 |
| Fanfic-faló |
 |
Csatlakozott: 2006 június 26 (hétfő), 11:56
Hozzászólások: 3508
Tartózkodási hely: Sosehol
|
Kristie, folytatás:
A másik szobában meglepődötten nézték egymást!
– Jó reggelt Ron!
– Jó ….reggelt…..anya.
– Jó reggelt Mrs. Weasly.
– Mit csináltok ti itt?
– Hát ….őőőőő….tanultunk és elaludtunk!
– Pucéron? Nem képzelitek, hogy ezt elhiszem!!
– Anya ez nekem kínos! – suttogta halkan Ron!
– Még nekem milyen kínos Ronald Weasley!
– Bocsánat Mrs. Weasley! Én már megyek is. –mondta Hermione és gyorsan felöltözött. Átment Ginnyhez, mivel sejtette, hogy Harry ott lehet, de csak a fülig érő szájú lányt találta ott.
– Mi van? Lebuktatok?
– Honnan tudsz te erről?
– Hát… úgy látom nagyon belemelegedtetek, hogy nem vettétek észre, hogy Harry rátok nyitott – erre az amúgy is paprika piros arcú lány mégjobban elpirult.
– Ez nem az én napom! Várjunk csak! Harry most hol van?
– Átment az ikrekhez, nehogy velünk ordítozzon anya.
– Ti is…ti is?
– Nem, sajnos Harry az elején megállt és megint Tudodkivel jött. (mindig is tudtam, hogy beteg ez a Harry. TUDODKIVEL???  )
– Ez várható volt. Szerintem ideje lemennünk reggelizni, de én nem nagyon akarok.
– Nyugi, anya szerintem már lenyugodott. – Azzal lementek a konyhába, de Mrs. Weasley-t még mindig paprikás kedvében találták. Rögtön rámordult Ginnyre:
– Ginny terítsd meg az asztalt!
– Jó, rendben.
Mire Ginny végzett a terítéssel az egész család megérkezett. Ott voltak az ikrek, akik Harry tiszteletére egy kis időre visszaköltöztek, egymás karjaiban jött le Bill, akinek még mindig ott vooltak a hegek a testén és Fleur és persze ott volt a családfő is. Hermione és Ron nem mertek egymás mellé ülni, ezért Harry mindkét oldalára telepedtek le. Miután mindenki helyet foglalt Mrs. Weasley felhozta a reggel történeteket.
– Arthur! Tudod mit csinált a drágalátos Ronald Weasley?
– Már megint hol csavargott az éjjel?
– Reggel felmentem felébreszteni őket, erre kit találok az ágyában?.. .Na kit?…Hermionet!! Mindketten teljesen meztelenek voltak! – erre már felkapta Mr. Weasley is a fejét és a reggelije az asztal alatt landolt.
– Micsoda?!
– Jól hallottad!- ezzel végzett is a férjével és Ronhoz fordult - Elmondanád végre nekünk mi történt az éjjel?
– Szerintem anya te így is nagyon jól tudod. – mondta alig hallhatóan Ron és a feje felöltötte a hajszínét. Az ikrek halkan kuncogtak és sugdolóztak. Harry és Ginny egymásra nézett és elmosolyodtak. Hermione már annyira összehúzta magát, hogy alig látszott ki a feje az asztal alól, de most rajta volt a sor.
– Hermione, téged egy okos lányként ismerlek. Legalább te mond el, hogy mi történt! (elég tapasztalatlan lehet ez a Mrs. Weasley. vajon honnan jött a 7 gyerek?)
– Hát…az úgy volt… - kezdte volna Hermione, de az ikrek közbeszóltak.
– Lefeküdtetek – mondták kórusban.
– Igen. – mondták egyszerre az érintettek.
– Az előzményeket is megtudhatjuk?! – csattant fel Mrs. Weasley. (az előzményeket? te jó isten... csak nekem támadnak olyan gondolataim, h Molly minden részletre kíváncsi?)
– Hát…mi már harmadik óta szeretjük egymást, de csak most vallottuk be egymásnak..
– Végre elmondtátok! Nah de itt van még egy kérdés! Ha Hermione Ronnál aludt, akkor Harry, fiam te hol aludtál?
– Hát… jobb ötletem nem volt…mint átmentem Ginnyhez.
– Ezt nem hiszem el! Ugye nektek több eszetek volt?
– Igen. – válaszolta Harry, de közben egyre jobban elpirult – De nem sok kellett volna hozzá – súgta oda Ronnak.
Reggeli után mindenki ment a saját dolgára. Mr. Weasley, az ikrek, Bill és Fleur elmentek dolgozni, míg Mrs. Weasley és Ginny az esküvőt szervezték.. Míg senki sem figyelt, addig a három jó barát felosont az emeletre és bezárkóztak a lányok hálószobájába.
– Harry ugye nem várod, hogy részletesen elmeséljük, hogy mi történt? – kérdezte kétségbeesetten Ron
– Nem, mivel ha nem vettétek volna észre véletlenül benyitottam.
– Igen, hallottam róla Ginnytől. Apropó Ginny…mi is volt az a majdnem? – kérdezte játékosan Hermione
– Hát… majdnem azt csináltuk amit ti, de én még időben feleszméltem. (akar valaki fogadni arra, hogy hány éves a szerző? amúgy a sztori 18as  )
– Igen, neked volt annyi lélekjelenléted, hogy abba tudtátok hagyni.Ohh…valamit elfelejtettem – azzal Hermione odarohant a ládájához és kivett belőle egy kis fiola zöldes színű bájitalt.
– Mi az Hermione? – fintorgott Harry.
– Még erre is nekem kell gondolnom? Ti bele se gondoltok a következményekbe?
– Jaj, bocsáss meg drágám, erre nekem kellett volna gondolnom – szabadkozott Ron.
– Nincs semmi baj, még szerencse, hogy mindig hordok ilyet a táskámban. – azzal felhúzta egyszerre az üvegcse tartalmát. Egy kicsit megborzongott, de utána már jobban volt. (harmadik óta szerelmes ronba, eddig "nyulak" voltak, most bevallották egymásnak, egyből lefeküdtek, de hermione MINDIG hord ilyen a táskájában...  )
– Harry, mit mondtál el a húgomnak:?
– Mindent. Lehet, hogy egy kicsit megbántottam, de te is tudod, hogy csak veszélyben lenne mellettem. Ha most megkérhetnélek titeket, akkor egy kis időre hanyagoljuk ezt a témát. – a beszélgetés véget ért és mindenki ment a saját dolgára.
Végre eljött a szombat. Nagy sürgés – forgás volt az egész Odúban. Mrs. Weasley hamar túltett a megrázó élményén (??? szegénynek aztán megrázó élmény lehetett a saját fiát meg egy nőt meztelenül látni. lehet, hogy még életében nem látott meztelen embert. biztos rosszat álmodott szegény), ezért már aznap csak az esküvőről tudott beszélni. A júniusban történtek gyökeresen megváltoztatták a véleményét jövendőbeli menyéről, annyira hogy mostanra még Ginny is leszokott a Francicázásról.
_________________
Csak pár centire vagyunk a semmitől ide, milliárd fényév a mindenség, innen is látszik, milyen szép.
|
|
Belépés
Regisztráció
GyIK
Keresés
eggyik - Jézus, Atya Úr Isten... 
//
