|
Ezúttal idézetek alapján kellene megtalálni a ficeket, ha vki segítene. Nem tudom mi a címük.
1:
Potter, mi a fene bajod van? – kérdezte Piton követelően.
- Professzor, én… Sajnálom. Rosszul vagyok, tényleg – dadogta Harry, tudván, az sem okozna gondot, hogy lehányja tanárát, amennyiben meg kellene győzni a férfit. De Piton alaposan szemügyre vette, és úgy tűnt, hisz neki.
továbbá:
- Hülyének nézel engem?
- Nem, uram, természetesen nem! – mondta Ron
- Jó. Az egy dolog, ha valaki elbóbiskol mágiatörténet órán. Az egy másik, ha valaki átváltoztatástanon alszik el. Potter esze folyamatosan máshol jár. Alig-alig képes annyira összpontosítani, hogy a hatodéves bűbájtannal megbirkózzon, a nemhogy a bájitaltannal.
***
2:
- Ezúttal mi mondanivalója volt Potternek? – kérdezte McGalagony.
- Csupán szüksége volt néhány olyan instrukcióra, melyeket tudtommal már elég világosan megadtam – válaszolt Piton könnyedén. – Kétlem, hogy újra jelentkezne.
Ennek ellenére másnap reggel Hedvig újra megjelent.
- Nyilvánvaló, hogy bármit is mondott, az nem volt megfelelő – mondta McGalagony, és próbálta nem elnevetni magát Piton megrökönyödését látva. – Tudja, az általam adott feladatokkal még sosem volt problémája.
Piton vetett felé egy gyilkos pillantást, de nem szólt semmit, csak elvette a levelet a hasonlóan morcos kinézetű madártól. Elolvasta, majd lecsapta az asztalra.
- A fiú teljességgel elviselhetetlen! Azt hinné az ember, hogy legalább a szünidőben van egy kis nyugalmam tőle!
- Talán ha nem válaszolna a leveleire, Perselus, nem írna többet – javasolta Dumbledore.
Piton elszörnyedve nézett rá. – És hagyjam, hogy az övé legyen az utolsó szó?- Perselus, mi az ördögről van ebben szó? – kérdezte McGalagony, és felvette a levelet.
- Semmi köze hozzá – felelte Piton. Megpróbálta kitépni a kezéből a levelet, de McGalagony úgy tartotta, hogy ne érje el.
- Az én házamba tartozik, Perselus. Azt hiszem, emiatt van hozzá közöm – McGalagony elolvasta a levelet, majd olyan arckifejezéssel nézett Pitonra, amely egyszerre volt megbotránkozó és derült. Visszaadta a levelet Pitonnak, és a reggelijével kezdett foglalkozni.
- Csak ne felejtse el, Perselus, hogy amíg a fiú az iskolán kívül van, nem róhat ki büntetőmunkát, és nem vonhat le házpontokat.
továbbá:
- Adjátok ide azokat! – Harry megpróbálta elragadni tőlük a leveleket, de az ikrek könnyedén kivédték.
-Jaj, ne már, Harry – mondta George. – Nem mindennap lát az ember ennyi sértést ide-oda repkedni. Nagyon hatásos.
- Miről beszéltek? – kérdezte Hermione. Előrelépett, és elvette az egyik levelet George-tól.
- Jaj, ne! Harry, Piton meg fog ölni!
- Nem, nem fogja – mondta George. – Olvasd el a hátulját.
Hermione megfordította a levelet. – Szent egek! Harry, hogy a fenébe kezdődött ez?
Ron és Ginny is Hermione és az ikrek mellé léptek, és ők is elkezdték olvasni a leveleket. Harry felsóhajtott.
- Írtam Pitonnak egy buta levelet, és neki persze muszáj volt visszaírnia és sértegetnie. Így aztán mérges lettem, visszaírtam neki, és, hát, azt hiszem, most már egyszerűen egyikünk sem akar kihátrálni az egészből.
- Harry, nem hiszem el, hogy ezeket mondtad Pitonnak – úgy tűnt, Ron teljesen el van ragadtatva.
- Igen, és ki gondolta volna, hogy Pitonnak ilyen piszok jó humorérzéke van? – tette hozzá Fred.
- Tessék? – kérdezte Harry.
- Harry, Piton már rég idejött volna, és kitekeri a nyakadat, ha ebből bármit is komolyan vesz – mondta George. – Ez nyilvánvalóan jó tréfa.
- Így van. Ezek remek sértegetések, de senki nem így ír, amikor tényleg dühös – tette hozzá Fred. – Úgy értem, nem haragszol rá igazán, ugye?
Harry fontolóra vette a kérdést. – Nem – felelte, és meglepődve jött rá, hogy ez az igazság.
- Nos, akkor minden rendben – mondta George. – Tudod, Fred, ez ötletet adott egy új termékhez.
- Mi lenne az? – kérdezte Fred.
- Vitriolpenna! – mondta George lelkesen. – „Sértegesd barátaidat stílusosan!”
és az utolsó:
Harry nem válaszolt, és McGalagony folytatta. – Habár a házirend szerint Piton professzor nem büntetheti meg az iskolán kívüli viselkedése miatt, biztos vagyok benne, hogy elég találékony ahhoz, hogy áthidalja ezt az akadályt.
***
3.
Harry kinyitotta a szemét, és a félhomályban egy cella falait látta kirajzolódni. Pislogott néhányat, de a látási viszonyok nem javultak – a börtön vastag falába vágott parányi ablakon nem sok fény szűrődött be.
- Örülök, hogy méltóztattál magadhoz térni! Nézz körül, aztán utána minden ötletet szívesen fogadok, hogy hogyan jussunk ki innen!- szólalt meg egy hang a sarokban, amit Harry a hozzá tartozó test nélkül is azonnal felismert – Voldemort.
- Hol a francban vagyunk?
- Nem tudom, mert hosszú és sikerekben gazdag pályafutásom alatt sosem voltam itt, bár, ha megérzéseim nem csalnak ez Azkaban – felelte gúnyosan a Nagyúr.
- Miért hoztak minket ide?
- Az én esetemben ezt nem nehéz kitalálni, szóval nézd el nekem, hogy nem válaszolok… de az, hogy te is itt vagy… na, ez nekem is felvetett némi problémát – mondta csevegő hangon Voldemort.
- FELVETETT NÉMI PROBLÉMÁT? Megmentem ezt a szaros varázsvilágot egy nagy rakás nyomorult semmirekellő életével együtt, és úgy hálálják, meg hogy az Azkabanba csuknak? Ha ezt tudom, nem vállalok el semmit, megvárom, amíg kinyírsz magadtól.
továbbá:
- Mi lenne, ha veszekedés helyett inkább azon gondolkoznánk, hogy mi legyen?
- Mi lenne? Ha ez valami „működjünk együtt, hátha kijutunk innen abban a fél órában, a mi a felkoncolásomig hátra van”-hülyeség akart lenni, akkor közlöm a szomorú tényt: eddig csak Sirius Blacknek sikerült kijutnia innen, és ő is TIZENKÉT ÉVEN ÁT GONDOLKODOTT RAJTA!!!
- Arra nem gondoltál, hogy nem kellett volna megölnöd őt, és akkor legalább ÉN tudnám, hogy hogyan kell kijutni?!
- Dehogynem, sőt, azt is az eszemben tartom, hogy ki lesz húsz év múlva a Mágiaügyi Miniszter! Képzeld, nem vagyok jósgömb, azért öltem meg, mert a keresztapád volt, szeretted, én meg mindenáron össze akartalak roppantani!
- Akkor miért nem zártál össze Dudleyval?
- Potter, Dumbledore TÍZ ÉVRE ÖSSZEZÁRT VELE!!!
- Lehet, hogy a tizenegyedikben meghaltam volna – hergelte Voldemortot Harry úgy, hogy nem is tudott róla.
- Bármily megdöbbentő, kedves Harry Potter, nem volt tizenegy évem arra, hogy megöljelek, és most sincs tizenegy évem, hogy hallgassam a hülyeségeidet! Hogy jutunk ki? – zárta le idegesen a témát a feketemágus.
utolsó:
- Én nem fenyegetőznék a helyedben, Voldemort! R9gtön az első napon bajba akarsz keveredni? - suttogta Harry cellatársa háta mögül.
- Voldemort? - hüledezett tágra nyílt szemmel a kötekedő fogolytárs, majd térdre esett. - Bocsánatért esedezem Nagyuram!
- Állj föl, idióta! Miért gondolja mindenki, hogy előttem térdre kell borulni? Úgy nézek ki talán, mint egy oltárkép?
- Nem, dehogyis! - mentegetőzött a férfi.[/u][/i]
|
Belépés
GyIK
Keresés
tudtam, hogy tuti valami nagyon egyértelmű címe van, de ilyen hülye is csak én lehetek 
Dracoista Papnő - Slash Osztályvezető 
