Én a Száz év magányt ajánlanám. Rendkívüli könyv. Tipikusan az a fajta, ami két-három oldal után magával ragad és nem lehet hozzád szólni, míg olvasod
Egyszerűen imádom. Amúgy Nobel-díjas is, de ettől nem kell megijedni lol:
Nekem az adta a furcsa pikantériáját, hogy először különféle vonatutakon olvastam... (amúgy a HP7-nek is vonaton estem neki először)
:
*szerkeszt*
Most nézem, hogy filmajánló is, akkor hát legyen. Voltaképpen a fél filmtörténetet ajánlhatnám, annyi mindent szeretek, a legkülönfélébb korszakokból, de azért szelektálok egy kicsit. (Mit nem tesz az emberrel a filmes szakirány... és három mozimániás tanár...
)
Oké, elfogult leszek, a kedvencemmel kezdem.
Volt egyszer egy Vadnyugat
DVD-n beszerezhető nálunk, és időnként a királyi tv is adja, ha néhanapján különösen kegyes hangulatban van.
Western (ez nyilván a címéből is sejthető
), méghozzá a műfaj egyik legjobb, ha nem A legjobb darabja. Nem a mai klipszerű tempóhoz szokott nézőnek szól, de aki szereti a nyugodtabb, lassan hömpölygő, feszültséget egyre fokozó filmeket, annak igazi csemege. Az operatőri munka valami szenzációs. Leone, a rendező, odavolt a nagyközelikért, az emberi arc minden apró rezdülését rögzíti a kamera. És micsoda kifejező arcok! Micsoda szemek! Kevés a duma, de az többnyire roppant cool: tömör, költői, időnként finoman humoros.
A zene meg... Ennio Morriconét, remélem, nem kell bemutatni. Ha van valami, amit azok is ismerni szoktak, akik nem látták a filmet, az a híres szájharmonikán játszott dallam...
Leone merész ember volt. A végletekig fokozza a műfaj jellemző kliséit, annyira, hogy már-már a paródia határán táncol, ugyanakkor a filmet végig komolyan lehet venni. Nem lehetett könnyű megmaradni aazon a vékony határvonalon.
A sztori látszólag egyszerű - nem maga a mese, hanem az elmesélés
módja, a stílus, az alakítások, a mitikussá emelt környezet, a kép és a zene tökéletes összhangja teszi naggyá. Mi a sztori? Van öt emberünk. Egy exprosti, akinek új férjét és annak gyerekeit kegyetlenül lemészárolták. Egy bérgyilkos, aki mindezt elkövette, méghozzá a vasúttársaság vezetőjének megbízásából. Van a titokzatos, szájharmonikán játszó idegen, aki keveset beszél, mindig jókor van jó helyen és van valami "ügye" a bérgyilkossal. És végül van a jószívű bandita, akire rá akarják fogni a mészárlást... A hősök találkoznak, a történet pedig szép komótosan beindul, kezdenek kiderülni a miértek... Körülbelül negyven percet áldoz rá (megteheti, hosszú film), hogy aprólékosan bemutassa a főszereplőket, méghozzá mindenkit úgy, hogy közben már történik is vele valami.
Nem spoilerezek, a többi kiderül nézés közben.
A színészekről is pár szót.
A főcím sorrendjében haladok... [zárójelben a magyar hangjuk... sajnos, a dvd-n nincs szinkron, mert az a tv-s vágott verzióhoz készült]
Claudia Cardinale az özvegy, Jill (na, most kiderült, miért is ez a nickem
), röviden és velősen: maga a Földanya. Kiváló színésznő, a szépségéről való áradozást a hímnemű nézőkre bízom. [szinkronban: Hámori Ildikó]
Henry Fonda (népes színészdinasztia atyja) élete egyetlen gonosz szerepében látható mint Frank, a jéghideg tekintetű gyilkos. Gondolom, minden elfojtott gonoszságát kiélte benne, mert félelmetes. Az a vigyor! Állítólag a korabeli nézőket a puszta felfedezés, hogy Fonda gonoszt játszik, sokkolta... [szinkronban: Sinkovits Imre! Csodálatos!]
Jason Robards mint Cheyenne, a bandita, kétségtelenül a legszínesebb karakter, furcsa módon gyakran megfeledkeznek róla a film méltatói, pedig a legjobb szövegei neki vannak. "Egy: ezen a környéken senki sem mer olyan kabátot hordani, mint Cheyenne emberei. Kettő: Cheyenne embereit nem szokás lelőni..." [szinkronhangja: Kristóf Tibor]
Charles Bronson alkalmasint talán leghíresebb szerepe Harmonika. Megjegyzés: szerintem nagyon jó színész volt, csak idősebb korában beskatulyáztak a bosszúállló szerepkörébe. Itt is az (mi más volna), de rendkívüli kisugárzása van. Rendíthetetlen nyugalom, sziklából faragott vonások, de ha elkezd mosolyogni, hihetetlenül kisfiússá és ártatlanná válik. Harmonika misztikus figura, talán nem is közönséges halandó, és eléggé sajátságos fogalmai vannak a zenéről. [szinkronhang: Szersén Gyula]
Gabriele Ferzetti olasz karakterszínész, szintén telitalálat a nyomorék vasútbáró szerepében, akinek minden vágya, hogy láthassa a Csendes-óceánt, mielőtt meghal.
És akkor még felsorolhatnám az a rengeteg felejthetetlen "arcot" akik itt előfordulnak. Leone és általában az olasz westernrendezők különös tehetséggel válogattak össze elképesztően rosszarcú, gyanús kinézetű színészeket.
Na, röviden (röviden? kész kisregényt írtam, lőjetek le), érdemes megnézni.
Nem szabad elkezdenem erről a filmről beszélni, mert abból ez lesz.
Belépés
GyIK
Keresés
XD 
Emellett a fontosság-tudata, a szomorú történetek szeretete és az emberiséggel szembeni lenézése emlékeztet rám... csakhogy én azért nem vagyok ennyire hülye (remélem), és utálom a szappanoperákat 
SUPERMAN RETURN 
(Lois Lane-nek pedig kimondottan jót tett ez a majd' harminc év kihagyás: megfiatalodott és sokkal szebb lett 
Tetszik, hogy embernek ábrázolja a Messiást, és nem egy robotnak, aki csak prédikálni tudott... ezzel jobban megszerettette velem Jézust, mint akárhány vallásos témájú könyv/film...