Üdv Lion!
Nagy élvezettel olvasom mindig a történetedet, messze a kedvencem a merengőről.
Kérdezted, hogy mi nem olyan ütős benne... nehéz rá válaszolni, mivel nem egyben olvassa az ember, így maszatolódik a képzeletében.. (én már komolyan vettem észre magamon, hogy beszélgetek húgommal a HPről, és nem tudom elválasztani a te történetedben írtakat a 6. könyvtől például...)
Újra fogom olvasni az egészet a befejezés után, úgy lesz igazán értelme "kritizálni", így itt csak pár dolgot említenék:
-tán kritikákban is írták, hogy Harry nagyon könnyen pusztította el a valódi medált, egy egyszerű diffindóval, míg a többi elpusztítása mindig emberfeletti ügyességet és kitartást igényelt... (lásd Dumledore kezét, vagy a Basiliskus méregfogát)
- Nem igazán értem a kislány szálát sem a történetben... amennyiben van jelentősége a későbbiekben, úgy visszaszívom, minden egyéb esetben számomra fölösleges volt a behozása... Oké, szép dolog feltámasztani Hermionéban az anyai ösztönöket, meg családiasak a jelenetek az Odúban, de ezek a selypítős dialógusok... hmm... szerintem te ennél csak sokkal jobban mozgattad a karaktereket.
Nagyon kevés az új karaktered, tán Muriel nénin kívül nincs is több, de azért szerintem ez valahogy mellétrafálás.
Még egyszer: ha lesz szerepe a későbbiekben, úgy renonsz, nem szóltam:)
- az Azkaban fejezete kicsit átláthatatlan volt, az talán egy átírást megérne... én is kinyomtattam, hogy tanulást mímelve átrághassam magam rajta, de kétszer kellett nekifutnom...
- Harry tanárosdija ötletileg jó, beleillik Rowling koncepciójába, miszerint Harry mindenben a legfiatalabb ( Kviddics, Patrónus, tanárkodás...), de szerintem a tanórák, főleg az a naplóírás kicsit félrecsúszott.
Ennyit a kevésbé jó fejezetekről... Viszont:
Véleményem szerint a tiéd a legeredetibb fanfic, ami tényleges folytatásként értelmezhető... hiszen könnyebb úgy érdekes dolgokat, fantáziaszülte cselekményszálakat belevinni a történetbe, ha annak nincs egy kötőtalaja... (jelen esetben a 6. könyv elejtett utalásai, valamint báziscselekménye) -> ergo sokkal nehezebb úgy újítani, hogy közben maximálisan figyelünk arra, hogy eredetinek tűnjön az alkotás.
A te esetedben ez maximálisan sikerült. Az esküvő, Ron-Hermione, Ginny-Harry civakodásai, a pecsétnyomó és az SVK átka, az Árnymágia, a tükrök, Muriel néni nagyon eltalált karaktere, Piton pálfordulásai, Ron és Hermione ideiglenes kivétele a cselekményből... nagyszerűek mind.
Utolsó egyébként igazi kuriózum, mert Rowling is csak a második könyvben vette ki Hermionét a csapatból, én olyanra nem is emlékszem, hogy Harry magában lett volna hónapokra.
Úgyhogy csak így tovább, az újraírásokat, újragondolásokat meg ajánlom, mert biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz úgy REGÉNYT írni, hogy folyamatos frissítések miatt kötnek az előző fejezetek... tudom, megvolt már a fejedben a kész történet az írás megkezdésekor, de biztos voltak azért benne olyan szálak, amiket írás közben szőttél bele.. és ezeknek következményei vannak a későbbi fejezetekben.. tovább kell gördíteni őket, nem szabad elhagyni egyiket sem... (na ide is példa a Puckett kislány elhagyása)
Tehát ülj csak le valakivel, akire hallgatsz, vagy adsz a véleményére, és rágjátok át nyugodtan magatokat a történeten... viszont tanácsot ne fogadj el tőle:D Neked destruktív kritikus kell ehhez a történethez, nem konstruktív... tehát ne adjon ötleteket az átírásra, meg nehogy engedd beleszőni akármilyen gondolatát, csak magadra hagyatkozz... össz-vissz csak engedd meg neki, hogy leszólja pár részét a történetnek
Remélem nem sértenek a kritikák, hisz' te kérted őket
-és mindezt vedd ráadásul úgy, hogy imádom olvansi a történeted.
Tisztelettel: Bence