem egészen ugyanezt, Miss Granger. A maga itala forró volt, és nem a saját ölébe öntötte, hanem az enyémbe. Kis híján sikeres volt a kasztráció.

Mindezt olyan halálosan komoly hangon jelentette ki, hogy Harry és Hermione elnevették magukat.

– Hé apu, azt mondtad, hogy te…

– Ki ne merd nyitni azt a nagy szádat! – emelte fel Perselus figyelmezetően a mutatóujját. Harry megvonta a vállát, aztán óvatosan kiitta a második pohár vizet, amit Hermione tartott a szájához.
Ezt a minap olvastam és jót mosolyogtam rajta.

hetszinvirag fordításában: Harry Potter és a Belső ellenség

_________________
Arany Főnix díj - 2012

hm, a második olyan ismerős, honnan van?biztos h már olvastam..*ütögeti a fejét, mint Dobby*

Off: Nézelődtem egy kicsit az interneten..elég nagy filmfanatikus hírében állok a barátaim szemében, és regisztrálva vagyok egy odalon, ahol van egy bizonyos "filmkviz" nevű dolog. Szerintem jó ötlet lenne, ezt a fanfictionökkel is megcsinálni. a lényege egyszerű. Vki bemásol egy részletet és a többieknek ki kell találni, hogy honnan van. (ide írtam mert ez áll sztem a legközelebb hozzá)
Ha van már ilyen, ne kövezetek meg...xD vak vagyok(sokszor):):)

Harry Potter és a Sötét Nagyúr írta Chaos:

*- Nyisd ki az ajtót – sziszegte párszaszóul. Az ezüst hüllő érdeklődve nézett rá, de nem történt semmi. Harryben felhalmozódott a tehetetlen düh.

- Nyisd ki, te álnok dög, vagy eltöröm minden csigolyádat! – förmedt rá olyan hangerővel, hogy a többiek rémülten húzódtak hátrább. Valószínűleg még senkit sem hallottak párszaszóul kiabálni.

A kígyó egészen összehúzta magát.

- Igen, mesterem – sziszegte, és különös alakba rendezte hosszú testét. A forma egy kulcs lehetett, mert a kőfal elhúzódott az útból. Mögötte tágasabb terem volt, amelynek fáklyákkal megvilágított közepén éjfekete márvány kőtábla állt, tele nevekkel.

Mindannyian csodálkozva léptek be.
- Mit mondtál a kígyónak? – kérdezte Ron elhűlten.
- Hát hogy megölöm, ha nem enged át. – mormogta Harry, majd cinikusan hozzátette – Mardekár úgy gondolhatta, hogy aki tud párszaszóul, és még goromba is, azt csak jó ember lehet…

mod.szerk.

Ez általában a legizgalmasabb meccs szokott lenni, de a Mardekár jelenlegi csapata siralmas volt. Csak két hajtót tudtak kiállítani, és az egyik terelőjük jól láthatóan képtelen volt megkülönböztetni a gurkót a kvafftól. Harry pedig a legújabb képessége ellen küzdött, miszerint a cikeszek csaknem szó szerint belekeveredtek a kezébe. Amikor a meccs folyamán már harmadszor is megpróbálta újra elhajítani az aranylabdát, Luna, a „szakkommentátor” álmatag hangja töltötte be a levegőt. - Az állás jelenleg százhatvan-nulla a Griffendél javára. Ó, és a piros-arany mezes Potter ezúttal nem tudta elég hamar eldobni a cikeszt. Madam Hooch észreveszi és lefújja a meccset. – majd kis szünet után hozzátette – szép és majdnem szoros küzdelem volt.
*Harry Potter és a Sötét Nagyúr - 15. Artemisia Absinthium című fejezetéből való*

*Ryan felnevetett. – De Potter, egyszer-kétszer majdnem megátkoztad a saját háztársaidat, amiért sértegették. Én ezt nem nevezném körmönfontságnak. Szerencsére Mr Malfoy és barátai nem olyan jó megfigyelők, mint én.
- Akkor hát az egész csak színjáték volt? – kérdezte Harry kétkedően.
Ryan arcán ragadozószerű mosoly jelent meg. – Jól játszottam a szerepemet, nem igaz?
- És Piton professzor is be volt avatva?
- Merlinre, dehogy! – Úgy tűnt, Ryant még a gondolat is elborzasztja. – Akkor semmi móka nem lett volna az egészben!
- Móka? – hitetlenkedett Harry. – Gyakorlatilag kész volt megölni magát!
- Tudom – közölte Ryan vidáman. – Perselus Pitont gyötörni nehéz, de hatalmas sikerélményt nyújt.*

Ezt most nem tudom honnan van,de megkereshetem^^

_________________
"Belőled pedig parókát készítek."

Az egyik kedvenc idézetem. Imádom a ficeket de ez különösen bejön.


Hermione felé fordult, és alig tudta levakarni az arcáról a mosolyt. Semminek nem tudott jobban örülni, mint hogy Piton dühös képét nézze.

- Ideges? – kérdezte, választ természetesen nem kapott.

- Tudta, hogy az az ér a homlokán valósággal külön életet él? – mutatott az említett „harmadik személy” felé, de Piton elkapta az ujját.

- Most el fogja törni az ujjam – ez olyan kijelentés volt, ami kicsit kizökkentette a férfit.

- Még elgondolkozom rajta! – sziszegte a férfi, és elengedte a lány ujját. Szó nélkül helyet foglalt a padon, kicsit félre lökve ezzel a lányt.


Ez a kis rész Etti-től van a cime A folyó.

Íme egy idézet Drachiss, Félistennek született c. művéből. Nem tudom, volt-e már, de én nagyon jót nevettem rajta.

– Mr. Potter! Megtudhatnám, hogy mit művel?! – rikkantotta.

– Azt, amit mondott, uram. Főzök.

– És volna kedves elárulni, hogy mit?!

– Tőkehalat, burgonyával – húzta ki magát (nem, nem a cilinderből, csak szimbolikusan) büszkén a fiú, majd az asztalán álló kis dobozka felé nyúlt. – Most egy picit megsózzuk a bödönünkben komótosan fövő burgonyát, aztán pedig felszeleteljük a már előkészített zöldségeket…

– Potter! A Nyughatatlan Álom esszenciáját kellett volna elkészítenie!

– Hát éppen ez az, Mr. Wallace – jelentette ki fennhangon. – Nekem nincs nagyobb rémálmom Önnél és a tőkehalnál.

_________________

– Találtam nálad néhány érdekfeszítő könyvet – mutatott Malfoy az ágyra halmozott kötetekre. – Például egy elég fura számmisztikát.
Hermione a férfihoz sétált, s rátekintett a kezében tartott példányra.
– Az a mugli matematika könyvem – közölte a lány. – Hasonló a számmisztikához, mégis teljesen más. A tizenhatodik születésnapomra kaptam édesanyámtól, mert szerette volna, ha azért legalább egy kicsit konyítok a muglik által használt rendszerekhez is.
– Ahha – bólintott értően Draco. – Nos, én arra volnék kíváncsi – fonta egyik karját a hölgyemény derekára, majd közelebb vonta magához –, hogy mit kell tennem, ha A pontból G-pontba akarok jutni? – vigyorodott el kajánul.

áááááá hát ezen behaltam, kihaltam... szal beszabehu meg minden XD annyira imádom dracót.
am Drachiss Enchantingja

_________________

Ez nagyon jóó xD Kár, hogy slash... bár, lehet, hogy megnézem, amennyiben a humoron van a hangsúly

Oh, mit találtam, ezt muszáj, ezen behaltam

A következő a szituáció Lucius Malfoy meglátogatni készül Pitont, a párbeszéd pedíg így hangzik:

<b>"– Perselus, otthon vagy?

– Nem – közölte Perselus Piton hangján a tűzhely.

– Átugorhatnék hozzád néhány percre?

– Nem!

– Bort vagy whiskyt vigyek?

– Whiskyt – felelte rezignáltan a kandalló."</b>



Minez Oz tollából származik, a történet linkje:
http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=47891

_________________
"Optimista rohamaimban azt mondom magamban, hogy pokol volt az életem: az én poklom, az ízlésem szerint való pokol."

"Menjen, ha akar, akarjon, ha mehet."

" És ez azt jelenti, hogy csakis én lehetek a hibás, ugye, Albus?! Akkor fulladj bele a citromporodba – kiáltotta tajtékozva Piton, és lendületes léptekkel elhagyva az irodát, döngve csapta be maga után az ajtót..."

Ezen behaltam, tipikus Piton... Amúgy itt a link atörténethez bár szerintem sokan ismeritek már http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=40123&i=1

_________________

Köszi

Femi: Clare Obson - Csak a helyes úton

_________________
Fórumszabályzat

Tekergős április 1.: Roxfort Hangja

=))=)) Ez nagyon jó. Honnan?

"- Szívesen hazaviszem – ajánlotta fel az újfiú.
- Ha meg akar halni – vontam vállat flegmán. – De ez is csak arra megy ki, hogy megtudja merre lakom, és majd éjszaka belóg hozzám, hogy zaklathasson szexuálisan.
- Nem tagadom – vigyorodott el William, a többiek ismét a röhögés szélén álltak. Furcsa, hogy a férfiak poén-ingerküszöbe csoportosan mindig alacsonyabb a megszokottnál.
- Na, most hagyjon békén! – szóltam rá.
- Miért, letépi a...? - nézett az említeni kívánt testrésze felé Will. – Különben is maga kezdte!
- Még hogy én?! Hiszen maga ütött el!
- Én még azt is kinézem magából, hogy direkt feküdt az autóm alá, mert látta, hogy milyen szép, izmos, jóképű a sofőr... – színpadiasan beletúrt a hajába.
- Előbb eszem vesepudingot! – ez nálam igen nagydolognak számítana.
- Most azt akarja, hogy hívjam el ebédelni? – forgatta ki megest a szavaimat.
- Eszem ágában sincs!
- Ugyan, kár tagadni! Tudom, hogy maga is akarja!
- Akarja a halál!
- Hát, nem tudom, hogyan fog beférni a kaszája a kocsimba, de majd megoldjuk… - morfondírozott Will, közben mosolygó szemével engem figyelt. Részemről én már az idegösszeroppanás szélén álltam mind a fáradtságtól, mind az idegtől, mind mindentől."

Feminista vs. férfisoviniszta X-edik menet...

_________________
Fórumszabályzat

Tekergős április 1.: Roxfort Hangja

Köszi.

Nevotil, ugyanabban a percben sikerült küldeni a választ

_________________
Írófigyelő

Drachiss - Enchanting

_________________
Írófigyelő

Drachiss Enchantingja

_________________
Arany Főnix díj - 2012

Erynnis, honnan van ez? Ismerősnek tűnik a szöveg, de már elfelejtettem melyik ficből.

"– De legalább megpróbálod, ami, hidd el nekem, nem utolsó dolog – jelentette ki Draco. – Ugyan! Láttalak már halálfalókkal küzdeni, erre azt akarod mondani nekem, hogy félsz egy csajtól? – Látva, hogy buzdítónak szánt szavai nem érik el a kellő hatást, felsóhajtott. – Mi a baj?

– Hát… a halálfalóknak pálcájuk van…

– Neki meg mellei – tette a nyilvánvaló megállapítást a nem teljesen józan Zambini. – Nagy, kőkemény dudák, amiket lehet gyömöszkölni, harapdálni…

– Blaise! Kuss!

– Na, gyerünk, indulj már – kezdte el óvatosan lökdösni Longbottomot Harry.

Neville, bár remegő lábakkal, de végül, engedve a hosszas unszolásnak, felállt, majd a tőle körülbelül hat méternyire ülő, fekete hajú lány felé indult.

– Jó lenne, ha összejönne neki – sóhajtotta szentimentálisan Potter.

A szőkeség csak felhorkant.
– Nem értem, hogy a fenébe lehet totálisan befrászolni egy nőtől. Ugyanolyanok, mint mi, csak értelmileg csökkentett üzemmódban futnak.

– Hé! – kapott feddő pillantást a társaság szerves részét képező Lunától és Hermionétól.

– Mi… mi a jó büdös francot művel Longbottom? – kérdezte Blaise, elkerekedett szemekkel nézve arrafelé, amerre szalmaszőke barátjuk távozott.

A társaság egy emberként kapta oda pillantását, hogy aztán tátott szájjal bámulják a kiválasztott lány fölé magasodó férfit. Értetlenkedve ültek az események előtt, el sem tudván képzelni, miért nem szólal már meg a pufók.

Végül, három percnyi kőkemény belső küzdelmet követően, mikor a prédaként emlegetett nő már láthatóan megrémült az őt húsz centi közelségből, indulatosan bámuló férfitől, és a kis csapat sem tudta eldönteni, hogy most mégis mi történhetett, Neville kidülledő szemekkel, tomboló halántékkal, ökölbe szorított kezekkel, és bátorságát tetézendő: üvöltve megérdeklődte a szerencsétlen lánytól:

– BENYALSZ VELEM EGY ITALT, CSÖCSÖS?!"

Ház bazz.... ezen úgy kirobbantam, hogy a rágóm vészesen elkezdett lefelé kalandozni a torkomban... de felsikítva nevettem... ez nagyon durva. El kell olvasnom már azt a történetet...

*még mindig röhögve fetreng*

_________________
Slash - a damn good reason to stay up too late at night.

"Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Voldemort is nagyon vár, az egész kastély üresen áll.
Van zsákodban minden jó, bájital és crucio.
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó."


Maccs: A legszebb ajándék

ez tényleg nagyon jó (mint a többi Avednay ), és itt Lucnak rózsaszín masnija van, ha jól emlékszem XD de mindenesetre nagyon vicces fic

_________________
Csak pár centire vagyunk a semmitől ide, milliárd fényév a mindenség, innen is látszik, milyen szép.

"- Nem kéne szólnunk neki, hogy egy bugyi akadt a csizmájára? – nézett utána aggodalmasan Lupin.

- Azt mondta, nem akar társalogni – vigyorgott Black. – A világért se zavarjuk meg a nyugalmát. "


"- Ugyan már, Perselus! – csóválta a fejét Lupin. – Nem gondolhatták komolyan, hogy túléled. Mégis mit vártak? Hogy veszel egy farmot, és nyugdíjas éveidben dinnyét termelsz majd?

- Nem, de…

- Esetleg Merlin-díjat kapsz, mellszobraid elárasztják a köztéri parkokat, és újonnan felfedezett orchideafajokat neveznek el rólad? – tódította Karkarov.

- Nem, de…

- Vagy megtalálod álmaid asszonyát, és fehér unikornisok vontatta hintóban, pezsgőt kortyolgatva elrobogtok egy egzotikus nászútra? – gúnyolódott Sirius.

- Nem! Ennyire még a legfanatikusabb rajongóim sem ismerhetnek félre! Csak azt akarták, hogy… áh,fogalmam sincs, mit akartak – sóhajtotta lemondóan. "



Avednay Philiphs: Lemmingek ideje
Mindenkinek kötelező

Igen, igen, a Bábmesterben mindketten remekül tudják cseszegetni a másikat


Egyébként egyre jobb idézetekkel láttok el minket.

ha már Tom/Harry, itt egy kicsi a Bábmesterből, ahol egyébként Tomnak isteni a humora meg Harrynek is XD

- Egyébként, ha már így megkérdezted, téged kerestelek – vágott vissza gúnyosan a fiatalabb varázsló, miközben feltápászkodott, és karjába emelte az egyébként elég kis állatot.

- És úgy gondoltad, hogy biztosan kint ücsörgöm láthatatlanul egy fa alatt… - morogta a férfi.

- Dehogy! Azt hittem te vagy a fa!

- Akkor rossz alá ültél le. Én biztosan nem barack vagy mi az isten lennék, ha faként kellene tengetnem napjaimat.

- Egyébként cseresznye, de mindegy. És milyen lennél?

- Egyértelműen tiszafa.

- Mi más? – forgatta a szemeit a fiú, válaszul pedig sötétség borult rá.

_________________
Csak pár centire vagyunk a semmitől ide, milliárd fényév a mindenség, innen is látszik, milyen szép.

CAPSLOCK!Harry imádtam, olyan vicces.

Tom elmosolyodott. – Jó reggelt.

Harry felhorkant. – Utálok felébredni. Miért kell nekünk ilyen korán kelnünk szombaton is? Semmi értelme. Tiszta marhaság.

- Mert te Harry Potter vagy, én meg Voldemort Nagyúr, vagy legalábbis az említett Sötét Nagyúrnak dolgozom, és ha nem jelenünk meg a reggelinél, a Flancos Flamingó Magasságos Rendje végigkutatja utánad az egész világot, és mindent rámken.

Harry a szemeit forgatja. – Mindig ilyen vicces kedvedben vagy reggelente?

- Éppen fordítva, utálom a reggeleket. Csak úgy gondoltam, hogy ha sikerül megnevettetnem téged, hamarább kijutunk innen, mint ha duzzogsz, vagy mit csinálsz.

Harry elnyomott egy mosolyt. – Azt csináltam?

- Hajaj. – Tom felvonta a szemöldökét. – Gyerünk, Harry, szerelmem, nagy mosolyt a gonosz Sötét Nagyúrnak, aki a véredre szomjazik.

- Csapnivaló a humorod, Tom.

Enelen fordításában az Elhagyva című storyból.

Most mindenki egy nagy mosolyt XD

_________________
Arany Főnix díj - 2012

"Piton közben egészen a derekáig szétnyitotta a talárját, és sóvárogva simogatni kezdte a gubancos szőrt a mellkasán.
-A szerelem fájdalma kínoz, ifjú Draco?
- Azt nem mondanám, hogy kínoz – kertelt Draco. – Inkább csak zaklat kissé.
- Esetleg egy elfenekelés elterelné a gondolataidat a problémákról?
- Nem – mondta sietve Draco. – Nincs több elfenekelés.
Piton csalódottnak tűnt.
– Nos rendben, de sokat veszítesz."


"- NA HÁT EZ AZTÁN TÉNYLEG AZ UTOLSÓ CSEPP A POHÁRBAN – jött egy dühös hang. Draco elszakította magát Ginnytől, és meglátta az erkély szélén felfelé kapaszkodó Harryt. Harry talárja nyitva volt, és valahogy furcsán testesnek látszott. Felfelé sandítva meredt Ginnyre. – DRACO MALFOYJAL CSÓKOLÓZNI, ENNÉL TÖBB ESZED LEHETNE. CSAK VÁRJ, AMÍG RON MEGTUDJA.

Ginny még mindig Draco kezét fogta. – Harry, mi a csuda van rajtad?

Harry lepillantott magára. A talárja alatt bonyolult összevisszaságban színes rudak sorát viselte a derekára kötözve. - DINAMIT – mondta sötét elégedettséggel a hangjában. – FEL FOGOM ROBBANTANI AZ ISKOLÁT.

Ginnyt szemmel láthatólag felkavarta a dolog. – De miért?

- MERT NAGYON MÉRGES VAGYOK – felelte Harry. – SZERINTEM EZ ELÉGGÉ NYILVÁNVALÓ."


Cassandra Claire: Épp elég baj (A Lot to Be Upset About)
Én ezen úgy behaltam, ez vmi fenomenális, már az egész házat felébresztettem a röhögésemmel, de megérte

- Ó, igen. Valóban egészen imádnivaló – mondta egy méltóságteljesebb női hang, melyben Draco anyja tükrét ismerte fel.

- Úgy bizony. Ha nem csak egy hang lennék egy tükörből, most azonnal ráugranék. – Draco ezt a szintén női hangot is ismerte, mégpedig a vendégszobából.

- Ó szívem, csak annyit mondhatok – szólalt meg egy férfihang, melyet Draco korábban apja fürdőszobájában hallott -, meg tudnálak zabálni.



Draco úgy döntött, az idő nem alkalmas arra, hogy azon merengjen, milyen ironikus is, hogy az apjának egy buzi tükre van. Elvégre neki most randija lesz.
-----------------------------------------------
looooooolll. meghaltam.

am Jennavere Macskanőjéből van az idézet...

_________________
<b>FényPont - Hulla</b>

Ahhh xD DT Egyúttal be lehetne másolni az egész sztorit. Egyszerűen imádom. Narcissa pedig ' LÚÚÚÚÚ-CIÚÚÚÚSZ - itt vagyok! Nyíííí-háááááá'

Ez Ron, mi?

Harry te kópé...

_________________
Írófigyelő