Lionela írta:
ÁÁÁÁÁÁ!!!!
Letörölted a sétányosat! Pedig pont most akartam elmenteni a gépemre....
Késő éjszaka lehetett már.Lagon sétányban minden kis négyzetházban le volt oltva a villany, kivéve egyetlen egyben.A hetes szám alatt az egyik szobába, melynek az ablaka az utcára nyílt az emeletről, lámpa fénye kiszűrődött az utcára.Egy fiatal lány épp egy levelet írt a szobában.
-ááááááhhh....Ezt még gyorsan el kell vinned, Kitt.muszály.Holnap nincs idő már erre. - szolt álmosan a lány azzal összecsavarta a levelet és felkötötte a baglyára és kitárta az ablakot. - Na menj, siess!Holnapra legyél aztán itt!Nem indulok Roxfortba nélküled.
És a Kitt nevezetű bagoly már röppent is ki az ablakon.A kislány még rövid ideig utánabámult, de mikor a madarat elnyelte az éj sötétje behalytotta az ablakot és kinyitotta naplóját, hoy levésse oda gondolatait.
"Hát ismét itt vagyok.Laura Lindro a 16éves lány holnap kezdi hatodikévét egy tök idegen suliba.Tök idegen emberekkel.Barátok nélkül.Marhajó mondhatom.Tökk happy vagyok és ugrálok a boldogságtól.Anyuék szerint minden szép és jó lessz.Találok majd új barátokat.Tanulányi eredményeim továbra is fényesek lesznek.Beleszeretek majd egy fiúba és minden szép is lessz....csak azt sajnálom, hogy én ebben korántse vagyok ennyire biztos.Most kültem el Kittet Mayához.Neki is leírtam a gondolataimat.Ő biztos megért.Hisz ő is most új iskolába megy.Miért nem választhattuk ugyanazt az iskolát?sikeresen elérük, hogy ugyanabba az országba költözzünk.Hogy elég közeli városba.erre tessék!Milessz?Nem mehetünk egy iskolába.Maya meg egész nyáron pársorosakat írt csak.Mitha el is feljtett vola.Mitha semmi lenne a barátságunk.Remek.Most se várok tartalmas választ.Szerintem már alszik és várja nagy izgatottan a iskolakezdést.Najó!Én is elteszem magamat holnapra.nem akarok karikás szemekel menni holnap."
***
BBBBÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍRRRR !!!!!!!!!!!! BBBBÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍRRRR !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-ÁÁÁÁÁÁÁ!Máris reggel van?! - Laura sikítva pattan ki az ágyból.Szó szerint leütötte vekkerét és nekikezdett felöltözni a tegnap már gondosan előkészített 'utazóruhájába'.
-Mamaaaaa!Kész a reggelim?
-Igen, kicsim.Siess mert elkésel.- kiált vissza az anyja. -Összecsomagoltál már, ugye?
-Persze, mama. - válaszol Laura miközbe épp a fésüt próbálja végigcibálni fekete gödör fürtjein.Egy sőtétebb színű, középrövid farmer volt rajta, és egy szűrke feliratos póló, amelyen ez állt rajta:"Its My Life".Nagyon szerette ezt a ruhadarabot.Egyszerű volt mégis nagyon jól mutatott rajta.
Miután Laura betömte magába a piritóst(bár igaság szerint kedve nem volt hozzá mert gyomra ökölnyire szűkült az izgalomtól) felrohant a szobájába és még utoljára ellenőrizta, hogy semmit nem hagyott-e ki a pakolásból és lecipelte a nehéz ládáját.
-Minden meg van?Láda?Pálca?Pénz? - kérdi Mrs. Lindro
-Naná, mama!mindent bepakoltam.Minden kész.Kajáltam is.Indulhatunk! - adta ki a parancsot Laura.Még egy gyors puszit nyomott húga arcára, akinek sajnos iskolába kellett mennie és nem kísérhette ki nővérért az pályaudvarra.Apjára nézet aki egy pálcaintéssel bekormányozta a ládát a kocsija tágas csomagtartójába.Anyja pedig szipogott egyet-kettőt.Mindíg fájt neki ez a pillanat.Olyan soká fogja viszontlátni a lányát!
-Igen, induljunk.Siess, Lisa!Elkésel.Aztán jó jegyeket hozz.- tette hozzá Laura húgának címezve.
Laura kiléptek az ajtón a napsütésbe.Nyújtózott egyett és beszívta a frisse nyírt fű illatát.Inudl Roxfortba...az új iskolájába.Maya nélkül.Új barátokhoz.És fejest kell ugornia a tanulásba.Egész nyáron rá se nézett a könyveire.Szokatlan lesz.De nem volt ideje, se kedve ezen gondolkodni mert apja intett neki, hogy beszálhat.Beült a kocsiba.Már megszokta, hogy az kétszer olyan tágas belül mint az átlag kocsik.Apja varázsló lévén nem volt nehéz megbűvölnie egy egyszerű mugli járgányt.Mivel anyja mugli így ő erről csak álmodozhatott.De Laura úgy gondolta inkább legyen apja mugli, csak ne szabná meg, hogy mit tegyen.Apja ugyanis folyamatosan ezt tette.Ezért nem mehetett Laura Mayával egy suliba.
Apja szándékosan külte őt másik suliba.Ez tőr volt a lány szívébe.
Anyja más tészta volt.Ő kedves és együtérző nő.Mindkét lánya rá ütött.Semmi beütést nem örököltek apjuktól, Laura nagy örömére.Nagyon bánta volna ha húga vagy ő maga hasonlít valamiben is az apjára.
A kocsi motorja beindult.Pár per múlva a kocsi már meszejárt a Lagon sétánytól.Eltüntek a kis négyzetházak.Laura felsóhajtott.50perc és indul a vonat.
-20perc és ott is vagyunk.Elég jól jöttünk, nem gondoljátok? -kérdi Mr.Lindro.Rámosolygott lányára de szeme továbra is hideg maradt.Laura már hozzászokott, hogy apja csak anyja és húga iránt mutat szeretetet és rá magasról tojik.
-Aha.
-Ejnye, mi ez a szomor?Mész a legjobb suliba.Tele új emberekkel és majd sokkal értelmesebb barátoat is találsz mint az a Miza.
-Maya, apa!
-Nem mindegy, hogy rosszul mondom-e a nevét?Nem fontos.Te csak tanulj és érezd jól magad. - villantja rá lányára mosolyát de szeme jeges maradt.
Az út továbbri részébe nem is beszéltek többet.
-Na, meg is érkeztünk! - Mr.Lindro leállította a motort.Gyorsan kiszált, hogy kiráncigálja lánya ládáját a csomagtartóból míg Laura kievickélt a kocsiból.
-Jaj én anyira izgatott vagyok, Laura!Remélem minden rendben lessz.Majd sok barátot szerzel és elveszed a fiúk eszét is. - mosolyog bíztatóan lányára Mrs. Lindro.Laura figyelmét nem kerülte el, hogy édesanyja szeme nedves.
-Jaj anyu!Azthittem az ember tanulni jár iskolába.- vigyorog vissza anyjára Laura.
-Így van!Látom sikerült valamit belédnevelnem, kicsim!Tanuli mész oda.Persze szórakozhatsz is, ahogyan anyád is mondta.De az elős a tanulás.Ezt el ne felejtsd! - szólt szigorúan Mr.Lindro.
-Persze, apu, tudom! - felelte unottan a lány.
Besétáltak a pályaudarra.ott nyüzsögtek az emberek.Hatalmas volt a tömeg.Mr. Lindro egyből a kilences és tízes közti falhoz vezette lányát és feleségét.
-Nos!Bekísérjünk vagy már elég nagynak érzed magad, hogy egyedül is bemégy? - kérdi végül.
-Elég nagy vagyok, hogy bemenyjek egyedül.De azért kísérjetek be. - felei Laura úgy mitha csak az időjárásról fecsegnének és nem pedig búcsú pillanata száguldana mint az őrült.
-Hát jó.-vont válat Mr.Lindro
Miután beértek a kilenc és háromnegyedik vágányhoz, Laura megpillantotta a hatalmas tömegben a méghatalmasabb vonatot.
-fúúúúúú....- esett le az álla a lánynak
-Szép, ugye?Ezért már megérte ide jönni.Mondtam én! - jelenti ki nagy büszkén Mr.Lindro.
-Aha. - feleli Laura szórakozottan mert tekintetével kutaott a tömegbe.Remélte, hogy Maya csak viccelt és igazából ő is ide jön.Elé toppan, átöleli és nevetve szálnak föl a vonatra maguk mögött hagyván a döbbent Mr. Lindrót.De az ismerős arc csak nem akart felbukkanni.
-Maya nem lessz itt. - súgja oda Mrs Lindro szomorúan.Átöleli lányát és agyonra puszilgatja. - Tudom, hogy nehéz ez neked.De minden rendben lessz.Nem kell aggódnod.
-Nyugi, anyu.Ekkora tömegben biztos van valaki akivel összehaverkodom. -felei Laura, bár ez saját magának is szólt.Próbált mosolyogni anyjára ami inkább egy fájdalmas grimaszra sikeredett.
Hosszas búcsuzkodás után fel akart szálni, de anyira magas volt a lépcső, és akkora volt a tömeg, hogy megbotlott.Ha nem kapja el egy magas, fekete hajú srác akkor orraesett volna.
-Hé, vigyáz!Nem kell úgy sietni. -szólt oda az ijedt lányhoz.
-nem..nem..nem, tényleg nem kéne.Köszi. - felei zavartan a lány.
-Nincs mit. -felei a fiú aztán még egy picit szemléte a lányt majd megfordúlt, hogy csatlakozzon barátaihoz.
Laura hosszas keresgélés után talált egy üres kupét.Megpróbálta felgyömöszölni a ládáját a ládatartóba de sikertelenül.Túl nehéz volt és Laura nem tudta felemelni.
-Segítsek? -hallotta egyszer csak az ajtó irányából a lány.Ijedten odafordúlt és egy szőke kékszemű magas srác villantotta rá sztármosolyát.Szőke haja olyan eleganciával hullott bele kék szemébe, hogy Lura majdnem eldobta az agyát.
-ööööhm..öö...i...igen.lécci se...segíts. - nyögte Laura még mindíg a fiú varázsa alatt.A fiú mitha csak erre várt volna besétált a kupéba ládájával, letette a földre, Laurához lépett és mitha csak egy tolpihét emelgetne felcsúsztatta a ládát a ládatartóba.Majd megfordult és sajátját is feltette és lehuppant Laurával szeben lévő ülésre.
-Lucas Karth vagyok.
-Laura Lindro.
-Új vagy itt, ugye?Pedig nem látszol elsősnek.
-Ideköltöztünk és sulitváltottam.Most kezdem a hatodikat.
-Én is hatodéves vagyok.Ha az én házamba kerülsz osztálytársak leszünk -mosolygot Lucas
-öööm..melyik a te házad?
-A Mardekár.
-öööö....én arról a házról már sokat hallottam.Úgytudom onnan kerülnek ki a legtöbb halálfaló....és tele van aranyvérüekkel.És utláják a félvéreket meg a...sárvérüeket.
-Nos...igen.Ez valóban így van.de vannak normálisak is.Nem vagyunk mind ilyen hülyék.
-Öm..
-De ha nem szimpi a ház akkor biztos nem fog a süveg ide osztani. - és mitha kicsi szomorúság is érződött volna a fiú kellemes, mély hagjában.
-Süveg?
-Ó, igen!Itt a Teszleg Süveg osztja be a gólyákat egy-egy házba.
Egyészen addig fecserésztek Roxfortról amíg a büfésnéni meg nem érkezett.Laura nem volt dúzsgazdag, így nem sokat vett, csak egy két csokibékát.Bezzeg Lucas....Mindenből vett több tucatot.Aranyvérü volt, így a pénz nem okozott akadájt neki.És még Laurával is boldogan osztoszkodot a zsákmányán.Éppen varázsló sakkoztak(amiben mindíg Laura nyert, mivel ez volt a kedvenc játéka.Lucas szavaival élve:"A Profik Profija vagy te ebben, Laura!") mikor kinyílt a kupé ajtaja és a feketehajú srác állt ott, akivel Laura az induláskor találkozott.Csak épp csatlakozott hozzá még egy feketehajú szemüveges srác meg egy szőke kis pöttöm egérpofa, és egy nyúzott kinézetű fiú is.
-Á, a kis újonc mársi mardekározik.Mondcsak Lucas, megvetted a kis aranyvéreddel a barátságát, mit mindenkinél? - vigyorgott a szemüveges fiú.
-Nem, Potter.Nem vettem meg. -sóhajtott unottan Lucas.
-Akkor mi ez a nagy halom kaja?-szólt a másik feketehajú fiú. - Gondlom te vetted.És osztozkodol vele - Itt Laurára bökött a fejével.
-Igen.Osztozkodom vele.miért baj az, Balck?
-Azért, drága, mert te csak megvenni tudod mások barátságát. - szólt a Potter neveztű
-És mi utáljuk az ilyen figurákat mit te!Szánalom. - tette hozzá a Balcknek nevezett fiú
-Inkább ti vagytok a szánalmasak. - nézet rá Laura szikrázó szemekkel. - Undorító ez a stílus.Azthiszitek, hogy nagyok vagytok ezzel a dumával?Pedig segget lehetne veletek törlni!Mellesleg nem vette meg a barátságom.Beszélgettünk.És ha meg is vette volna, inkább mithogy ilyen nagyképű tuskó legyen mint ti.- Azzal Laura felált odasétált a négyfiúhoz és mitha jól begyakorolta volna a mozdulatot, bevágta az orruk elött a kupé ajtaját.Az üvegen át lehetett látni a döbbent képüket.Mikor Laura visszafordult látta, hogy Lucas is csodálkozik.De aztán elvigyordott.
-Szép beszéd volt!Jól bánsz a szavakkal.
-Volt időm tanulni.
-Ezt meg hogy érted?
Laura úgydöntött nem kéne rögtön kifecsegni aranyvérü apja terorizálást így csak legyintett és kibámult az ablakon.
-Az a nagy kastéj ott a messzeségben, az már Roxfort? -kérdezte egyszer csak mikor megunta hogy, Lucas figyeli minden rezdülését.És tutta a választ de gondolta ezzel eltereli a fiú gondolatit róla.
-Bizony.Az már Roxfort. - hallotta a fiú sóhaját. - Ideje átöltözni.
Már átöltöztek mikor ismét kinyílt az ajtó.Egy lány lépett be rajta.
-Ezt Laura Lindronak kell oda adnom. -szegezte Laurára a szemét és odanyújtott egy levelet.
-ööm...köszönöm. -felelte zavartan a lány.
A levélbe ez ált:
Az ötvenketes számu kupéban egy kis ismerkedős ebédet tartunk.örömömre szolgálna ha te is, Laura, eljönnél.
Slughorn professzor
-öööööö... - nyőgte Laura
-Benne vagy a Slug-klubba. -állapította meg Lucas miközbe beleolvasott a levélbe. - Én nem vagyok benne.Oda csak a befojásos, híres szülőjü gyermekek kerülnek.Vagy azok akik igazán nagyon tehetségesek valamibe.Például a szuperagyak.Azok akik szörnyen okosak. -tette hozzá Laura értetlen arcát látva.
-Öm...hát akkor megyek.vagy nem menyjek?- kérdezte Laura
-Menyjél csak. -felei Lucas.igyekezett mosolyogni de nem nagy sikerrel.
-na jó...Akkor majd..találkozunk.Szia! -ált föl Laura és kilépett a fojosóra.Nem volt nagy tömeg.Már látta is az ötvenkettes kupét.
-Öm..Helló! - nyögte zavartan mikor belépett.
-Á, Laura Lindro!Nagyon örülök, hogy megismerhetlek!Hagy mutassam be a többieket. -fordult a többiek felé egy dagi öregember.Laura meglepetésére Potter és Balck is ott volt.Épp összenéztek mikor Laura rájuknézett.-Ez itt James Potter. -mutattott a szemüveges fiúra a dagi - Az egyik zsivány.De igazá művészi amit csinál.Nem húznék újat vele.És itt van a másik nagy zsivány, Sirius Balck is. -itt most a másik feketehajú fiúra mutatott.A duci öreg további öt fiút is bemutatta.Laura meglepetésére mind a befojásos szüleik miatt kerültek ide.Kivéve persze Pottert és Balcket.És egy lány se volt... -Ó, és mennyire udvariatlan vagyok is én.Horace Slughorn professzor vagyok.Bájitaltan tanár.-biccentet Laura felé a dagi Slughorn prof.
-Ó, és mindenki!Ő itt Laura Lindro.Nagyon tehetséges diák volt a Rivoltben.Kiemelkedő tehetség - szólt tisztelettlejes hangon a dagi prof.
-öööö..honnan...teccik tuni...professzor út? - hebegi döbbenten a lány.Nem szerette ha egy tanár babusgatja a tehetségvel, amit ő maga nem vélt találi magában
-Nos...elbeszélgettem az igazgatóval.Új diák, Új tehetség, Új lehetőség, Új csalódás, satöbbi satöbbi
-Ó, valóban?Minden új diák teljesitményét így szemmeltartja? - kérdi Laura gúnyosan, mikor végre megtalálta hangját.
- Nem, de az ön teljesítménye kimagasló volt így felkeltette érdeklődésemet.A Rivolt igazgatója örömmel elfecseget velem.Bár sajnálta, hogy egy ekkora tehetség veszett el.Bár megjegyezte, hogy ön elég szabadszájú.
- Szabadszájú? Akkor a kedves Diplin nem tudja milyen az ha én nem fogom vissza magam és igazán szabadszájú leszek.Mert akkor biztos örülne, hogy távoztam a kedves kis iskolájából. -gyúnyolódott Laura.De láthatóan Slughort ez nem zavarta.a többiek meg vigyrorogva figyelték a beszélgetést.
-Hát igen...Diplin professzor - ezt a szót jól megnyomta, célozván, hogy a tiszteletet azért meg kell adni - , említette hogy ön...
- Hogy én töbször is elcsevegtem vele a szép kis magatartásom miatt- fejezi be a mondatot unottan Laura
-Nos igen.Ezt akartam mondani -biccentett Laura felé - De ennek ellenére se tagadhatja, hogy mekora tehetsége van.
-ééé....én nem vagyok tehetséges.
- Szerénység a legfőbb erényünk, ugye?
- Ha maga az igaságot szerénységnek nevezi...De tényleg nem vagyok egy nagy tehetség.Semmit nem értem el amire büszke kéne lennem.
-Valóban?én nem úgy hallottam.
-Fogalamzzunk úgy, hogy amiket elértem nem valami nagy dolgok amikre büszke kéne lennem.
Már majdnem elért a vonat Roxforthoz mikor Slughorn elengedte a csoportot.
-Hé, Lindro!Nem is említetted, hogy rossz a magaviseleted. - hangozta Laura háta mögött egy kellmes mély hang.Mikor megfordult meglepődött.Balck állt ott tőle köbö fél méterre és őt nézte.Zsebredugott kézzel támaszkodott neki a folyosó falának.
-Öm...hát mivel MÁR okés a magaviseletem...
-Jó, akkor voltál.
-Jah.Hát miért, elmítenem kellett volna?A múlt az elmúlt.
-Tudod a múlt nem mindíg rossz....
-hüm...Miért, szerinted a rossz magavislet jó tulajdonság?
- Én se a példás magatartásoról vagyok híres.
-Hát igen.De é kicsit máshogy vagyok 'rossz' mint te
-Valóban?
-Igen...mert az "elittek"-nek mindíg odaszólok.Meg a tanároknak nem adom meg a tiszteletet eléggé....meg megvédem a gyengébbeket.
-Elittek?
-Az olyanok mint ti.A kis aranyvérmániások.
-Mi?Persze.Gondolhattam volna, hogy Lucas teletette a fejedet azzal, hogy mi aranyvérmániások vagyunk, mi?csak, hogy tudd:James, Remus, Peter és én MIND elitéljük ezt.Persze az én családom szerint minden aranyvérü, főleg ha Balck - tette hozzá gúnyosan - olyanok mint a kiskirályok.És épp ezért a testvérim is ilyenek.És mivel én ezt elitélem engem kitagadnak.Lucas mondjon amit akar, nem mind igaz.Nem kell vakon elhinned neki mindent.
-Hát...a kupés magatartásotok nagyon is illet ahoz amit Lucas mesélt rólatok.Te nem ismered őt.És akkor itt piszkálod....csakmert mardekáros.Hagy mondjak vamit Balck:Elöbb javísd ki magad, aztán oktass ki másokat! - Miután Laura mondókája végéhez ért sarkonfordult és elviharzott.
Az elején olyan jól elbeszélgettünk!Minek kellett mindent elrontania? -füstölgött magába.Így tért vissza a kupéjába.Megdöbbenésére Lucas nyomtalanul eltünt.
Biztos átült az egyik mardekáros bandához.Unta egyedül.- godolta a lány.Leült összekészítette a holmiait a leszálláshoz.A vonat lassan lefékezett.A lány épp fel akart álni mikor hallotta csapódni az ajtót.Ijedtében felsikoltott és hátrafordult.
-Nem akarok még meghalni! -nyöszörgöte de mikor meglátta, hogy csak Balck az, elszégyelte magát.
-öm..sorry..ööö..el...e...elgondolkoztam. - nyőgte vörös fejjel a lány.
-Nyugi, Lindro.Csak láttam Karthot egy csapat mardekáros lány körébe.És hallottam, hogy téged emleget röhögve.Godoltam elkéne neked egy kics segítség, mielött túlerőlteted magad.- feleli vigyorogva a fiú
-mi?egy csapat?mivan??!én?Lucas?hogyan?te segíteni? - nyögte Laura.Nem tutta, hogy mi lepte meg jobban:Sirius figyelmessége, vagy az, hogy Lucas mardekáros csajokkal röhög rajta.
-Mit nem értesz azon amit mondtam? - kérdezi Sirius.De választ nem is várva odalépett a lányhoz és lesegítette a ládáját.Egy pillanatra anyira közel került az arcuk egymáshoz, hogy Laura érezte a fiú forró leheletét a bőrén.Rögtön el is pirult és elfordította a fejét.
ajjaj...midegy.Sirius akármenyire is helyes, nem tecik nekem.De elég figyelmes volt ez tőle.Jesszum, mióta hívom én Siriusnak?Black!BLACK!BBBBLLLLAAACCCKKKK!!!!!!!!!!!!!!!De hogy volt képes ezt tenni Lucas?Hogy mert a képembe hazudni és visszaélni a bizalmmal?és én még meg is védtem! - füstölgött magában.
-Na gyerünk.Induljunk mielött lekéssük a fiákerekeket. - hallotta a távolból Balck hangját a lány.Ez kizökkentette a gondolatitból.
-Ja...ja.Oké.Köszi a segítséget.De mien fiákeről beszélsz? - nézett a fiúra kérdőn
-Azokra gondolok amelyek majd elviszenk minket Roxfortba.Csak nem akarsz gyalog menni.Elég fárasztó, hidd el.Én már kipróbáltam.Hamar elfáratsz a láda miatt.
-Miért?Olyan essze vagyunk még Roxforttól?Lucas azt mondta...
-Lucas úgy hazudik mint a vízfolyás ha nem vetted volna észre eddig.Igazi mardekáros.És kiváló színész.
-Vettem észre.... -motyogta Laura és elkezdte vonszolni a ládáját ki az ajtón, így nem láthatta Balck arcán átsuhanó mosolyt.....
Belépés
GyIK
Keresés
bizonyos lio). 
Azóta nem jött vissza.
