Bao2 írta:
Drága Rosám!
Nem lehetne, hogy előbb megörvendeztess minket egy új résszel, és csak aztán újítgatnád a régebbi fejezeteket? *angyali vigyor - de belül fejezetet, Fejezetet, FEJEZETET AKAROOOK. Szóval ez van. *
Amúgy elkezdtem elölről olvasni, és úú. Szóval ezzel azt akartam kifejezni, hogy megérte, megéri törődni vele, de akkor iiiiiiis.
Jó, most hogy kitomboltam magam, megyek és befejezem a 16.részt.
BaO2
Azta

Jöttem, hogy rittyentek ide nektek valamit, erre látom, hogy írtál... megnyitom... elolvadok... viszonzom angyali vigyorodat, aztán pedig küldök neked egy ölelést
ezzel a zenei aláfestéssel, és eme az idézettel: "Du hast mich gefragt und ich hab nichts gesagt"

De már elkezdtem a javítást, mert egyszerűen kriminális a hobbit-ábrázolásom. Egyszerűen nem sikerült átadnom a szőröslábúak életérzését azzal, hogy - hála nekem - kés van a kezükben, vér a pucájukban, és Brí sikátoraiban rohangásznak azt ordítva, hogy és belököm őket Brí sikátoraiba, hogy "HALÁÁÁL MINDENKIRE"
Köszönöm szépen :3
No, és akkor kijelenthetem, hogy a 13. fejezet félig-meddig készen van, de lehet, hogy kitörlöm az egészet, mert egyszerűen borzalmas. A balszerencsés 13-as rányomta a bélyegét a hangulatra, a cselekményre, az egész fejezetre...
És most választás előtt állok, hogy
1. vagy adok egy alternatív fél-befejezést, és majd a javított verzióban szépen kifejtem a dolgokat úgy, ahogy szeretném,
2. vagy valahogy kikerülöm a kikerülhetetlen végzetet, és így szivárvány húzódik majd a Word-öm fölött, no meg az olvasók lelkében.
A probléma az, hogy nagyon szeretném megírni a javított változatát, mert a történetszálon is változtatni szeretnék, egy picit a szereplők múltján, valamint a motivációkon. Csak finomhangolás lenne, de sok időt igénybe vesz, és egyszerre nem megy a folytatás + a javítás.
Elgondolkodtam azon, hogy
abbahagyom a történetet(a javított verzió javára).
DE NEM ' (Nincs az a Gandalf, nincs az a vala, hogy én ezt így most félbehagyjam. Nem. Hah!)
Menni fog ez, csak kicsit lassacskán.
(Egek, olyan információdömpinget kaptok a következő fejezetben... jáj.)
Nagyon köszönöm, hogy olvastok!

Köszönöm a kritikákat, köszönöm a megtekintéseket, nélkületek nem mennék semmire. Szóval,
köszönöm :3 (Köszönöm-túltengés? Ugyan. Ezt a szót nem lehet elégszer elmondani.)
Gondoltam rá, hogy egy kis részletet idepottyantok, de nem merek kiszedni a fejezetből egyetlen teljes hosszában pompázó bekezdést sem, hogy ne lőjem le a poént, így most csak kis mondatdarabkákkal tudok kedveskedni nektek :3
"Puha, dögszagú sötétség. Rongyok közt vagyok. Művi testem csupa mocsok, és én egyre csak rá gondolok, uramra, ki elhagyott."
"Szellő simogatta mocskos, izzadságtól ragacsos arcomat. A fák közt rigók daloltak, és legszívesebben lefeküdtem volna az élénkzöld fűre, hogy onnan bámulhassam az eget, de nem tettem. Nem tettem, mert lelkes voltam. Iszonyúan lelkes."
"A szemek újra felizztak, de most dühösen, a leleplezettek kevély mérgével. Megragadtam a kardomat, és magam elé szegeztem.
– Nem élhetsz az igazsággal – mondta, majd kinyúlt felém.
– Ki vagy te?
– Tudod a nevem. "
*meghajol*
Legyetek jók!