|
Nem fogtok szeretni ezért, de azt hiszem, ugyanúgy kifejezhetem a csalódásomat. Az Üst mindig is egy olyan kezdeményezés volt, amit minden felhasználóért, olvasóért, íróért szerveztünk meg. Számunkra sem áll a nap 24 órájánál több idő rendelkezésre, nem feladatunk, hogy igyekezzünk játékokat kitalálni a számotokra, és beleölni az energiát, hogy létre is hozzuk azt értetek. Mégis mindig igyekszünk a lehetőségeinkhez mérten a lehető legjobb megoldással előállni. De valamiért, amikor hőbörögni kell, ezt sosem látjátok. Belőlem is a csalódottság szól, de ezúttal ha megengeditek, fordított szempontból, a másik oldalról nézve. Egyre többször csodálkozom el azon, hogy hiába igyekszik az ember, csak negatívumot láttok benne. Olyan örömmel és lelkesedéssel készültünk, abban a tudatban, hogy milyen egyedülálló lesz ennyi nagyszerű szerzőt egy csapatban látni, de most nem tudom, mit érezzek.
Nem a magunk, vagy a választott írók fontosságát bizonyítjuk és hirdetjük, őszintén szólva ennek a felvetése szerintem csak rosszindulat volt. Eleve, ha nem adott írókat szeretnétek, olvasnátok tőlük a legszívesebben, nem őket kértük volna fel. Rátok gondoltunk, minden merengősre, mivel ti tettétek meg őket a kedvenceitekké, és ezért hittük, hogy szívesen fogadjátok majd tőlük a munkájukat. Ha meg akarjátok ajándékozni a barátaitokat, eddig is írhattatok nekik. Én számtalan alkalommal megtettem Üstön kívül is. Senkitől nem vettük el a lehetőséget, hogy írjon. Egészen úgy viselkedtek, mintha csak az Üst keretein belül írhattatok volna eddig, és mi most orvul elhalásztuk ezt a lehetőséget. Egyáltalán nem tettük, egy ajándékot készítettünk elő. Teddyted nagyon okosan írta, hogy nyugodtan körbeajándékozhatjátok egymást, ahogy eddig is.
De őszintén, az Üst legutóbb sem működött már jól. És tegyétek a szívetekre a kezeteket, ezt ti is láttátok. Nem olvastátok el soha az összes ajándékot az Üstön, eljutottatok valameddig, aztán el is felejtettétek, hogy van. Mikor már a 57. sztori következett, már csak sóhajtottatok. Elég utána járni, hogy talán csak az első 12 történetre érkezett reakció, aztán nagyrészt semmi. Megnéztétek, hogy esetleg a ti ötletetek volt-e soron, és mentetek tovább. És sokan is cserben hagytátok egymást, mert esetleg nem mértétek fel helyesen, lesz-e időtök, a póttörténetek kérdését pedig újfent nekünk kellett megoldani, hogy a számotokra zökkenőmentes legyen a játék. Aligha volt már izgalmas vagy várakozásteljes. Ezen szerettünk volna változtatni. Találtunk rá egy szerintünk kiváló megoldást, amivel még mindig örömet szerezhetünk nektek.
Gondoljátok végig, micsoda lehetőség, hogy az általatok leginkább szeretett írók fogják az ötleteiket megvalósítani. Ami nem csupán egyetlen embernek, hanem mindenkinek szól majd. Akik vállalták, hogy dolgoznak vele, hogy örömet szerezzenek a számotokra, akiktől szerintem mindenki izgatottan várhatná, milyen történetet is írt meg. Ahogy mi is jutalmazhatjuk az ötletelőket, ha szépen átgondolt kívánsággal állnak elő.
Azért csináltuk, hogy jól érezzétek magatokat sokan, egyszerre. És nem hiszem, hogy az például eszetekbe jutott, milyen érzés lehet mindezt olvasni annak, aki rengeteg munkát beleölt, hogy legyen Üst, és azon szerzőknek, akik elvállalták hogy jöjjenek, hogy kizárólag számotokra írjanak. Nem csak titeket lehet megbántani. És itt nem az a baj, hogy nem ért mindenki egyet, sokan vagyunk sokfélék. Hanem hogy nem is voltatok hajlandóak végiggondolni azt, ahogy eddig zajlott és miként zajlott az Üst, és azt, hogy most mennyivel jobb lehetőségek várnak. Kicsit olyanok vagytok, mint a makacs kisgyerek, aki meglát valami újat és azt mondja, azértsem. Én is tudok ilyen lenni, persze, mint mindenki. De azt tisztelem, ha valaki csinál a társaiért valamit, amire ő adja bele a legtöbb energiát, úgy, hogy senki sem kötelezte rá, hogy megtegye. A múlt évi tapasztalatok miatt idén nem lett volna Üst, ha Luna nem csap az asztalra és talál ki egy korszakalkotó ötletet. Talán ezt is figyelembe kellene vennetek. Várom azokat, akik örülnek neki, hogy a kedvenc íróiktól olvashatják majd sorra, ajándékként a történeteket, akik izgatottan nézik majd, hogy ezúttal az ő ötletük valósult-e meg, és akik a legvégén várják majd, hogy melyik sztorihoz melyik szerző is tartozik. Mint olvasó, én nagyon várom, kíváncsi vagyok az ötletekre, kíváncsi vagyok, hogy valósulnak meg, és nagyon-nagy szónak tartom, hogy a legügyesebbek szórakoztatnak majd minket.
_________________ 
|